shopgirlmeans

A moziünnepen több, mint 844 percet töltöttem moziban. A legtöbbször látott előzetes idén a Tréfáé volt (tavaly az Őfelsége pincére voltam), amit semmiképpen nem szeretnék megnézni ezek után. Következzenek a listák:

1. Moszkva, Belgium
2. Last Chance Harvey
3. Coco Chanel
4. Nyomozó
5. Kiságyúk
6. Intim fejlövés
7. Nász-ajánlat
8. Vénasszonyok nyara
9. A provence-i fűszeres

A legszebb mosoly:
1. Dustin Hoffmann
2. Barbara Sarafian (Moszkva, Belgium)
3. Audrey Tatou
4. Rezes Judit (Nyomozó)

A legjobb pasi: Alessandro Nivola (Coco Chanel)

A legnagyobb szívdobbanás romantikus jeleneten: Moszkva, Belgium (évek óta nem dobbant ekkorát filmen)

A legtöbbet röhögtem: Nyomozó - Moszkva, Belgium

Sírtam: picit a Coco Chanelen.

Újra megnézném: Nyomozó, Moszkva, Belgium, Last Chance Harvey

Sajnos nem sikerült olyan nagyon jó filmeket kifognom többségében, de tavaly óta annyi filmet nézek amúgy is, hogy kész csoda, hogy találtam egyáltalán kilencet, amit még nem láttam. Jövőre is megyek. Vasárnap este még tervben volt az Egy kis gubanc (erre nem voltam kíváncsi, de aztán többször láttam az előzetest, meg többször hallottam a kijövők elégedett mondatait, így nagy kedvet kaptam hozzá, majd valamikor pótolom), meg a Gengszterek fogadója, de aztán inkább megvacsoráztunk Rékával (az a hetek óta vágyott borjúgyros végre megvolt, aztán ittunk két sört a Figaró kertjében). Azt azért bánom, hogy se a Megtört ölelésekre, se a Csúf igazságra, pedig próbálkoztam kitartóan, de napokkal előtte elfogyhattak a jegyek. (A csúcs az volt, mikor szombat délben volt az este 19.15-ös előadásra mínusz 2 jegy.) Annak viszont tökre örültem, hogy eljutottam végre a Nyomozóra, amit a tavalyi moziünnepen szombaton már pont kihagytam, egy tök jó film, és végre nem kell mellétenni, hogy magyar, mert ez egyáltalán nem süt róla. Remek színészek, kiszámíthatatlan fordulatok, pörgős párbeszédek, egy-két hatalmas poén.

Emellett ugye ott voltak még a Kulturális Örökség napjai programok, Kie nagyon élvezte volna őket, bár ha belegondolok, hogy valószínűleg épp most is egy hófehér homokos azúrkék óceánparton sütteti magát, nem hiszem, hogy elsárgulna az irigységtől, hogy én meg lemehettem Kőbányán a föld alá. :D Szombat reggel 10-kor kb. 150-en vártunk arra, hogy levezessenek minket a pincerendszerbe, kicsit szarul volt szervezve a dolog, nem írták a programfüzetbe, hogy milyen időközönként indulnak a vezetések, így a biztonság kedvéért hozzám hasonlóan egy csomóan odajöttek a legelső időpontra, gondolván, hogy azzal nem lehet nagyot tévedni. Igen ám, de 30 fős csoportokban akartak minket indítani, de szerencsére én jól helyezkedtem, és lejutottam a második turnussal, kb. 60 másik ember társaságában. Tipikussss. Háromnegyed óra helyett végül majdnem másfelet töltöttünk lent, és totál szétfagyva bukkantunk fel újra. 11 fok volt odalent. Kurvajó volt egyébként, mintha egy Tomb Raider vagy Bioshock játék helyszínén mászkáltunk volna, és jó volt a vezető is. Utána rohangáltam egy kicsit, sikertelenül: semmire nem kaptam jegyet, sehova nem juttam be, de délutáni Magyar Színházas kulisszák mögötti vezetésre igen. Nagyon élveztem: megforgatták alattunk a forgószínpadot, felvittek a zsinórpadlásra, mesélt a munkájáról a hangos és a világító, és a végén még kaptunkegy 20 perces Radnóti versekből összeállított előadást színésznövendékekkel, megkönnyeztem, jók voltak, aztán szombaton már csak fröccsök és mozik, vasárnap is javarészt a mozié volt, de azért délelőtt elmentem a Gellérthegy kápolnái sétára, ott is voltunk vagy kilencvenen, a második kápolna után inkább leléptem, és felmentem a hegyre, meg fotóztam, aztán mozi.

Szóval jövőre folyt. köv. Megcélzom az 1000 percet. :D