Site Meter
'Micsoda nő, az van itt rengeteg,
olyan mint ő, viszont egyetlenegy'





"Ducunt fata volentem, nolentem trahunt!"

2008. szeptember 16., kedd

Tegnap végre meg tudtam nézni életem első teljes interjúját Szabó Magdával, amit Vámos Miklós készített vele 2006-ban.

Nagyon szeretem Vámos Miklóst is, szeretem a könyveit, szerettem a műsorait (Lehetetlen, Rögtön).
http://www.vamosmiklos.eu/default.html

Szabó Magda könyveiért meg rajongok, mióta az eszemet tudom, nem ismerek még egy írót, aki ennyire tudná használni a szavak hatalmát. A könyvei egyszerre repítenek fel, és taszítanak a mélybe. Nagyon kemény, szívet-lelket megrendítő olvasmány a legtöbb könyve, elgondolkoztat, megrendít, megtisztít, megríkat (akár már a második oldalon).

Szóval reméltem, hogy egy remek beszélgetésnek leszek tanúja. Hát...

Nagyon érdekes élmény volt. SzM teljesen tisztának tűnt. Erősen megerősödött viszont az a megérzésem, mely szerint az öreg hölgy már életében törekedett arra, hogy saját maga köré egy olyan mítoszt gyártson, mint hogy mi van Marsellus táskájában, vagy mit súg Bill Murray Scarlett Johanssonnak az Elveszett jelentés végén. Miről is beszélek? Ott van például Cili. Olvastuk ugye többször az Ókutat, és a Für Elisét.

A beszélgetésben többször önellentmodásba keveredett Cilivel kapcsolatban, nagyon figyeltem! Pl. a haláláról háromszor beszélt. Először az hangzott el, hogy tavaly halt meg (tehát 2005), aztán az, hogy 1942-ben. Végül az, hogy eleve férjhez is csak 1945-ben ment!

Aztán a férjével kapcsolatban először azt mondja, hogy milyen jó volt Cilinek, mert az igaz szerelméhez mehetett férjhez, pár perccel később már azt mondja, hogy csak azért ment Tonellihez, mert nagyon tisztelte-becsülte őt, meg ő tudott neki anyagi biztonságot nyújtani, és nem maradhatott már tovább nevelőszülei nyakán, mikor már Magda is kirepült, de világ életében másba volt szerelmes. Meg ha egy fikarcnyi valóságtartalma lett volna a mesének, akkor mennyire egyszerű dolgunk lenne már? Mennyire lehetne bonyolult megtalálni egy világhírű milánói karmestert, akinek volt egy korán elhalt, magyar, gyógyszerész-operaénekesnő felesége, aki a tengerbe fulladt? :D

Egy másik interjúban emlékeim szerint elhangzott egyébkén a "Cili én vagyok" mondat, egy másik teória szerint ő az Ókút-beli Agancsos.

A szüleiről meg mesélt egy olyat, hogy az apja mindenkinek segített, akinek tudott, mikor valaki azzal fordult hozzá, hogy csak egy inge van, hazament, és kirámolta a szekrényt, mire odaszólt Magdához az anyja, hogy "ne szólj semmit, leányom, ezért szerettem bele". Holott az egész Ókút arról szól, hogy mekkora tragédia, hogy sosem szerette az apját, mert nem tudta elfeledni leánykori szerelmét, aki századannyira sem volt méltó arra, mint Szabó Elek lett volna.

Érdekes volt még, hogy tízből nyolc kérdésnél a kérdéshez köze nem volt a válasznak, szegény Vámos. :) Olyan gond nélkül beszélt tök másról, mint amiről kérdezte, olyan professzionális porhintéssel, hogy néha egészen nevetségessé tette a riportert.

Mire akarok ezzel kilyukadni? Semmire. Továbbra is imádom, rajongom az öreglányt, de ezek után nem lesz egy csepp illózióm sem, hogy bármilyen valóságtartalmat keressek a műveiben.

Nagyon nagy kár érte, a világ nem ugyanaz, mióta elment.

A műsort egyébként újra vetítik a PAX tv-n 21-én 14.00-kor.

Mindenesetre a télen végre el kéne olvasni a Megmaradt Szobotkának-ot, meg Vámos legutóbbi könyvét is (Utazások Erotikában).

Más. Vadiúj, hétvégén letölt szám üvölt a fülembe a trolin a The Hoosiers-től, mikor is egy csaj mellettem elkezd nagyon szemezni velem, meg vigyorogni rám. Néztem bambán, kivettem a fülhallgatóm, erre közli, hogy ugyanezt a számot dúdolta, miközben felszállt a trolira. Bamba vigyorral közöltem, hogy na igen, kicsi a világ. Kicsit olyan impresszió volt, mintha valami mediterrán országban lennék, ahol az emberek nem zombik, hanem meg merik egymást szólítani, még ilyen vicces hülyeséggel is. (Mellesleg lehet, hogy ő igazából a Cure-tól a LoveCats-re gondolt, mert az tök ugyanilyen alapokkal szól.)

Tegnap vége kihívtam a gázszerelőt, aki negyed 6 helyett fél 8-ra meg is érkezett, hogy megállapítsa, hogy ezt ő nem tudja megjavítani. :( Elég szőkenőnek éreztem magam, de ő is hibázott.

1 megjegyzés:

lúj írta...

nekem eddig is gyanús volt a csaj. :)
Az Ókútra nem emlékszem egyáltalán, ez se nálam, se nála nem meglepő.
A szándékos terelés-porhintés pedig abszolút igaz.
Tökéletesen csinálta, mindig csak azt mondta, mait akart. Zseni, egyértelműen.