shopgirlmeans

Csütörtöki napomba fényt varázsolt, hogy megtaláltam a lelki társam. Az egyiket. Kár, hogy nő. Én leszek Jessica Stein? Mondjuk az a külsőt elfogadnám, és ő is Scott Cohennel jön össze a végén (MaxMedina a Szívek szállodájában). Szóval először az http://elinnen.blog.hu/ -t olvastam ki, és ott közli valahol a kedves blogtárs, hogy az egyik kedvenc blogja a "marsbéli krónikák" http://f451.freeblog.hu/. Azóta azt olvasom, ha tudom, be vagyok halva a csaj stílusától. Majd írok neki, ha kiolvastam a négy évet, amit alkotott, és még mindig tetszik.

Nos csütörtök este a Szimpla kertben válságstábot ültünk, elmondtam a többieknek a problémát, aztán hogy mit érzek és gondolok, és hogy hogy akarok dönteni. Ők meg közölték, hogy jó. Ez persze órákon keresztül zajlott. Előtte persze már oly idegbeteg voltam, hogy leüvöltöttem anyám fejét a telefonba (majd telefont töltöttem, aztán felhívtam, és hat percben bocsánatot kértem), valamint elbőgtem magam a villamoson (sosem sírok nyilvánosan!!). Ekkorra prímán görcsben állt a nyakam és a hátam. Szóval nagyszerű hisztibe hergeltem bele magam. Szerencsére gyorsan túlleszek ezeken, most legalábbis így volt, és jó volt konstatálni, hogy öt ember szalad össze, hogy segítsen, ha felnyüszítek, hogy baj van. Panni, Kie, Réka, Endi, Manka, köszi!

Persze azért hazaérve még jól kibőgtem magam. A hiú dög, imád dramatizálni. No persze fájt.

Mindenesetre másnapra letisztult a döntés, úgyhogy reggel meg is írtam Leilának, hogy sajnálom, de már annyi idő telt el, hogy én nem tudom elképzelni, hogy találkozzam vele, hiába hiányzik.

Munka után hazavánszorogtam, majd ágyba bújtam, hogy én akkor most jól alszom egyet az esti kocsmázás előtt. Na persze a hülye madarak, meg kutyák, meg természet üvöltöttek be az ablakon, hogy "helló, tavasz van!" :), úgyhogy sok alvás nem lett a dologból, de azért marhajó érzés volt, hogy már lehet nyitott ablaknál sziesztázni.

Ellibegtem hát a pöttyös szoknyában az Ibolya felé, és persze percre pontosan odaértem, mint mindig. Nem bírom a fejembe verni, hogy egy nő akkor izgalmas, ha legalább 5 percet késik. Na, gondoltam, én egyedül be nem ülök, mint egy hülye, elsétáltam a Duna felé, közben hívott Panni, hogy hol vagyok, mert ő meg a Zsinagógánál, ami milyen szép. Elindultam elé, majd együtt beültünk az Ibolyába. Persze az exkollégák kb 40 perccel 8 után kezdtek el megjelenni, szóval leshetik, mikor megyek legközelebb időben valahova. Panni később lelépett, aztán 3 ser után én is, mert kevesen is voltunk, és azokkal sem lehetett jót beszélgetni, mert belehergelték magukat a munka témába, én meg nem szeretek arról beszélgetni péntek este, amivel heti 40 órában pénzt keresek. Zitával megbeszéltük a pasikat, aztán leléptem. Még bekapcsoltam a tv-t, mikor lefeküdtem, hát valami nagyon jó műsort kaptam el; Novák Peti vezette, a Rudolf Péterrel, a Kálloy-Molnár Péterrel, a Szabó Győzővel, meg tán a Pokorni Liával volt valami rögtönzős-szituációs játékos dolog, amin akkorákat röhögtem, mint egy ház. Persze lehet, hogy ehhez kellet a három ser, majd meg kéne nézni ezt józanul is. Tudja valaki, hogy mi ez a műsor? (Mert erről persze olyan csend van, nem úgy, mint a varázslós-urigelleresről, meg a Tereskovás fábrysóról (T.-t még mindig szeretem, de ez még vágatlanul is lapos volt, mit kell ezen felháborodni?))

Ma délután KisÁnál még jobban belecsaptunk a lecsóba, bár ez most sokkal jobban érdekelt, mint a múltkori téma; valahogy jobban érdekel a buddhizmus, mint a kereszténység. Néhol elvesztettem persze a fonalat, és akkor megijedek, hogy lehet, hogy kevés vagyok ehhez, aztán jön persze a hiúság, hogy milyen jó, hogy tanulok ilyesmiről, van egy kis kiválasztottság-feeling, irígység is, mert milyen jó KisÁnak, hogy ennyi mindent tud már, amit én csak most kezdek tanulni, és persze jó egy ilyen közösséghez tartozni, mert kedves, gondolkodó emberek ezek, akiket hajt egy közös cél. Egyre oldottabb a hangulat, ahogy szokunk össze, és ez is jó.

Közben persze már előre gyártom a problémát, hogy egy ideig biztos ellennék egy olyan pasival, akit nem érdekel az ilyesmi, de hosszú távon sajnos újabb szűrő született, mert nem tudok elképzelni olyan párkapcsolatot, amiben ezekről szó sem esik, és nem lehet ezekről együtt gondolkodni. Persze nem kell, hogy már birtokában legyen a másik ilyen fajta tudásnak, de legalább legyen nyitott rá.

No és korábban ígértem egy vallással kapcsolatos értekezést, mert gondoltam, hogy nekem milyen jó gondolataim vannak. Ez nem lesz, mert azóta rájöttem, hogy egy semmi vagyok még, aki ne értekezzen olyasmiről, amiről fingja sincs.

Miközben főtt a vacsora, megerőltettem magam, és elmosogattam, és persze a lefolyó továbbra sem folyik, ellenben elviselhetetlen bűzt böfög. Ezen elgondolkoztam. No most kérdés, hogy az én elfojtásaim jelennek meg abban, hogy szar a lefolyóm/ilyen lakásba költözem, vagy a lefolyó tovább erősíti az elfojtásaim? Mi az ok, és mi az okozat? Persze, közben rájössz, hogy a mai lecke az volt, hogy nincs lefolyó, nincs lakás sem, és én sem vagyok. Meg kanál sincs.

No megyek Kis buddhát nézni.