Igen mozgalmas napnak nézek elébe, ezt már reggel tudom, elmegyek a Speculum Alchemiae múzeumba a Tripadvisor ajánlása nyomán. Odafelé megállapítom, hogy igen, ha tudod, hova kell nézni, lentről is látszik a Metronóm. A múzeum pedig? Alig kicsivel nyitás után valószínűleg az első látogató vagyok, le is támad a személyzet, egyéni vezetett túrát kapok. A múzeum alapvetően jópofa, de icipici, és borzasztóan túl van árazva. Egy terem a földszinten, egy 20 méteres szakasz a föld alatt, meg jó 100 mondat duma 200 koronáért. (A várban a kis kör 250 volt (ebben benne van az Arany utcácska, a Katedrális, a templom és a régi királyi palota), a Petrin-hegyi kilátóba 105 volt a belépő, a TV-toronyba 150).) A vezetés mondjuk informatív, egy kevésbé szimpi meleg srác tarja, aztán egész jól összebarátkozunk, kérdezi, honnan jöttem, értek-e mindent amit mond, majd megkérdezi, hogy akkor én tolmács vagyok, vagy angoltanár? Mert hogy a magyarok nem szokták érteni, amit angolul magyaráz. Hát nem, mondom, csak sok filmet nézek. Azt már nem is tettem hozzá, hogy tudok egyet s mást a témáról, és most nem arról beszélek, hogy láttam a Da Vinci kódot.
Utána megiszom az első tisztességes kávémat Prágában, a S.A. melletti erősen olaszos hangulatú kávézóban, ahol megírom a képeslapokat is. (A kávé általában jóval drágább mindenütt, mint a sör, még a presszó is. Nem is ittam valami sokat.)
Aztán feladom a képeslapokat (a postaköltség jóval drágább, mint maguk a lapok), és kicsivel később leülök ebédelni az U parlamentu teraszára, és nagyon bátran rendelek egy Parlament gulyást. No meg egy elmaradhatatlan barna Kozelt.
Azt hiszem, ezután jön el a pillanat, hogy végre megnézem a híres Orloj játékát, miután napokig percekkel késtem csak le. Hát nem akarok fanyalogni, de a krakkói Collegium Maius udvarán lévő hasonló órajáték sokkal menőbb, és hosszabb.
Aztán nem is tudom, miért, kimegyek az Andélre megint, ahol épp piac van. Össze is vásárolok némi ezt-azt, majd leülök inni egy sört a Potrefená Husa nevű helyre, ahová a város legkevésbé attraktív fiúit válogatták össze felszolgálónak, és kivülről gyönyörködöm a piac csendes forgatagában:
Eztán erőt veszek magamon, és felmegyek a Sacré Coeur nevű dombra. Ha csak Prágában is, egy ilyen nevű helyet nem lehet kihagyni. Meg kell hagyni, jó is a kilátás.
Aztán be a Tescóba, jó lenne már némi szuvenír-italt is begyűjteni, fél literes becher épp nincs, és rájövök, hogy az új kedvencem nem létezik dobozos, csak üveges verzióban, de bezzeg instant lengyel céklaleves port azt kapni ott is, nem értem, Magyarországon miért nem lehet forgalmazni. (Mindegy, múltkor Laci hozott nekem Németországból egy három évre elég adagot. :))
Aztán haza a szállásra, némi felfrissülés, komolyabb sziesztára persze nincs idő, nagyjából összepakolok a másnap reggeli kicsekkoláshoz, aztán elindulok az utolsó estémre.
Elsőképp némi kis vacsora a kedvenccé vált Atmosphere pub-ban. Semmiség, csak egy kis lazac. :)
Sírnivalóan olcsó, isteni.
Aztán a vacsit befejezve még rengeteg időm van a koncertig, elindulok úgy nagyjából céltalanul a városban, és megint találok egy helyet. És itt hivatalosnak nyilvánítom, hogy az ember az utolsó napokban találja meg a legjobb helyeket. Ide meg a város leghelyesebb pasijait válogatták össze személyzetnek, az egyik még diszkréten meg is próbál felszedni, magyar mondatokkal fűzne, de hát öreg, ilyen a mi szerencsénk, ez az utolsó estém, ma már nem térek vissza, most meg hamarosan vár engem maga Hugh Laurie! :) Ja a hely a Kavárna Velryba. (most látom, kavarna, hehe.)
Na aztán egyre izgatottabban irány a Kongresszusi központ, utam egyik csúcspontja, a Rékától kapott Hugh Laurie koncert. A kongressz center épp olyan szockó, mint a mienk, mit is ihatnék a büfében, mint Martini biancót? :)
És aztán a koncert, a kakasülő teteje, éljen az új szemüvegem. Nagyon vicces a Hugh Laurie, rengeteget röhögünk, miközben magyaráz a számok között, a zene, a hangulat, a hangosítás is nagyon jó, de a közepén kicsit leül a koncert, viszonylag sok lassú szám van, és nekem meg az utolsó estém, benne van a lábamban a menés, így egy kicsit szerencsétlenül jött ki, hogy ez volt az utolsó este, nem tudtam sokszor emiatt felhőtlenül élvezni. A végén két visszataps, őrjöngő, lángoló közönség, állva táncolt mindenki. Hatalmas volt.
A legutolsó szám közben kiszököm, futólag gyönyörködöm a kongressz center 4. emeletéről látható esti kilátásban. (Ajánlom, szerintem ha van valami esemény, vagy ha nincs is, az épületbe be lehet menni jegy nélkül, és elgyönyörködni a kilátásban.)
Mosdó, aztán szaladok a metróhoz, közben már ömlik ki a tömeg, és persze 10 percet várunk a metróra. :(
Lemegyek a parton valamikor látott sörözőbe, de sötét van, meleg a sör, szar a kiszolgálás, továbbállok. Az Atmoska tele, és füllesztően meleg bent, egyre csüggedtebben megyek már hazafelé, hol fogok én még normális helyet találni negyed tizenkettőkor az utolsó sörömhöz? Amikor, egy utcában, ahol már egészen biztos többször jártam, találok egy helyet, ahol teljes nyugalommal törölgeti a pultos a poharakat, és mikor megkérdezem, mikor zár, és kaphatok-e még egy sört, közli, hogy éjfélkor, és nyugodtan foglaljak helyet. Több se kell. Lol, iszonyat hippi hely, a Wichmannra emlékeztet, bőven éjfél után bejövőket is még kiszolgálják, bár egy idő után fél árbócra eresztik a redőnyt. Teljes a nyugalom, peace, heppiness. Ez egyébként egy Salad bar nevű hely az Anenskán, kb 50 méterre a Károly-híd "pesti" hídfőjétől.
Aztán mikor boldogan, és elégedetten elindulok haza, egy alient látok pulzálni az egyik ereszcsatornán. És
De egyébként sem csúnya ez a rész. Ez egy utcával van beljebb Prága legforgalmasabb sétálóutcájától.
Ezen a napon számításaim szerint uszkve 8 sört ittam. Jó, abból kb 3 nem korsó volt, legalábbis nem fél literes. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy alaptalan volt a félelmem, hogy majd ha megiszom két korsó prágai sört, az olyan lesz, mintha megittam volna egy liter bort. Nem olyan. Tényleg. Ezt persze megmagyarázta, amire apu itthon rájött, hogy az nem alkoholfok. Semmi bajom nem volt kint a piától, jó, külföldön egyedül különösen szoktam vigyázni, de aztán épp itt egy idő után már inkább az érdekelt, hogy lehetek még ennyire józan? :)
Nem is tudom, hol jött először a gondolat, ezen az utolsó napon, elkezdtem komolyan azon gondolkozni, mikor, hogyan, miből tudnék mihamarabb visszajönni ide. Ilyen se Krakkóban, se Rómában nem volt, bár összességében mindkét helyen jobban éreztem magam. Azt hiszem, amiatt, mert Prága nem adta magát nekem azonnal, meg kellett küzdenem a "szeretetéért", hogy befogadjon. Ez az érzés azóta sem múlt. Talán nem is írtam ilyen részletes beszámolót arról a két korábbi utazásról, most ez igen jól esett, és magamnak is jó lesz, emlékezni. Remélem, Ti is élveztétek valamennyire! És még egy nap hátravan.
Közben találtam egy pesti forrást, úgyhogy én most kibontok egy jéghideg barna Kozelt, ez szerelem volt első nyalásra! :D Egészségetekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése