Csak azt mondjátok meg, a B. K. most elítélt gyilkosának honnan van pénzre sztárügyvédre?

Jajj, a húgocskám épp az óceán felett! Vigyázzanak rá az égiek!

mi lesz?

Sons of Anarchy se6 - szept .10. 
The Mindy Project se2 - szept .17.
New Girl se3 - szept .17.
The Big Bang Theory se7 - szept. 26.
Parks and Recreation se6 - szept. 26.
Once Upon a Time se3 - szept. 29.
South Park se17 - szept. 
Downton Abbey se4 - szept.
American Horror Story se3 - okt. 9. 
The Walking Dead se4 - okt. 13.

Megcsináltuk! Elmentünk Zsámbékig Normafáról, 7,5 óra, 29,04 km. Menni fog ez a zarándoklat, csak kell egy jobb cipő! :)

day five

07.26.

Igen mozgalmas napnak nézek elébe, ezt már reggel tudom, elmegyek a Speculum Alchemiae múzeumba a Tripadvisor ajánlása nyomán. Odafelé megállapítom, hogy igen, ha tudod, hova kell nézni, lentről is látszik a Metronóm. A múzeum pedig? Alig kicsivel nyitás után valószínűleg az első látogató vagyok, le is támad a személyzet, egyéni vezetett túrát kapok. A múzeum alapvetően jópofa, de icipici, és borzasztóan túl van árazva. Egy terem a földszinten, egy 20 méteres szakasz a föld alatt, meg jó 100 mondat duma 200 koronáért. (A várban a kis kör 250 volt (ebben benne van az Arany utcácska, a Katedrális, a templom és a régi királyi palota), a Petrin-hegyi kilátóba 105 volt a belépő, a TV-toronyba 150).) A vezetés mondjuk informatív, egy kevésbé szimpi meleg srác tarja, aztán egész jól összebarátkozunk, kérdezi, honnan jöttem, értek-e mindent amit mond, majd megkérdezi, hogy akkor én tolmács vagyok, vagy angoltanár? Mert hogy a magyarok nem szokták érteni, amit angolul magyaráz. Hát nem, mondom, csak sok filmet nézek. Azt már nem is tettem hozzá, hogy tudok egyet s mást a témáról, és most nem arról beszélek, hogy láttam a Da Vinci kódot.

Utána megiszom az első tisztességes kávémat Prágában, a S.A. melletti erősen olaszos hangulatú kávézóban, ahol megírom a képeslapokat is. (A kávé általában jóval drágább mindenütt, mint a sör, még a presszó is. Nem is ittam valami sokat.)

Aztán feladom a képeslapokat (a postaköltség jóval drágább, mint maguk a lapok), és kicsivel később leülök ebédelni az U parlamentu teraszára, és nagyon bátran rendelek egy Parlament gulyást. No meg egy elmaradhatatlan barna Kozelt.

 






















Azt hiszem, ezután jön el a pillanat, hogy végre megnézem a híres Orloj játékát, miután napokig percekkel késtem csak le. Hát nem akarok fanyalogni, de a krakkói Collegium Maius udvarán lévő hasonló órajáték sokkal menőbb, és hosszabb.

Aztán nem is tudom, miért, kimegyek az Andélre megint, ahol épp piac van. Össze is vásárolok némi ezt-azt, majd leülök inni egy sört a Potrefená Husa nevű helyre, ahová a város legkevésbé attraktív fiúit válogatták össze felszolgálónak, és kivülről gyönyörködöm a piac csendes forgatagában: 

 








 

Eztán erőt veszek magamon, és felmegyek a Sacré Coeur nevű dombra. Ha csak Prágában is, egy ilyen nevű helyet nem lehet kihagyni. Meg kell hagyni, jó is a kilátás.

Aztán be a Tescóba, jó lenne már némi szuvenír-italt is begyűjteni, fél literes becher épp nincs, és rájövök, hogy az új kedvencem nem létezik dobozos, csak üveges verzióban, de bezzeg instant lengyel céklaleves port azt kapni ott is, nem értem, Magyarországon miért nem lehet forgalmazni. (Mindegy, múltkor Laci hozott nekem Németországból egy három évre elég adagot. :))

Aztán haza a szállásra, némi felfrissülés, komolyabb sziesztára persze nincs idő, nagyjából összepakolok a másnap reggeli kicsekkoláshoz, aztán elindulok az utolsó estémre. 
Elsőképp némi kis vacsora a kedvenccé vált Atmosphere pub-ban. Semmiség, csak egy kis lazac. :)

 

Sírnivalóan olcsó, isteni.
Aztán a vacsit befejezve még rengeteg időm van a koncertig, elindulok úgy nagyjából céltalanul a városban, és megint találok egy helyet. És itt hivatalosnak nyilvánítom, hogy az ember az utolsó napokban találja meg a legjobb helyeket. Ide meg a város leghelyesebb pasijait válogatták össze személyzetnek, az egyik még diszkréten meg is próbál felszedni, magyar mondatokkal fűzne, de hát öreg, ilyen a mi szerencsénk, ez az utolsó estém, ma már nem térek vissza, most meg hamarosan vár engem maga Hugh Laurie! :) Ja a hely a Kavárna Velryba. (most látom, kavarna, hehe.)























Na aztán egyre izgatottabban irány a Kongresszusi központ, utam egyik csúcspontja, a Rékától kapott Hugh Laurie koncert. A kongressz center épp olyan szockó, mint a mienk, mit is ihatnék a büfében, mint Martini biancót? :)




















 

És aztán a koncert, a kakasülő teteje, éljen az új szemüvegem. Nagyon vicces a Hugh Laurie, rengeteget röhögünk, miközben magyaráz a számok között, a zene, a hangulat, a hangosítás is nagyon jó, de a közepén kicsit leül a koncert, viszonylag sok lassú szám van, és nekem meg az utolsó estém, benne van a lábamban a menés, így egy kicsit szerencsétlenül jött ki, hogy ez volt az utolsó este, nem tudtam sokszor emiatt felhőtlenül élvezni. A végén két visszataps, őrjöngő, lángoló közönség, állva táncolt mindenki. Hatalmas volt.

 


 










A legutolsó szám közben kiszököm, futólag gyönyörködöm a kongressz center 4. emeletéről látható esti kilátásban. (Ajánlom, szerintem ha van valami esemény, vagy ha nincs is, az épületbe be lehet menni jegy nélkül, és elgyönyörködni a kilátásban.)

Mosdó, aztán szaladok a metróhoz, közben már ömlik ki a tömeg, és persze 10 percet várunk a metróra. :(

Lemegyek a parton valamikor látott sörözőbe, de sötét van, meleg a sör, szar a kiszolgálás, továbbállok. Az Atmoska tele, és füllesztően meleg bent, egyre csüggedtebben megyek már hazafelé, hol fogok én még normális helyet találni negyed tizenkettőkor az utolsó sörömhöz? Amikor, egy utcában, ahol már egészen biztos többször jártam, találok egy helyet, ahol teljes nyugalommal törölgeti a pultos a poharakat, és mikor megkérdezem, mikor zár, és kaphatok-e még egy sört, közli, hogy éjfélkor, és nyugodtan foglaljak helyet. Több se kell. Lol, iszonyat hippi hely, a Wichmannra emlékeztet, bőven éjfél után bejövőket is még kiszolgálják, bár egy idő után fél árbócra eresztik a redőnyt. Teljes a nyugalom, peace, heppiness. Ez egyébként egy Salad bar nevű hely az Anenskán, kb 50 méterre a Károly-híd "pesti" hídfőjétől.

 






 







 


Aztán mikor boldogan, és elégedetten elindulok haza, egy alient látok pulzálni az egyik ereszcsatornán. És visszamegyek, megkeresem a helyes pultoscsávót, és együtt menekülünk az apokalipszis közepette is boldogan, amíg meg nem halunk. hazamegyek aludni.

De egyébként sem csúnya ez a rész. Ez egy utcával van beljebb Prága legforgalmasabb sétálóutcájától.













Ezen a napon számításaim szerint uszkve 8 sört ittam. Jó, abból kb 3 nem korsó volt, legalábbis nem fél literes. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy alaptalan volt a félelmem, hogy majd ha megiszom két korsó prágai sört, az olyan lesz, mintha megittam volna egy liter bort. Nem olyan. Tényleg. Ezt persze megmagyarázta, amire apu itthon rájött, hogy az nem alkoholfok. Semmi bajom nem volt kint a piától, jó, külföldön egyedül különösen szoktam vigyázni, de aztán épp itt egy idő után már inkább az érdekelt, hogy lehetek még ennyire józan? :)

Nem is tudom, hol jött először a gondolat, ezen az utolsó napon, elkezdtem komolyan azon gondolkozni, mikor, hogyan, miből tudnék mihamarabb visszajönni ide. Ilyen se Krakkóban, se Rómában nem volt, bár összességében mindkét helyen jobban éreztem magam. Azt hiszem, amiatt, mert Prága nem adta magát nekem azonnal, meg kellett küzdenem a "szeretetéért", hogy befogadjon. Ez az érzés azóta sem múlt. Talán nem is írtam ilyen részletes beszámolót arról a két korábbi utazásról, most ez igen jól esett, és magamnak is jó lesz, emlékezni. Remélem, Ti is élveztétek valamennyire! És még egy nap hátravan. 

Közben találtam egy pesti forrást, úgyhogy én most kibontok egy jéghideg barna Kozelt, ez szerelem volt első nyalásra! :D Egészségetekre!

day four

Na itt már nem készültek jegyzetek, úgyhogy a képeket nézegetve igyekszem felidézni a maradék két nap eseményeit: 

07.25.

Viszonylag későn kelek, de így tudok legalább reggelizni a tízkor nyitó Havalská korunában. Mondjuk ez nem volt se annyira jó, se annyira olcsó.

Utána ki az állatkertbe, a metróról áttszállva megint alig találom meg a buszmegállót, a közlekedési információk mennyiségén és minőségén lenne mit javítani.

Az állatkert hatalmas, és kicsit csalódást okozó, mert ugye az árvíz miatti helyreállítási munkák még folynak, ezért egy csomó része le van zárva, de ami nincs, ott is egy csomószor nincsenek kint a kifutón az állatok. Mindenesetre hatalmas, és nagyon elfáradok, az önkiszolgáló étteremben túl sokan vannak, a másikat kicsit drágállom. Elég csalódottan és hullafáradtan, elég éhesen hagyom el az objektumot, nem bírom rávenni magam, hogy felmenjek még a Botanikus kertbe is, csak megnézem a szemközti Trója kastélyt, aztán vissza a városba, át Vysehradra.

 

 










 











 














Az a terv, hogy megkeresem a Kongresszusi központot, hogy a másnapi koncertre felkészüljek, majd eszem valamit a Vysehrad alatt, majd megnézem a Vysehradot. A Kongresszusit azonnal megtalálom, el sem lehet téveszteni, viszont aztán rájövök, hogy a Vysehrad szintjén vagyok, és ha én innen lejjebbmegyek kajálni, akkor már biztos nem mászok vissza, így még kivonszolom magam oda is, és elgyönyörködöm kicsit a kilátásban, aztán levánszorgok, és végre leülök ebédelni az U Krokában, amivel eléggé meg vagyok elégedve. 

 

Aztán hazafelé veszem az irányt, közben betérek egy ilyen turista infóba netezni, meg megnézem a megnyugszom, mikor meglátom a számlaegyenlegemet, megnézem és lefotózom a Ginger & Fred házat, ami mellett konkréten elmentem két nappal korábban este, anélkül, hogy tudtam volna róla, és a szállásra visszatértem közben megtalálom a helyet, ahol vacsorázni akarok! :)













 
Hazamegyek, fürdök, pihenek, aztán elmegyek a kinézett helyre, és nagy bátran kirendelem a kinézett kaját! :) (Tudni kell, többnyire gyáván rendelek, külföldön különösen igyekszem ezt legyőzni.) Az új törzshelyem a Café-Pub Atmosphere. :) Zseniális árak, iszonyat jó kaják, ezt a negyven deka (elvileg, szerintem több volt) frissen sült kis halacskát adták 105 koronáért. Isteni volt! A felét sem bírtam megenni. :) Így is aggódtam az éjszakai álmom miatt, a sok elpusztított kis halacska nehogy kísértsen álmaimban.

Ha lelőttök sem tudom megmondani, csináltam-e még aznap este valamit, ha igen, mit. :) Flow volt, és elégedettség, és áramlott a csí, mint a kurvaannya. :)

készülődés

Ma elkezdtem komolyabban tervezni, hogy egy hónap múlva kb elmegyek zarándokolni kicsit. Kiírtam a szabit, lassan elkezdek ráedzeni. Úgy érzem, most erre van szükségem. Azért némelyik táv kicsit rémisztő, kíváncsi leszek, meddig jutok, fogok-e bírni napi 25-30 kilométert, ha igen, hány napon át. Izgi!

Day three

07.24.

Korán indulok, gondolom, bejárom az Óváros tér templomait, de aztán különböző okoknál fogva végül másfelé veszem az irányt. Reggelit veszek a Kotva áruház pincéjében, majd úgy döntök, elveszek: felülök az első villamosra, ami jön, és elmegyek a végállomásig. Ami a Letná park. Rájövök, tök szar helyen kerestem ezt a Letná beer gardent, végül megtalálom, közben elmegyek a teljesen értelmezhetetlen Metronóm mellett. 

Majd úgy döntök, újra "elveszek", már kicsit tudatosabban, elmegyek a 18-as villamossal a végállomásig, onnan a 191-es busszal vissza a Klamovkához, ahova végül nem megyek be, hanem tovább az Andélre. Keresek, és találok egy szimpi vendéglőt, ahol ugyan angol étlap nincs, de kihámozom, mit jelenthet, és rendelek. 
 
 










Utána kicsi csavi az Andél plázáiban, majd haza a sziesztára. A Národni divadlótól hazáig megint eltévedek, de legalább találok pár helyet, ahova majd vissza lehet térni. Szieszta. Isteni. Utána végre Havelská koruna! Végre eszem knédlit, és hozzá valami zseniális, disznóból és gombából készült ételt. Kurvajó hely, innentől az összes étkezésemet itt fogom szerintem bonyolítani.*

 










 Ezután kicsit csavizok a belvárosban, majd úgy döntök, legyen ez az az este, irány a Petrin-hegy. Hihetetlen, mindig jön olyan villamos 2 percen belül, ami jó.Zseniális a villamosközlekedés! Lanovka, sima ügy, tényleg jó rá a bérletem.

 

 





















Kilátó 105 CZK, +50 lenne a lift. Előre bánom, de anélkül. Még csak az alsó szinten járok, már rámtör a tériszony, de nem hagyom magam. Ahogy megyek feljebb, mintha egyre jobban kilengene, és hol van még a teteje! Végül fent vagyok, lihegek, gyöngyözik a homlokom, de nem is volt vészes. És megspóroltam majd két sör árát. A panoráma elfeledteti velem a tériszony és a lengés miatti parám.

 

 














És a népsűrűség is remek így este nyolckor. Aztán többen lesznek, sebaj. Lefelé már nem is értem, mi volt a para fölfelé. Azután az utikönyv javaslatára sétálok lefelé a Strahovi kolostor felé tervezem, és valóban ott kötök ki. Először a nem vágom, hol vagyok, aztán már nem is érdekel, mert találok egy remek kerthelyiséget, és mivel úgy érzem, erős piadeficitben vagyok, rögvest be is ülök. (Persze az árak csekkolása után.) Aztán rájövök, már másodszor jöttem le a térképről, bár most csak a kicsiről, korábban a nagyról is. Lassan jó lesz. Pohorelec. Fernet Citrus. 12 fokos barna Staropramen. Fuck it!

 







 

 
















 





 


















 Az mondjuk szívás, hogy sehol nincs wifi. A szálláson nem akarom ezzel baszni az időt. Továbbmegyek a Loreta mellett a városba. eszméletlen a kilátás. Ahogy megyek tovább a Károly-híd felé, elkezd esni az eső. Aminek kb. 10% esélye volt. Sebaj. Keresek egy jó helyet, és további italokkal pihentetem idegeim. Közel fekete Kozel. És sajnos nem citrusos, hanem sima Fernet, mindegy, nem hagyjuk itt. Útközben megittam egy 10 fokos sört dobozból. Hihetetlen, de nem bírok bebaszni. 

A pohár feneke :)

*Még kétszer mentem végül vissza.