shopgirlmeans

Nos ezer éve nem volt hosszabb beszámoló, igyekszem pótolni. Hétvégén megint szombaton is munka, majd este lementünk a győri fürdőbe, aztán végre majdnem délig aludtam. Pénteken megnéztük az Adventi virágos kiállítást anyával a Néprajziban, majd a hagyományos Fehér gyűrűs forraltbor, aztán Katzéval Bcity.

Ledaráltam az elmúlt hetekben a zseniális Waczak szállót, rákaptam az Igazi vér ízére is, abból is lenyomtam a másfél évadot, amit még nem láttam, amúgy meg csak a szokásosak.
Fájtam egész héten a fogorvos után, kisugárzott a fejembe, fülembe, nem tudtam aludni sem rendesen, napi 3 fájdalomcsillapítóval nyomtam végig a hetet, így hosszabb lélegzetvételű filmekhez nem volt energiám. Már enyhül hála Istennek.
Szombat reggel meg kihasználtam, hogy amúgy is korán kellett kelni, kimentem végre fotózni a
Margitszigetre, amit már terveztem egy ideje. Nagyon élveztem, épp úgy gőzölgött a tó, ahogy elképzeltem, és még teknősöket is láttam benne. Irigyeltem is őket, én is lubickoltam volna egész nap inkább a termálvízben, mint hogy dolgozni menjek, de hát én akartam, kell a lóvé.
Kedden Hintaló Katzéval, majd Panni és Máté is csatlakozott, előtte vasárnap Grinzingi Rékával és Endivel (Réka vigasztalása lett volna a cél, aki aznap tért haza Németországi kiruccanásáról, azt hiszem, legalább időszakosan sikerült felvidítani, vinnyogva röhögtünk a végén), előtte m.szigeti séta a családdal, szombaton Nana, majd az iszonyat füstöt megelégelvén átficcentünk inkább a töküres Lochnessbe Pannival és Mátéval, később Endi is csatlakozott, előtte meg a
húgoméknál voltam látogatóban aznap. Azon a héten volt még Sherlock Katzéval, majd felugrottam még egy nagyon kicsit Andihoz, ahol Mankáék is ott voltak már.

True Blood. Ugye elkezdtem annak idején, és 4-5 rész után feladtam, mert nagyon nem tetszett, aztán most valamiért újra belekóstoltam, és most meg teljesen ráéreztem az ízére. Ami furcsa, mert a főszereplők -nem úgy, mint a többi nagy kedvenc esetében- nem hogy rajongást nem
váltanak ki belőlem, de még nem is kedvelem őket különösebben. Furcsállottam már korábban is, hogy a világa mennyire emlékeztet Anita Blake világára (vámpírok, alakváltók, ókori istenek, stb..) amivel nem is lenne semmi baj, ha az Anita Blake sorozat első kötete nem '93-as
lenne, ennek meg 2000-es. Kicsit plágiumszagú a dolog.

Kaliforgia zseniálisabb, mint valaha, viccesebbnél viccesebb karakterek lettek beleírva, hol hangozhatna el máshol a mondat, miszerint: "Charlie Runkle! Are you inside that woman?!", ahol az a nő zseniális Kathleen Turner által alakított Sue Collini, kinek hites ura meleg vámpírként felbukkan a True Bloodban is, de már a Pushing Daisiesből is ismerős lehet, ott van még a teljesen felesleges Peter Gallagher, aztán Mark Darcy volt menyasszonya, Susan Sarandon leánya; Eva Amurri, és még egy a Ments megből ismerős leány is (akivel kapcsolatban folyamatosan tűzoltós utalásokat nyomnak. lol.).
Alapvetően kicsit idegenkedtem, mikor először megláttam Kathleen Turnert benne, de igazából tök jó, hogy nem a Marley és énbeli borzasztó látványával zárult le filmes karrierje, hisz ebben is brilliáns, szétviszkizett hangjával olyan jól alakítja a kiöregedett swingert, hogy öröm nézni. (Mindig Alac Baldwin 30 Rockos szereplése villan be párhuzamnak, mindketten a 80-as évek szexikonjai voltak, eltűntek pár évre, meghíztak, megöregedtek, és visszatértek, jobban, mint valaha. Alac Baldwin annyira, hogy Steve Martinnal megosztva ő lesz Oscar barátunk házigazdája.)

A True Bloodban is lehet azért finomságokat találni, például Stellan Skarsgård fia, vagy Marylin Manson volt barátnője.

A Hungot is ledaráltam, ahhoz képest, hogy Thomas Jane-t sem szerettem előtte, egészen összebarátkoztunk. Azt hinné az ember, hogy valami fekete humorral vagy maró gúnnyal átitatott vígjátékot kap egy ilyen témától, majd meglepve veszi észre, hogy régen látott ennyire finom és hiteles társadalomkritikát, röpiratot a gazdasági válság hatásairól. És még a színészek is jók. Most jut eszembe, tökre emlékezet a nemrég látott The Oh in Ohio-ra.