Délelőtti videó 1.: Arcane
2 órája
2009. november 30., hétfő
Egyénként betegszabi, kedden még semi bajom nem volt, Katzéval forraltboroztunk egyet a Vörösmartyn (nyilván az enyémnek közelébe sem ért), aztán beültünk a szombaton kinézett Nanával szemközti borozóba, de végül söröztünk, aztán átmentünk a Triplába, amit mostmár nem is tudom, hogy hívnak, és még Réka is csatlakozott, koccintottunk Kie egészségére, aztán haza, másnap meg koradélután hazavánszorogtam a munkából, majd aludtam egy huzamban kábé 16 órát, miközben évek óta először még lázas is voltam, nem is kicsit.
Pihentem, meg néztem egy csomó mindent: megkóstoltam az Arrested Developementet, a Better Off Ted-et, mindkettő egész nézhető, közben a Flash Forward következő részére már vagy két hete nem bírom rávenni magam, szóval arról ennyit. Aztán pótoltam még ezt-azt, mint; Rosemary's Baby 8/10, Brick 8/10, Zombieland (6/10; pont ugyanaz a film, mint az Adventureland, pont ugyanarról szól, ugyanazzal a főszereplővel, ugyanúgy vidámparkban (részben), nem annyira ajánlom. Inkább egy Adventureland + Shaun of Dead kombó, komolyan jobban jársz. Bár egyszer meg lehet nézni, végülis aranyos), Velvet Goldmine 8/10, Can't Hardly Wait 7/10, Red Road 8/10 (tudtam, tudtam, miközben néztem, hogy ehhez van valami köze megint a dánoknak, és tényleg: Anders Thomas Jensen barátunk (Wilbour, Gengszterek fogadója, Ádám almái, Kismenők, Zöld hentesek, Esküvő után, stb) ott az írók között. Kemény film, ajánlom.). Volt Angyalszív is, hmm, (Mickey Rourke-ért nagyon kár, hogy ilyen ogre lett belőle), jó kis gondolkodós film olyan Kilencedik kapu hangulattal, de annál jobb, a végén, mikor a főhőssel együtt rájössz... 7/10
Megvolt végre az Idétlen időkig, bűbájos film, 9/10.
Volt még Birds of America, egy elég jó szereposztású közepes film (Ginnifer Godwin végre kapott egy normális szerepet, és nem picsogja végig a filmet (meg se lehet ismerni az elején), Ben Foster mindig kiváló, itt is, Matthew Parry és Lauren Graham pedig miben lehetne rossz? 6/10
És a végére maradt a meglepetés: a Moon. Kábé semmit nem tudtam róla, és így volt ez jó, szóval nektek sem árulok el sokat, nézzétek meg! 9/10
Szombaton meg húgom szalagavatója volt, mi a reggeli nyilvános főpróbára mentünk, érdekes élmény volt, az biztos. Ha nem is minden nő, de majdnem minden tinilány krva, már elnézést. A műsorban kettő darab széken vonaglunk aligruhában tömegjelenet is volt, hátborzongató. Nem tartom magam prűdnek, nem szeretem a bezzeg az én időmbenezért, na de ez már tényleg. Továbbá ötlettelen, zavarbaejtő, több ízben hátborzongatóan kínos jeleneteket láthattunk, annál lejjebb már tényleg nincs semmi, mint hogy szalagavatós filmből adjuk elő a szalagavatós zenére a szalagavatós koreográfiát, lásd a Csaj nem jár egyedül sokat idézett (egyébként nem rossz) jelenete, vagy a többször idézett Michael Jackson, amire mondjuk volt egy egész ötletes uv fényben előadott bohóckodás, az nem volt rossz, de hogy a Thrillerről hány csontot kell még lerágni, az ég szerelmére?! Jackson egyébként nagyon rányomta a bélyegét a dologra, legalább öt ízben idézték meg valamilyen formában. Keringőből is négy volt, és mind bécsi, persze ehhez is égő már klasszikus zenét választani, ha lehet azt valami nyálas popszámra is.
A szabályt erősítő kivétel minden esetben a húgomék osztálya volt, ők tudtak normális zenére keringőzni is, és az osztálytáncuk sem valami hormonzavaros szexparádé volt, hanem a Grease zenéire adtak elő valami jópofaságot, ami eléggé be volt gyakorolva, és láthatóan nagyon élvezték, szóval hajrá, lehet ezt így is.
Pihentem, meg néztem egy csomó mindent: megkóstoltam az Arrested Developementet, a Better Off Ted-et, mindkettő egész nézhető, közben a Flash Forward következő részére már vagy két hete nem bírom rávenni magam, szóval arról ennyit. Aztán pótoltam még ezt-azt, mint; Rosemary's Baby 8/10, Brick 8/10, Zombieland (6/10; pont ugyanaz a film, mint az Adventureland, pont ugyanarról szól, ugyanazzal a főszereplővel, ugyanúgy vidámparkban (részben), nem annyira ajánlom. Inkább egy Adventureland + Shaun of Dead kombó, komolyan jobban jársz. Bár egyszer meg lehet nézni, végülis aranyos), Velvet Goldmine 8/10, Can't Hardly Wait 7/10, Red Road 8/10 (tudtam, tudtam, miközben néztem, hogy ehhez van valami köze megint a dánoknak, és tényleg: Anders Thomas Jensen barátunk (Wilbour, Gengszterek fogadója, Ádám almái, Kismenők, Zöld hentesek, Esküvő után, stb) ott az írók között. Kemény film, ajánlom.). Volt Angyalszív is, hmm, (Mickey Rourke-ért nagyon kár, hogy ilyen ogre lett belőle), jó kis gondolkodós film olyan Kilencedik kapu hangulattal, de annál jobb, a végén, mikor a főhőssel együtt rájössz... 7/10
Megvolt végre az Idétlen időkig, bűbájos film, 9/10.
Volt még Birds of America, egy elég jó szereposztású közepes film (Ginnifer Godwin végre kapott egy normális szerepet, és nem picsogja végig a filmet (meg se lehet ismerni az elején), Ben Foster mindig kiváló, itt is, Matthew Parry és Lauren Graham pedig miben lehetne rossz? 6/10
És a végére maradt a meglepetés: a Moon. Kábé semmit nem tudtam róla, és így volt ez jó, szóval nektek sem árulok el sokat, nézzétek meg! 9/10
Szombaton meg húgom szalagavatója volt, mi a reggeli nyilvános főpróbára mentünk, érdekes élmény volt, az biztos. Ha nem is minden nő, de majdnem minden tinilány krva, már elnézést. A műsorban kettő darab széken vonaglunk aligruhában tömegjelenet is volt, hátborzongató. Nem tartom magam prűdnek, nem szeretem a bezzeg az én időmbenezért, na de ez már tényleg. Továbbá ötlettelen, zavarbaejtő, több ízben hátborzongatóan kínos jeleneteket láthattunk, annál lejjebb már tényleg nincs semmi, mint hogy szalagavatós filmből adjuk elő a szalagavatós zenére a szalagavatós koreográfiát, lásd a Csaj nem jár egyedül sokat idézett (egyébként nem rossz) jelenete, vagy a többször idézett Michael Jackson, amire mondjuk volt egy egész ötletes uv fényben előadott bohóckodás, az nem volt rossz, de hogy a Thrillerről hány csontot kell még lerágni, az ég szerelmére?! Jackson egyébként nagyon rányomta a bélyegét a dologra, legalább öt ízben idézték meg valamilyen formában. Keringőből is négy volt, és mind bécsi, persze ehhez is égő már klasszikus zenét választani, ha lehet azt valami nyálas popszámra is.
A szabályt erősítő kivétel minden esetben a húgomék osztálya volt, ők tudtak normális zenére keringőzni is, és az osztálytáncuk sem valami hormonzavaros szexparádé volt, hanem a Grease zenéire adtak elő valami jópofaságot, ami eléggé be volt gyakorolva, és láthatóan nagyon élvezték, szóval hajrá, lehet ezt így is.
2009. november 29., vasárnap
2009. november 23., hétfő
Nos ezer éve nem volt hosszabb beszámoló, igyekszem pótolni. Hétvégén megint szombaton is munka, majd este lementünk a győri fürdőbe, aztán végre majdnem délig aludtam. Pénteken megnéztük az Adventi virágos kiállítást anyával a Néprajziban, majd a hagyományos Fehér gyűrűs forraltbor, aztán Katzéval Bcity.
Ledaráltam az elmúlt hetekben a zseniális Waczak szállót, rákaptam az Igazi vér ízére is, abból is lenyomtam a másfél évadot, amit még nem láttam, amúgy meg csak a szokásosak.
Fájtam egész héten a fogorvos után, kisugárzott a fejembe, fülembe, nem tudtam aludni sem rendesen, napi 3 fájdalomcsillapítóval nyomtam végig a hetet, így hosszabb lélegzetvételű filmekhez nem volt energiám. Már enyhül hála Istennek.
Szombat reggel meg kihasználtam, hogy amúgy is korán kellett kelni, kimentem végre fotózni a
Margitszigetre, amit már terveztem egy ideje. Nagyon élveztem, épp úgy gőzölgött a tó, ahogy elképzeltem, és még teknősöket is láttam benne. Irigyeltem is őket, én is lubickoltam volna egész nap inkább a termálvízben, mint hogy dolgozni menjek, de hát én akartam, kell a lóvé.
Kedden Hintaló Katzéval, majd Panni és Máté is csatlakozott, előtte vasárnap Grinzingi Rékával és Endivel (Réka vigasztalása lett volna a cél, aki aznap tért haza Németországi kiruccanásáról, azt hiszem, legalább időszakosan sikerült felvidítani, vinnyogva röhögtünk a végén), előtte m.szigeti séta a családdal, szombaton Nana, majd az iszonyat füstöt megelégelvén átficcentünk inkább a töküres Lochnessbe Pannival és Mátéval, később Endi is csatlakozott, előtte meg a
húgoméknál voltam látogatóban aznap. Azon a héten volt még Sherlock Katzéval, majd felugrottam még egy nagyon kicsit Andihoz, ahol Mankáék is ott voltak már.
True Blood. Ugye elkezdtem annak idején, és 4-5 rész után feladtam, mert nagyon nem tetszett, aztán most valamiért újra belekóstoltam, és most meg teljesen ráéreztem az ízére. Ami furcsa, mert a főszereplők -nem úgy, mint a többi nagy kedvenc esetében- nem hogy rajongást nem
váltanak ki belőlem, de még nem is kedvelem őket különösebben. Furcsállottam már korábban is, hogy a világa mennyire emlékeztet Anita Blake világára (vámpírok, alakváltók, ókori istenek, stb..) amivel nem is lenne semmi baj, ha az Anita Blake sorozat első kötete nem '93-as
lenne, ennek meg 2000-es. Kicsit plágiumszagú a dolog.
Kaliforgia zseniálisabb, mint valaha, viccesebbnél viccesebb karakterek lettek beleírva, hol hangozhatna el máshol a mondat, miszerint: "Charlie Runkle! Are you inside that woman?!", ahol az a nő zseniális Kathleen Turner által alakított Sue Collini, kinek hites ura meleg vámpírként felbukkan a True Bloodban is, de már a Pushing Daisiesből is ismerős lehet, ott van még a teljesen felesleges Peter Gallagher, aztán Mark Darcy volt menyasszonya, Susan Sarandon leánya; Eva Amurri, és még egy a Ments megből ismerős leány is (akivel kapcsolatban folyamatosan tűzoltós utalásokat nyomnak. lol.).
Alapvetően kicsit idegenkedtem, mikor először megláttam Kathleen Turnert benne, de igazából tök jó, hogy nem a Marley és énbeli borzasztó látványával zárult le filmes karrierje, hisz ebben is brilliáns, szétviszkizett hangjával olyan jól alakítja a kiöregedett swingert, hogy öröm nézni. (Mindig Alac Baldwin 30 Rockos szereplése villan be párhuzamnak, mindketten a 80-as évek szexikonjai voltak, eltűntek pár évre, meghíztak, megöregedtek, és visszatértek, jobban, mint valaha. Alac Baldwin annyira, hogy Steve Martinnal megosztva ő lesz Oscar barátunk házigazdája.)
A True Bloodban is lehet azért finomságokat találni, például Stellan Skarsgård fia, vagy Marylin Manson volt barátnője.
A Hungot is ledaráltam, ahhoz képest, hogy Thomas Jane-t sem szerettem előtte, egészen összebarátkoztunk. Azt hinné az ember, hogy valami fekete humorral vagy maró gúnnyal átitatott vígjátékot kap egy ilyen témától, majd meglepve veszi észre, hogy régen látott ennyire finom és hiteles társadalomkritikát, röpiratot a gazdasági válság hatásairól. És még a színészek is jók. Most jut eszembe, tökre emlékezet a nemrég látott The Oh in Ohio-ra.
Ledaráltam az elmúlt hetekben a zseniális Waczak szállót, rákaptam az Igazi vér ízére is, abból is lenyomtam a másfél évadot, amit még nem láttam, amúgy meg csak a szokásosak.
Fájtam egész héten a fogorvos után, kisugárzott a fejembe, fülembe, nem tudtam aludni sem rendesen, napi 3 fájdalomcsillapítóval nyomtam végig a hetet, így hosszabb lélegzetvételű filmekhez nem volt energiám. Már enyhül hála Istennek.
Szombat reggel meg kihasználtam, hogy amúgy is korán kellett kelni, kimentem végre fotózni a
Margitszigetre, amit már terveztem egy ideje. Nagyon élveztem, épp úgy gőzölgött a tó, ahogy elképzeltem, és még teknősöket is láttam benne. Irigyeltem is őket, én is lubickoltam volna egész nap inkább a termálvízben, mint hogy dolgozni menjek, de hát én akartam, kell a lóvé.
Kedden Hintaló Katzéval, majd Panni és Máté is csatlakozott, előtte vasárnap Grinzingi Rékával és Endivel (Réka vigasztalása lett volna a cél, aki aznap tért haza Németországi kiruccanásáról, azt hiszem, legalább időszakosan sikerült felvidítani, vinnyogva röhögtünk a végén), előtte m.szigeti séta a családdal, szombaton Nana, majd az iszonyat füstöt megelégelvén átficcentünk inkább a töküres Lochnessbe Pannival és Mátéval, később Endi is csatlakozott, előtte meg a
húgoméknál voltam látogatóban aznap. Azon a héten volt még Sherlock Katzéval, majd felugrottam még egy nagyon kicsit Andihoz, ahol Mankáék is ott voltak már.
True Blood. Ugye elkezdtem annak idején, és 4-5 rész után feladtam, mert nagyon nem tetszett, aztán most valamiért újra belekóstoltam, és most meg teljesen ráéreztem az ízére. Ami furcsa, mert a főszereplők -nem úgy, mint a többi nagy kedvenc esetében- nem hogy rajongást nem
váltanak ki belőlem, de még nem is kedvelem őket különösebben. Furcsállottam már korábban is, hogy a világa mennyire emlékeztet Anita Blake világára (vámpírok, alakváltók, ókori istenek, stb..) amivel nem is lenne semmi baj, ha az Anita Blake sorozat első kötete nem '93-as
lenne, ennek meg 2000-es. Kicsit plágiumszagú a dolog.
Kaliforgia zseniálisabb, mint valaha, viccesebbnél viccesebb karakterek lettek beleírva, hol hangozhatna el máshol a mondat, miszerint: "Charlie Runkle! Are you inside that woman?!", ahol az a nő zseniális Kathleen Turner által alakított Sue Collini, kinek hites ura meleg vámpírként felbukkan a True Bloodban is, de már a Pushing Daisiesből is ismerős lehet, ott van még a teljesen felesleges Peter Gallagher, aztán Mark Darcy volt menyasszonya, Susan Sarandon leánya; Eva Amurri, és még egy a Ments megből ismerős leány is (akivel kapcsolatban folyamatosan tűzoltós utalásokat nyomnak. lol.).
Alapvetően kicsit idegenkedtem, mikor először megláttam Kathleen Turnert benne, de igazából tök jó, hogy nem a Marley és énbeli borzasztó látványával zárult le filmes karrierje, hisz ebben is brilliáns, szétviszkizett hangjával olyan jól alakítja a kiöregedett swingert, hogy öröm nézni. (Mindig Alac Baldwin 30 Rockos szereplése villan be párhuzamnak, mindketten a 80-as évek szexikonjai voltak, eltűntek pár évre, meghíztak, megöregedtek, és visszatértek, jobban, mint valaha. Alac Baldwin annyira, hogy Steve Martinnal megosztva ő lesz Oscar barátunk házigazdája.)
A True Bloodban is lehet azért finomságokat találni, például Stellan Skarsgård fia, vagy Marylin Manson volt barátnője.
A Hungot is ledaráltam, ahhoz képest, hogy Thomas Jane-t sem szerettem előtte, egészen összebarátkoztunk. Azt hinné az ember, hogy valami fekete humorral vagy maró gúnnyal átitatott vígjátékot kap egy ilyen témától, majd meglepve veszi észre, hogy régen látott ennyire finom és hiteles társadalomkritikát, röpiratot a gazdasági válság hatásairól. És még a színészek is jók. Most jut eszembe, tökre emlékezet a nemrég látott The Oh in Ohio-ra.
2009. november 21., szombat
Bazmeg. Azt hittem, azért legalább nagyjából képben vagyok. De erről a listáról kábé a zenekarok felét ismerem névről (!)*, és konkrétan 6 azaz hat számot hallottam már. öööö.
*na jó, nem a felét 18-at
*na jó, nem a felét 18-at
2009. november 17., kedd
2009. november 16., hétfő
2009. november 13., péntek
Brittudósok vs. Monthy Python. http://index.hu/tudomany/walk070712/
Na jó, nem britek, de amcsik. Lol. Ilyen kutatásokkal kéne fogalkoznom, és dollármilliókat költenem rá.
Waczak szálló első évad megvolt. Rotfl. (Vicces, hogy soha egy részt nem láttam, bár 3 évig éltem egy Waczak rajongóval. Bár nem is értem, miért csodálkozom, hogy nem osztotta ezt meg velem, hisz annyi minden mást sem.)
Munka suxx továbbra is. És holnap is dolgozom, mondtam már?
Na jó, nem britek, de amcsik. Lol. Ilyen kutatásokkal kéne fogalkoznom, és dollármilliókat költenem rá.
Waczak szálló első évad megvolt. Rotfl. (Vicces, hogy soha egy részt nem láttam, bár 3 évig éltem egy Waczak rajongóval. Bár nem is értem, miért csodálkozom, hogy nem osztotta ezt meg velem, hisz annyi minden mást sem.)
Munka suxx továbbra is. És holnap is dolgozom, mondtam már?
2009. november 12., csütörtök
Jujj. Fmh továbbra is.
Three Rivers meg annyira szar - hiába van benne Alex O'Loughlin -, hogy 18 percet bírtam belőle. Inkább belekezdtem a Waczak szállóba. 1. rész pipa, és nyámmm. :D:D
A levére válaszoltam egyébként.
Ma meg két órával tovább kellett bennmaradnom a remek munakhelyemen, és kiderült, hogy szombaton is dolgozhatok, bár túlórapénzért, amit ismerve az adminisztrációt tán márciusban majd kiverünk belőlük, de tekintve, hogy ma többször álltam a "felállok és kijövök" határán sok más sorstársammal... Hát nem tudom. És a legdurvább, hogy nem hullanak fejek, ha valami nem megy, csak a kibaszott hatalmi játszmák. Vagy hisztérikusan röhögök, vagy folyamatosan kurvaanyázok, ezzel töltöm a napjaim. Life suxx.
update: más szerint is szar. Jó. Már töröltem is.
Three Rivers meg annyira szar - hiába van benne Alex O'Loughlin -, hogy 18 percet bírtam belőle. Inkább belekezdtem a Waczak szállóba. 1. rész pipa, és nyámmm. :D:D
A levére válaszoltam egyébként.
Ma meg két órával tovább kellett bennmaradnom a remek munakhelyemen, és kiderült, hogy szombaton is dolgozhatok, bár túlórapénzért, amit ismerve az adminisztrációt tán márciusban majd kiverünk belőlük, de tekintve, hogy ma többször álltam a "felállok és kijövök" határán sok más sorstársammal... Hát nem tudom. És a legdurvább, hogy nem hullanak fejek, ha valami nem megy, csak a kibaszott hatalmi játszmák. Vagy hisztérikusan röhögök, vagy folyamatosan kurvaanyázok, ezzel töltöm a napjaim. Life suxx.
update: más szerint is szar. Jó. Már töröltem is.
2009. november 11., szerda
2009. november 6., péntek
2009. november 4., szerda
Nem tudom, miért váltom ki ezt az emberekből, mostanában újra és újra, de utálom az érzést, hogy semmibe vesznek, játszmákba kényszerítenek. Hiába fogadom meg újra és újra, hogy nem teszem, mégsem tanulok igazából az esetekből, és újra és újra belemegyek olyan szituációkba, amiből csak vesztesen kerülhetek ki.
2009. november 2., hétfő
Juhúú. Pikk-pakk fájdalommentesen betömték a fogam, és azt mondta a dokibá, hogy jövő hétfőn sima ügy lesz, mikor megszabadít a bölcsességemtől. Sima ügy, érteeed?! :D
Amúgy mi volt? Pénteket már mondtam, Nanában voltunk, aztán szombaton haza, otthon is ragadtam, megkaptam, mire egész héten vágytam: egy nyakmasszás (anyámtól). Meg sok ölelés, érintés, simi, emberi érintés, ami mostanában nagyon hiányzott. Röhögtünk nagyokat Tabu meg Make & Brake közben (nem hiszem el, hogy azt még mindig nem játszottunk a csajokkal!), aztán a csodás csillag születik (mint minden Stohlbuci vezette műsor, ez is fizikai fájdalmat okoz), egyedül a Strokes volt jó, bár az nagyon, elképzeltem, hogy születhetett az ötlet: egy hajnalban részegen elkezdtek dobolni az asztalon az üres pet palackokkal. :)
Aztán vasárnap back in town, főztem ebédet Lújnak meg Titinek, de végül csak Lúj jött, de jót beszélgettünk legalább (hasonló helyzetben van, mint korábban, mikor anno nagy mellénnyel hatalmas erkölcsi fölénnyel ítélkeztem, mostmár kellemesen el tudunk csevegni, sőt átérzem. Asszem akkor is csak az hiányzott, hogy mélységében nem beszéltük meg. Ami nyilván mindkettőnk hibája. Minedenetre örülök, hogy nem lett vége köztünk mindennek, sőt. Lehet, hogy bölcsebb vagyok, mint egy éve? :) De az arcom legalább biztos kisebb.)
Aztán annyira elbeszélgettük az időt, meg a hétvégén másodszor baszott ki velem a 75-ös troli, azzal hogy nem jött, hogy lekéstem a filmet a lányról, aki krumplival a vaginájában él, de az Északot szerencsére még elértem, tökéletes vasárnap esti film volt a Cirkóban, bár a főhőssel együtt szerintem mi nézők is hóvakságot kaptunk, de azért norvég filmet nem látunk olyan gyakran. (Tényleg, ez jutott eszembe tegnap, hogy kellene lennie olyan funkciónak a Flixteren (ahol a mai napig 1138 filmet értékeltem), hogy statisztikát készít, hogy a filmek közül, amiket értékeltél hány országban készültek, meg melyik évtizedben. Pl megmondaná, hogy Te eddig 50 országbeli filmet láttál, ebből 1 libanoni, egy lapppföldi, x amerikai, stb., és y készült a '90 es években, z a '80-asban, stb...)
Aztán társaság híján hazabattyogtam (mára és holnapra ez a probléma megoldódott), majd folytattam a Flash Forward és South park nézést, és próbáltam nem paráztatni magam a fogorvoson. (Flash Forward nagy ötlet egyébként, egyelőre középszerű megvalósítással, és azért Joseph Fiennes sokkal kevésbé tehetséges, mint a bátyja (és bár ezek a Fiennes-ok mind androgünök, de J.F.-ből simán kinézem, hogy még meleg is.))
Ma meg még könyvtár, mert szabinap, aztán asszem végre megbocsátok annak, aki múlt vasárnap úgy felültetett (mert megjött persze aztán az eszkuzáló email), de ha lehetséges pasiról lett volna szó, akkor ebből sokkal komolyabb következtetéseket vonok le, este meg tali Katzéval.
Amúgy mi volt? Pénteket már mondtam, Nanában voltunk, aztán szombaton haza, otthon is ragadtam, megkaptam, mire egész héten vágytam: egy nyakmasszás (anyámtól). Meg sok ölelés, érintés, simi, emberi érintés, ami mostanában nagyon hiányzott. Röhögtünk nagyokat Tabu meg Make & Brake közben (nem hiszem el, hogy azt még mindig nem játszottunk a csajokkal!), aztán a csodás csillag születik (mint minden Stohlbuci vezette műsor, ez is fizikai fájdalmat okoz), egyedül a Strokes volt jó, bár az nagyon, elképzeltem, hogy születhetett az ötlet: egy hajnalban részegen elkezdtek dobolni az asztalon az üres pet palackokkal. :)
Aztán vasárnap back in town, főztem ebédet Lújnak meg Titinek, de végül csak Lúj jött, de jót beszélgettünk legalább (hasonló helyzetben van, mint korábban, mikor anno nagy mellénnyel hatalmas erkölcsi fölénnyel ítélkeztem, mostmár kellemesen el tudunk csevegni, sőt átérzem. Asszem akkor is csak az hiányzott, hogy mélységében nem beszéltük meg. Ami nyilván mindkettőnk hibája. Minedenetre örülök, hogy nem lett vége köztünk mindennek, sőt. Lehet, hogy bölcsebb vagyok, mint egy éve? :) De az arcom legalább biztos kisebb.)
Aztán annyira elbeszélgettük az időt, meg a hétvégén másodszor baszott ki velem a 75-ös troli, azzal hogy nem jött, hogy lekéstem a filmet a lányról, aki krumplival a vaginájában él, de az Északot szerencsére még elértem, tökéletes vasárnap esti film volt a Cirkóban, bár a főhőssel együtt szerintem mi nézők is hóvakságot kaptunk, de azért norvég filmet nem látunk olyan gyakran. (Tényleg, ez jutott eszembe tegnap, hogy kellene lennie olyan funkciónak a Flixteren (ahol a mai napig 1138 filmet értékeltem), hogy statisztikát készít, hogy a filmek közül, amiket értékeltél hány országban készültek, meg melyik évtizedben. Pl megmondaná, hogy Te eddig 50 országbeli filmet láttál, ebből 1 libanoni, egy lapppföldi, x amerikai, stb., és y készült a '90 es években, z a '80-asban, stb...)
Aztán társaság híján hazabattyogtam (mára és holnapra ez a probléma megoldódott), majd folytattam a Flash Forward és South park nézést, és próbáltam nem paráztatni magam a fogorvoson. (Flash Forward nagy ötlet egyébként, egyelőre középszerű megvalósítással, és azért Joseph Fiennes sokkal kevésbé tehetséges, mint a bátyja (és bár ezek a Fiennes-ok mind androgünök, de J.F.-ből simán kinézem, hogy még meleg is.))
Ma meg még könyvtár, mert szabinap, aztán asszem végre megbocsátok annak, aki múlt vasárnap úgy felültetett (mert megjött persze aztán az eszkuzáló email), de ha lehetséges pasiról lett volna szó, akkor ebből sokkal komolyabb következtetéseket vonok le, este meg tali Katzéval.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
