Zámbó Sanyiért

Nopoliticslease. Kénytelen-kelletlen egyre gyakrabban kell mégis véleményt formálnom, észrevennem, mi folyik körülöttem. Ma este anyámmal töltöttem egy remek estét, mely folyamán újra és újra visszakanyarodtunk a politikához, és érdekes kérdések merültek fel bennem, miközben végre viszonylag értelmesen meg tudtam fogalmazni az álláspontomat. Pontjaimat:

1. A magyar cigányság 95%-a sokkal inkább áldozata ennek a Magyarországnak nevezett cirkusznak, mint okozója.

2. Mivel lehet ma még politikailag mozgósítani az embereket? Az üres ígéretekbe belefáradtunk, már szavukat sem hisszük. Teremtsünk tehát félelmet, és nevezzünk ki egy bűnbakot.

3. Az erőszak előbb-utóbb erőszakot szül. Nem láttátok az Ötödik elemet?!

4. Mielőbb gondolkozz el azon, vajon mennyiben tehetsz arról, hogy ki vagy, foglalkoztál -e a saját személyiségfejődéseddel, vagy javarészt hozott dolgokból vagy, és a környezeted alakított? (A "mennyiben tehetsz" kérdést értsük most szigorúan racionálisan, erre az életre vonatkoztatva, a karmikus szálat félretéve.)

4.a) Vajon mennyiben tehettél róla Te, ki voltál 6 évesen? Vajon mennyiben tehetett arról, ki vagy az, hogy hova születtél, kik neveltek? A hatéves cigánygyereket mégis a Dunába lőnéd? Tehet arról, hogy cigány? Tehet arról, hogy koszos esetleg? Jogod van ahhoz, hogy elvedd egy hatéves gyerek nyugodt álmát?

4.b) Vajon mennyiben tehettél róla Te, ki voltál 17 évesen? Vajon mennyiben tehetett arról, ki vagy az, hogy hova születtél, kik neveltek, kik tanítottak és hogyan, kik voltak a barátaid? A tizenhét éves cigány fiút mégis a Dunába lőnéd?

Szerintem el kéne jobban gondolkoznunk. Egyáltalán, el kéne gondolkoznunk. Mert ha valakinek az előző két kérdésre igen a válasza, akkor... Akkor baj van. És egyre több fejben van baj.

5. Mit szólnál, ha valaki megütne, csak úgy? Megkérdeznéd, miért, összekevert -e valakivel, esetleg csak rossz a kedve? Lehet, hogy pont úgy nézel ki, mint a Pista, akit utálsz, csak ő is szőke, és piros baseballsapkát hord, és te is utálod, mégis téged ütnek meg miatta? Nem kérdeznéd meg, visszaütnél. Nagyon nem lesz annak jó vége, ha belekényszerítjük-belefélemlítjük ezeket az embereket abba a helyzetbe, hogy hogy visszaüssenek.

És sajnos ezt a kérdést nem lehet finom humorral és iróniával kezelni, kedves Zoli, bár egyébként általában nagyon kedvelem, amit írsz, de itt csak egyértelmű állásfoglalással lehet színre lépni. Mert egyre többen félnek, és egyre több ember prekoncepciókkal létezik.

És igen, magam is félek ezt leírni. Megtalálható vagyok, megverhetnek. De attól jobban félek, hogy nem nyitjuk ki a szánkat, és pár év múlva az az ország leszünk, ahol mindenki fél mindenkitől. És ez egy ördögi kör.

A cigánykérdés nyilván probléma, ami megoldásra vár. Ezer probléma van, ami megoldásra vár. Egy biztos, az erőszak nem megoldás. Nem az áldozatot kell hibáztatni.

Milyen problémát tudott megoldani a politika mostanában (az utóbbi 20 évben)? Az úgynevezett politikai elit? Ahogy én tudom, ugyanazok, akik 25 éve? Emberek, kurvára elkúrtuk ezt a rendszerváltást, hagytuk azokat a nyakunkon, akik már mióta ott ültek. Nem tudom, mi/ki a megoldás. De hogy mi a probléma? MI VAGYUNK A PROBLÉMA. Akik beszopjuk még mindig ugyanazt a szart. Akik nem gondolkodunk, akik belenyugszunk.
Ha a gyerekedet megpofozza a cigánygyerek, vagy elveszi az uzsonnáját, ő pont annyira (ha nem jobban) áldozat, mit a saját gyereked. Más áldozata, de mindketten azok.

Nem félek a cigányoktól, engem sosem bántottak (a szőke árja fejemmel sem). Laktam a nyolckerben, a hétkerben, manapság is mászkálok arrafele, mindig is voltak cigány szomszédaim. Tőlük nem félek. (Még ha a húgomat pofozta is meg cigánygyerek.) Van olyan cigány ember, akire a mai napig jó szívvel gondolok. A Jobbiktól félek. A kirekesztéstől félek. Az előítéletektől félek. A gyűlölettől félek.
Mi lenne, ha kiirtanák a cigányokat? Ki következne? A barna hajú zöld szeműek? Vagy a vörös kék nadrágosok? Pont ilyen könnyű bárkiket egy kalap alá vonni.
A cigányprobléma nem ok, hanem tünet.