Zoli ajánlására végre megnéztem a Revolutionary Road-ot. Megvan már egy ideje, csak nem annyira állhatom Leonardót, ezért halasztgattam, no meg nem néz az ember gyakran ilyen nehéz filmeket.
Hűh. Rémisztő élethelyzet/jövőkép beszorulni a középszerbe. Főleg, hogy tudom, hogy nem tudok/akarok külföldön élni, persze ez a filmen is csak egy metafora részint. Kate Winslet mikor lett ilyen gyönyörű? De azért igaza volt annak a kritikusnak, aki valahol azt írta, hogy Michael Sheen azzal a két jelenetével majdnem lenyúlja a filmet. (Persze könnyű neki, őrültet játszik.) De azért Kate Winslet (őt se szerettem régen) csodás, hogy egy pillantással mit tud elmondani. A film legutolsó jelenete pedig zseniális, mikor meglátjuk, hogy bírja ki, aki kibírja.
Amúgy tök középszerű napom volt ma, nagybevásárlással, mosással, 30 Rockkal, stb. Most kukoricát főzök, aztán levezetésképp pár rész South Park, I mean.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése