shopgirlmeans

Na kismillió dolog történt, én meg nagyon elmaradtam.
Az esküvő: Lajosmizsén volt a Kobza tanyán, nagyon jó volt, buliztunk fél hétig emlékeim szerint. Odafele Toyota, visszafele egy spanyol pasi vezette spanyol BMW (gáz lett volna összerókázni, hát nem tettem :D) Akárhogy is nézzük, arra jöttem rá -bár az elmúlt egy-két évben már egészen elhittem, hogy kell ez nekem-, hogy nekem ez nem kell. Nem kell esküvő, ha a másik majd nem ragaszkodik hozzá, én nem fogok. Mennyi idegeskedés, szervezés, pénz, fáradtság egyetlen éjszakáért. Egy dolgot akarok. Hogy valakivel a közeljövőben így nézzünk egymásra, ahogy Zsé és Atus nézett. Ennyi kell. És akkora fless volt látni ezt, megerősített a hitemben, hogy ez a dolog létezik, nevezzük végzetnek, igazinak, karmának, whatever, de létezik, érdemes rá várni, és aki beéri ennél kevesebbel, azt nagyon sajnálom. Mégsem csak a filmekben meg az Austen meg Bronte regényekben van ez, a saját szememmel láttam! Egy első látásra szövődött szerelem, amely viszonzott, és virágzik, és a távolságot is kibírta, és nagyon drukkolok nekik, hogy örökké tartson, és ezúton is köszönöm, hogy a tanúja lehettem, és megosztották velem a pillanatot. Kösz! :D
Úgyhogy megyek tovább az utamon megerősített hitemmel, és várok tovább türelmesen, mert a csoda létezik, és ha beérném ennél kevesebbel, akkor megalkudnék, akkor nem én lennék, magamnak sem lennék onnantól hiteles. Remélem, nekem is megadatik hamarosan.
És pont azt meséltem nagyÁnak, hogy igazából azért nem voltam másnap csalódott, mert ha legyeskedett ott volna valami pasi körülöttem, akkor arra emlékeznék inkább, pedig nekem ezt az élményt kellett ott csorbítatlanul megélni, és ezt kell továbbvinnem.
Ja, mert voltam ma NagyÁnál, csodás volt. Most hadd ne mondjak többet, mik hangzottak el, legyen elég annyi, hogy szerinte lassan ritkíthatjuk a randijainkat havi egyre...
Szabadság rlz egyébként, voltam otthon is, macskáztam egy csomót, meg pihenés helyett a konyhában töltöttem az időt ebédet és lekvárt főzve kedves családomnak. Vasárnap meg sokkos állapotban lévő kis testemet filmekkel nyugtattam sikerrel, egészen éjfélig. Mi is volt? Nem kellesz eléggé, Choke, Éjjel a parton (na az egy szemét film, ilyen befejezést?! :( ), meg Mrs. Henderson presents.
Ma meg nem fogom ölbetett kézzel várni, hogy felhívjon a szexicsokoládé, hanem elmegyek Katzéval sörözni egyet, más úgyis nem láttuk egymást vagy másfél hónapja, és gyanítom, mindkettőnknek van bőven mesélnivalója.