shopgirlmeans

Most éppen megvalósítom qaz álmomat, miszerint itt ülök a laptoppal és egy kávéval a napsütésben anyáék teraszán. Kifolyik a szemem. :D

Tegnap délután mind opening KisÁnál, ami végül kicsit szétesett és kötetlen beszélgetéssé alakult. KisÁ-t napokig tudnám hallgatni. Múltkor bóklásztam a wiwen, és felfedeztem az ismerősei között egy régi nagy kedvenc újságírómat, most összeszedtem a bátorságom, és megkérdeztem tőle, hogy mégis hogyhogy. (Mondjuk ő mindenkit ismer, nagyon durva!) Elmesélte, és magától megemlítete, hogy úgyis akarta már keresni, hogy sörözzenek egyet, most legalább akkor lesz még egy oka rá, hogy bemutasson neki. :) Beszarok a gyönyörtől, ha ez összejön. Az már egy másik kérdés, hogy annyi gyönyörű csaj között dolgozik, hogy engem valószínűleg meg sem látna, de ezzel a problémával majd akkor foglalkozom, ha felmerül. :)
Nekem legalább minden testrészem igazi. :)

Aztán beültünk a wifibe Pannival, Endivel és Mátéval. Endi megnyugtatott, hogy nem vagyok gyökér, ha nem értem Llosát, mert ő meg Panni ezt 5-8 évig tanulták. :) Szóval ahhoz képest, hogy én csak egy közgizda vagyok, asszem még büszke is lehetek az olvasottságomra. :)

Majd a metróra várva még megállapítottuk, hogy új vezérünk egészen jóvágású pasas. Nagyjából ennyire érdekel a politika. Mert ha nem szánnék rá naponta több órát, hogy jobban kiigazodjak ebben, akkor pont annyit értek belőle, mint a Krétakör iszonyúan találó acapellájának a végén marad a történetből: "...most nagy a...alá...a...ha mondom...nagy...egy...hat..." :D:D:D Nagyon üt. Ennél jobban magam sem tudnám megfogalmazni.

Akartam még valamit, de nem jut eszembe...