Annyira kár ezért a Lumnitzer nővérekért. Annyira kevésen múlt, hogy igazán jó film legyen: tele nagyszerű színészekkel, jó karakterekkel, jó alapötlettel, még néhány eltalált poén is volt (lehetett volna több is, csak nem jól volt súlyozva a dolog). De mégis. A párbeszédek életszerűtlenek, vagy erőltetettek, és megint csak a szokásos magyar film érzése van az embernek, és megint szar benne néhol az utószinkron. Kár érte. A Hegyi Barbara-Alföldi vonal meg egyszerűen szánalmas, semmi kémia nincs közöttük. Hegyi Barbara amúgy is ellenszenves, túlhasználta már a hangját, nem tudok elvonatkoztatni arról a rengeteg szinkronról, amit csinált. Udvaros még ebben is jó, és bámulatos, hogy még mindig milyen vonzó, Rudolf Petya még ebben is jó, Alföldi meg annyira pasi, hogy nagyon igazságtalan az élettől, hogy úgy van megcsinálva, nem a lányokat szereti. (Még a hangját is imádom.) Piperkőc, meg ilyesmi, de csibész (és tudja külön mozgatni a szemöldökét!:):):). Azokat meg szeressük. Mindenesetre látva szegény Bacsó Péter utolsó két filmjét egy csöpp kedvet sem kaptam, hogy lássam a régebbieket. De az Alföldi-Rudolf párost szívesen látnám még együtt játszani. Valami még ebben a szar filmben is működik köztük. Ők lehetnének az új Bujtor-Kern vagy valami hasonló. Ja, és az egész filmet László Zsolt narrálta. Szóval nagyon mérges vagyok a Bacsóra, hogy ilyen erőforrásokból ilyen határesetes szart csinált. (Apropó, tudtátok, hogy a Bujtor a Frenreisz Károly meg a Latinovits tesója?)
Amúgy semmi extra, néztem még régi elmaradást, az eredeti inglis Office-t, meg főztem, meg buziztam a pc-t.
A M3GAN 2.0 is feltűnt
2 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése