Na végre elfogyott a Smash. Amennyire tetszett az első évad, a második annyira nem, ráadásul egyre rosszabb volt. Persze abbahagyni nem tudtam, de legalább vége. 
Mondju Jack Davenportba továbbra is bele vagyok esve, de érdekes, az elején egyértelműen Karen-párti voltam, a közepétől egyre egyértelműbben Ivy oldalára billent a mérleg, Karen annyit mucikáskodott, meg mereszgette a szemét, brr.

Kész vagyok. Negyven perces ebédszünet, mi? Napok óta az asztalomnál eszem, túlórázom, a lelkem kiteszem, hogy minden kész legyen időre, és úgy hogy közben fejlesztem a minőséget, erre nem beszól a főnök egy olyan pitiáner dolog miatt péntek délután...? Még ha igaza van, akkor se szóljon be egy ilyen héten. Amúgy is kész, emberileg kicsinál ez a munkahely néha, ez most egy olyan nap volt. Amellett azt is konstatáltam tegnapelőtt, hogy még ha kedvem lett volna sincs kivel elmenni a Kerekes Band-re, ez is jót tett a lelkemnek, na de ma sincs kivel leülni munka után meginni egy fröccsöt, és kiereszteni a gőzt kicsit, mert mindenki vagy vidéken van (ad abszurdum fesztiválozik nélkülem), vagy halálosan elfoglalt, az az egy ember, aki ezekbe a csoportokba nem tartozik, meg nem ér rám egyszerűen. Persze mikor nekem lenne rá szükségem, sosem ér rá, pedig olyan ritkán fordulok már hozzá ilyesmivel, hogy igazán gondolhatná, mekkora szükségem van valakire. Mindegy. Valójában örülnöm kéne, hogy végre egy nyugodt este itthon, csak már annyi ilyen volt mostanában, mivel pihentetnem kell a lábam, és 32 fok van éppen a lakásban, most ennek annyira nem tudok örülni.

James Gandolfini RIP. :( Nagyon kedveltem.

Ú, de kimerült vagyok. Pedig rég aludtam ilyen jól.

MM

Nem tudom, melyik volt az első film, amit ezzel a fura fejű pasival láttam. Talán a Prágai történet, talán az Esküvő után, de a legvalószínűbb, hogy a Dina vagyok. Mindenesetre eléggé kedvelem őt, mostanában leginkább Hannibal Lecterként látom, és bár még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy a Hannibal egy jó sorozat, Mads Mikkelsenen mindenesetre nem múlik, mert ő csodás színész. Régóta készülök egy összeállítással a tiszteletére: Mads Mikkelsen arcai, a filmjei, amit láttam, egy egy rövid ajánlóval, a filmek készítése szerinti időrendben: 

Gengszterek fogadója - imádom ezt a filmet, Anders Thomas Jensen egy korai filmje, zseniáis színészekkel, nagyon viccces

Dina vagyok - Emlékeim szerint tetszett, bár Madsnak nincs sok szerepe benne.

Wilbur öngyilkos akar lenni - Emlékszem, évek teltek el, mikor más ismertem ennek a filmnek a vímét, de azt hittem, valami művészieskedő, deprimáló szar, és sokáig nem néztem meg. Aztán egy szívemnek nagyon kedves film lett, Lone Scherfig és Anders Thomas Jensen közös gyögyszeme. Inenntől tart Jamie Sives iránti örök és olthatalan szerelmem. :)

Zöld hentesek - csodák csodája: Anders Thomas Jensen ez is. Fekete humorú cucc, újra kéne nézni.

Artúr király - botrányszar film, Madsunk talán első kurválkodása Hollywoodban. Egyébként meg ugye kit érdekel Mads vagy bárki, ha Ray Stevenson feszít mellette, akit még Jamie Sivesnál is jobban...

Ádám almái - Kai Proctor ás Hannibal. :) Kitaláljátok, kinek a filmje, ugye? Anders Thomas Jensen. Jó film, Zöld hentesekkel nagyon egyszerre láttam, nagyon hasonló volt valamilyen módon nekem a kettő. 

Esküvő után, nagyon nem emlékszem, talán tetszett, valami dráma.

Prágai történet: nagyon nem emlékszem, az Esküvő utánnal nagyon közel láttam, valami dráma. A Prágai utazásra készülve úgyis van apropója, hogy újranézzem.

Na fogadjunk, erre már nem is emlékeztetek, hogy Bond főgonosz is volt!

 

Valhalla Rising - Nicholas Winding Refn Drive előtti filmje. Elszállt, művészieskedő lassú szar. Vikingekről szól. Ebben is volt egy nagyon picit Jamie.

A titánok harca - hollywoodi kurválkodás. Másrészt meg nem pont úgy néz ki, mint az eggyel fentebbi képen? Mondjuk ebben a filmben nagyon sokan kurválkodtak. Végülis, annyira szar nem is volt, mint az Immortals, ha ez dícséret.

Aztán A három testőrben gonoszkodott, habkönnyű kis film, de én nagyon kedvelem, szórakoztató. Na persze ebben is inkább Ray Stevensont nézem.

Egy veszedelmes viszony - kicsit hiteltelen a kettősük a világszép Alicia Vikanderrel, de egyébként egész jó film.

A vadászat - erről a közelmúltban írtam, nagyon tetszett, folyamatos gondolkodásra késztető film, hatalmas empátia-edzés. Mads nagyon jó benne.

És végül: Hannibal.

Ja, és éljen-éljen az Avast böngészőtakarítója, végre nem szemétkedik ide mindenféle toolbar, meg ezeket frissíteni kívánó biszbasz.

lekopogom, de

Csodálatos gyógyulásom láttán arra gyanakszom, én lehetek a Farkas kishúga, adamantiumból. Nagyon gyanús.

És itt van az indiai Katherine Heigl és az indiai Chris Messina is. :) Update: lehet, nem is Cris Messina, hanem Ben Kingsley?

I'm Smashed. A szó legjobb értelmében. Na jó, egyik legjobb. ;) Eszméletlenül beszippantott ez a mai New York-i cindarella story.

Szóval az a helyzet, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni a hétvégéből, így végül a belvárosi fesztiválra el sem jutottam, sem a szombat esti Margófesztes programokra. Persze azért nem volt rossz, pénteken megnéztük a D. Tóth Krisztát, akinek a könyvét el kell majd olvasnom, már előre látom, jó pár csomag zsepit magam mellé készítve. (Nem ezt viszem Prágába. J). Tündéri az a nő, de a hely, ahol tartották, nem lett kedvencem: tele van a város újabban ilyen eszméletlen sznob helyekkel, mint az Úri Muri. L Utána főzdefeszt, ahol gyakorlatilag elsőre belenyúltam a tutiba, és olyan jót ittam, amilyet utána sehol máshol nem sikerült: szűretlen félbarna búza. Lötyögtünk ott a Főzdén, aztán majdnem nem mentünk át az Iskolába a Margóra, de végül egy hajszállal csak inkább erre hajlottunk, és elindultunk, utólag még szomorúbb lettem volna, ha arra sem jutunk el. Pedig egyébként nem volt olyan jó a program, mint tavaly, a Scherer helyett az Elek Feri volt a pedellus, akit egyébként imádunk, de ez a szerep valahogy nem illett hozzá annyira, mint a Schererre tavaly. Messze nem. Továbbá ez az Iskola?! Imádtuk azt a helyet, amikor még Szimpla kiskert volt pár éve, aztán sokáig zárva volt, volt más a helyén, most meg lett egy ilyen ultrasznob hely, ahova ha rajtam múlik, a lábam nem teszem be többet.

Másnap kicsit fáradt voltam, így estefelé mentünk ki újra a Főzdére, aminek az elején rögtön történt velem egy kisebb baleset, majdnem eltörtem a nagylábujjam, mindegy, úgyhogy utána már nem is mentünk tovább, pedig a Besh o droM-ot évek óta nem láttam, és azért nem bántam volna, de biztos így kellett lennie, úgyhogy onnan már csak haza.

Másnap pedig egész nap nyüszögtem a fájdalomtól, akkorra jött ki igazán, a lábam borzasztó színekben játszott, egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy ki tudok majd jutni a Nyáry Krisztiánra, mivel kb 5 perc alatt csoszogtam ki a kapuig, fogam összeszorítva, de aztán bevettem egy fájdalomcsillapítót, és nem hagytam, hogy legyűrjön ez a dolog, úgyhogy elsántikáltam. És bár az sem volt annyira jó, mint tavaly, egy csomó sztorit már ismertem, pedig elvileg kiadják még idén a második kötetet, tehát mondhatott volna újdonságokat, mindegy, jó volt. Itt megint konstatáltuk, hogy az Elek Feri mennyit fogyott! (Utána olvastam vele egy interjút, abban is említette. Mondjuk azon ledöbbentünk, hogy 39 éves, nem látszik annyinak.

Aztán még átcsoszogtunk a Rájátszásra, abból is hallgatgattunk kicsit, megint megállapítottam, hogy a Takáts Eszti mennyire jó élőben, és ez mennyire nem jön át a lemezein. Ennyi volt. Kicsit bántam, hogy mennyi programra nem jutottunk el, vasárnap is tök megnéztem volna a Fábián Julit, meg a Punnany-t, de ennyi járt.

Ez is de szép férfi! 

Mondjuk tökre Jeremy Sisto, már amilyen még fiatalabb korában volt, mert mostmár eléggé gömböc.

Még a szemük is egyformán áll rosszul.

Hát ilyenem sem volt még: sebészeti lelet: "Bár érdemi dislocatio nem látható, a körömperc baisán traumás eltérés valószínű." 

Na hát azért megkönnyebbülés, hogy nem gipszeltek, meg semmi. Kenegessem, a köröm majd leválik, de majd nő a helyére új, nyugodjak meg. Megcsúsztam a hétvégén, idióta baleset, nagylábujj.* Bár azért reméltem, hogy nem lesz gipszelve, tekintve, hogy azért még vígan - na jó, kényszeredett mosollyal - járkáltam már két napja ezzel.

* Nem, nem voltam részeg. Csak csöppet pánikban, és figyelmetlen. 

Poszttrauma rulez. Mennyire felőröl a folyamatos fájdalom, én nem is tudom, Lúj hogy bírja már több, mint fél éve. Másnap éjszakára szűkölő nyüszítő kiskutya voltam. Ehhez képest cataflan nélkül végignyomtam a napot.

Az üzenet persze egyértelmű: lassítsak, tegyem már fel a lábam egy hétre legalább.