Monnyon le a mai nap. Emberi hülyeség minekvan? Olyan jó lenne, ha egy pár ember kihúzná a seggét a fejéből. Lassan ütök.
Közel 40%-os közös költség emelés WTF? 















Meg a faszfejek is, akik az alattam lévő lakást újítják, és minden reggel 7.20-kor zajongani kezdenek.

Drága Bárdy György, Isten nyugosztalja! :(

Hát ez eddig az év egyik legnagyobb filmes meglepetése, hogy a Személyiségtolvaj egy jó film. Nem csak ahhoz képest, hogy mire számítottam, tekintve, hogy Melissa McCarthy mikben és milyen szerepeket játszott a közelmúltban, hanem abszolút. Teljesen megdöbbentően őszinte és hiteles pillanatokat láttam tőle, amire egyáltalán nem számítottam. Nagyon teszett. Jason Bateman meg mindig jó, és ez a 'I visually enjoy you" szöveg...!

lol

I visually enjoy you.

Szóval az úgy volt, hogy mindig is szerettem már magamnak fenntartani néhány otthonülős estét is, amikor egyedül vagyok, merengek, teszek-veszek, mosok, nézem a hülye kis sorozataimat, stb. Úgy gondoltam, hogy kell nekem idő, hogy kipihenjem az embereket. Aztán a közelmúltban rájöttem, hogy ezt én perpill nem engedhetem meg magamnak. És elhatároztam, hogy változtatok, és nem ülök annyit otthon, mint szeretnék, nem fogok ehhez ragaszkodni. És tök jól átálltam: a héten minden este voltam valahol, a hétfő kivételével, de akkor jöttem vissza a családtól, majdnem három nap után, és az is jó volt, nem olyan, mint amilyennek szoktam csinálni magamnak, hanem erővel kényszerítettem magam a pihenésre, no persze ebben egy jó könyv is a segítségemre volt. És ezekután ma is mindjárt elmegyek itthonról, pedig ezt már nem lenne kötelező, este meg elegyünk a tegnapi balettre újra, másik három emberrel. Szóval pörgök ezerrel, de ez most nekem jó.

Az istentestű Benedict, és egyéb alélnivalók

Kulturális élmények: megvolt a Start Trek 3D-ben, elég jó, bár a történet kicsit bugyutácska, néhol foghíjas/logikátlan, a színészek remekek, a látvány elképesztő, ez volt az első 3D filmem, amin igazán éreztem a térhatás előnyeit.
Lássuk be, ami szép, az szép:

Aztán Kie, aztán Erkel. 
Öt tánc, amiből egyet már láttam, mert eleme volt a Pas de troisnak, a legjobb eleme. Ez nem három darab volt, hanem öt, amiből 4 zseniális volt, mind másképp. Azonnal néztem volna újra. Azért, hogy a balett tud ríkatni is, meg kacagtatni is, még nekem is meglepetés volt. Ma volt a premier, a napokban újra elmegyek, egész biztos, és mindenkit erre bíztatok. Ezt nem lehet kihagyni. Ahogy az előadások utáni és közti baráti beszélgetéseket sem, rettentő sokat adtak. Sokat adtok, lányok!

Imádok új zenéket felfedezni, nagy élmény, amikor hallok egy olyan számot, amit sosem hallottam korábban, és elsőre magával ragad. Mikor úgy adódik, megszerzem a friss havi indie rock playlistet, és abból szemezgetek, ha egy szám megtetszik, rákeresek az előadóra, és megszerzem, meghallgatom az albumát is. Most épp a Cloud Cult az egyik új szerzemény, hát első hallásra szerelem. Meg nézzétek meg ezt az albumborítót:

Meg ilyen számcímek, mit a „Szerelem és a termodinamika első törvénye”. Hát csodálkoztok? A playlisten egyébként a Sleepwalkerrel fogtak meg, ami első hallásra csak zeneileg, másodikra már szövegileg is megvett kilóra.

Azért jó utazni, mert utazás közben csodák történnek.

Rómára készülve az index római fórumából készültem tuti tippekkel, mert az utikönyvekből elég infót sosem lehet megtudni. Hova kell beülni, hogy kell ide-oda olcsón, gyorsan bejutni, milyen fagyit hol kell enni. No most pont egy kedves fórumtárs ajánlására ültünk a szárd étteremben (amit valamiért egyébként szörnyű nehezen találtunk meg, még a tourinfót is megkérdeztük (!), mikor egyszercsak pont a mellettünk lévő asztalhoz telepedett le egyedül egy nő. Réka egy idő után a szemével jelezte, hogy magyar felirat van a cigijén, neki ugye egyértelmű volt, hogy mi magyarok vagyunk, mert beszélgettünk, de mi csak ebből jöttünk rá, hogy valószínűleg ő is. Még sok időbe telt, míg végül szóbaelegyedtünk, erre nem kiderült, hogy épp ő az, akinek az ajánlására ott ülünk?

Krakkóval kapcsolatban több kisebb-nagyobb csoda is volt. Ugye azt már meséltem, hogy épp egy nappal Krakkó előtt jöttünk haza Hegyaljáról, és a vonaton egy olyan csávóval ültünk egy kabinban, akinek Krakkóban épp abban az utcában vállalkozása, ahol az én szállásom volt foglalva? A legnagyobb csoda persze mindenképpen az volt, hogy láttam Gerőt, régi vasutas ifitársamat, már papként. Ugyan nem vett észre, és nem akartam zavarni, mert épp egy csoportot vezetett, de nekem ez is elég volt, és nagyon nagy öröm így távolról is. Az meg már csak a hab volt a tortán, hogy két fiatal angol srác szobatársammal szóbaelegyedve kiderült, hogy a Trill Collinsnak mind nagy rajongói vagyunk, ez részükről kevésbé volt meglepő, tekintve, hogy az ő városukból származtak, de hogy én, harmincas magyar nőci hogy ismerhetem őket, az megdöbbentette a srácokat. :)

No akkor bőgjünk!

(Big C finálé.)

lássuk be, ami szép, az szép

Elmaradást pótolok. :)

The end of The Office. The end of an era. Könnyesen, bár másra számítottam, de a speciális, kulisszák mögé pillantó retrospektív résszel tökéletes befejezés. Hiányozni fog. No se bármikor újra lehet nézni.

Prágára készülve

Azért a tegnapi nap szava egyértelműen a defenesztráció.

A húgaim azon gondolkoznak, hogy állatot fognak tartani. Kecskéken gondolkoznak. Anyunak a közelmúltban vakbélműtétje volt, és egy nagyon aranyos nénivel került egy szobába, akivel nagyon összebarátkoztak, és mellesleg kecskéket is tart. Anyu mesélte elrettentésképp a húgaimnak, hogy mit mesélt a néni, hogy mennyire rosszak a kiskecskék: mindent lerágnak, rosszalkodnak, pl. állt a kertjükben egy utánfutó, és a kiskecskék rájöttek, hogy milyen vicces, ha csapatosan felmennek rá, és egyik végéből a másikba rohangálnak, és az billeg, mint a libikóka. Azóta is vigyorgok, ha eszembe jut ez a sztori; a libikókázó kiskecskék. :D

Mindenkinek minden dolga van, úgyhogy úgy fest, mégsem megyünk Orfűre, sem Hegyaljára. Szóba került a VOLT, de az meg már július, és mivel pénzem sincs sok, a szülinapomra viszont megint el akarok utazni, ezért valószínűleg július elején már nem a VOLT-ra szórnám a pénzem.

Utazás: Ugye tavaly a négy nap Krakkó szállás-utazás kijött 20000-ből, összességében meg elszórtam kb hetvenet. Nyilván lehetett volna kevesebbet is, vettem egy csomó szuvenírt, üldögéltem a főtéren sörözgetve sokat, de azért nagyon sokmindent nem vettem meg, sok helyre nem mentem be, tehát nem szórtam a pénzt agyatlanul. Ennél szűkmarkúbban nem is nagyon akarok élni magammal szemben. Namármost. Ennyi azért valószínűleg lesz, főleg ha tényleg nem megyünk fesztiválozni, és júniusban kicsit meghúzom magam. L ajánlgatta, hogy menjek hozzájuk Hamburgba, de az részint nem érdekel igazán, részint tényleg egyedül akarok lenni, nekem ez – akárki akármit mond - , jó. Egészen más úgy felfedezni egy várost, hogy csak magamra vagyok bízva, nem kell senkivel egyeztetni, senkire várni, összehangolni a dolgokat. Nyilván az is jó, de más. Másrészt meg – L-nek próbáltam levezetni tegnap, miért is olyan jó ez nekem – egész évben nincs még másik négy nap, mikor nincsenek az otthoni gondok, nem kell senkihez szólni, ha nem akarok, és úgy Istenigazából kiszabadulok a mindennapokból. Jó, nyilván van, hogy betegszabin vagyok ennyi ideig, és otthon ülök, de azt az időt többnyire elbaszom, legalábbis máshogy töltöm el. Ha elmegyek külföldre, akkor az egészen másfajta lehetőséget nyit, hogy aktívan, mégis befelé fordulva, gondolkozva, pihenve tölthessem a napjaim. És ehhez városi környezet kell nekem, nyilván Rovinj is kurvajó lenne, de ott azért nagyon jó volt, mikor az autóval kimozdultunk a városból, és felfedeztünk más városokat, más strandokat. Meg nyilván azért fontos, hogy néhány óra utazással elérhető legyen az uticél, azért Rovinj szerintem majdnem duplaannyi lenne időben is, pénzben is tömegközlekedéssel, mint Prága, vagy Krakkó.

Néztem Velencét is persze megint, de az azért duplaennyi alsóhangon, mármint az utazás meg a szállás, és nem is biztos, hogy július végén a legnagyobb ötlet, az inkább ilyen szeptemberben, április-májusban lehet ideálisabb. Freiburg meg, bár hatalmas álom, de minden tekintetben elég esélytelen egyelőre.

Szóval asszem Prága it is.

Még sosem voltam, viszont régen vágyom, tényleg csak az anyagiak a kérdés, a többi nem. Az meg biztos megoldódik, nem igaz? :)

Most is olyan gyakran érzem igényét, hogy mennyire jó lenne napokra elvonulni, gondolkodni, megállni, kicsit kiszabadulni az életemből. Persze közben tudom, hogy könnyű egy „lelkigyakorlatra” elvonulni, és ott meditatívnak lenni, meg befelé fordulni, de a mi korunknak éppen az a legnagyobb kihívása, és az a kveszt, ha a mindennapokban megteremted magadnak a lehetőséget a csendes befelé forulásra. Mindig csak oda jut az ember, hogy sokkal tudatosabbnak kell lenni, tudatosabban kezelni a szabad időt, hisz véges, és nagyon okosan kell beosztani, ha tényleg előbbre akarsz jutni szellemileg, ha meg akarod őrizni a lelki békéd. Olyan könnyen szalad el az emberrel a ló, bassza el az estéit, közben azon kapja magát, hogy megint hetek óta nem olvasott, nem csinálja a gyakorlatokat, még mindig nem jógázik két jógaóra között, pedig mennyivel előrébb lehetne jutni egy kicsit több tudatossággal. 

Abba, hogy mi lesz ráadásul a héten az utolsó Office rész megtekintése közben s után, bele sem merek gondolni.

Na a Big C-nek mostmár minden része bőgős. (4 évad) Ja, és most látom, hogy ez egy rövid évad, és a következő rész az utolsó.

http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Roma_A_teljes_gyujtemeny&id=9311&type=82

Hát ezt, mint a harmadik teljes díszdobozos sorozat a polcra, elfogadnám.

Egyre inkább hamis prófétának érzem a Müller Pétert. Nem különösebben ismerem egyébként a munkásságát, a múltkor véletlenül láttam a tévében, meg néha belefutottam egy két ilyen habkönnyű, valójában semmit nem adó, Coelhó-s "bölcsességébe". Szerintetek?

Na most leülök, eszek, nézek, és csak utána kezdem a második műszakot; a házimunkát, itthon.

Megjött a Jézuska! :)

Karácsonyra kapott libri utalvány+ mammut napok 20% kedvezmény =

Az van, hogy Emily Blunt egy nagyon szerencsés nőszemély. Nem elég, hogy rohadt okos, és tehetséges, és gyönyőrű, még unatkozni sem fog sosem a férje mellett:

http://www.youtube.com/watch?v=5EnsjrDsVyI&feature=youtu.be

Na most szerintem volt John Krasinskinek egy olyan időszaka, amikor vagy nagyon alkesz volt, vagy nem tudom mi, de szétesett az arca, de visszajött, és szerintem ő lesz az ő George Clooney. Eltekintve attól, hogy Clooney jóval idősebb volt, mikor híres lett.

HB, Zsorzs!