shopgirlmeans

Jézus, mennyire szörnyen nyomasztó film a Terhes társaság. Brrr. Mint feloldás nélküli angol Office jelenetek sora. Imádom ezt a két hülyét, meg tök cuki, hogy behozták Michelle Monaghant a feleségének, akivel a Durr durr és csókban, meg Jamie Foxx-ot, akivel meg a Soloist-ban, de hogy ezt egy pár éven belül nem kívánom újranézni, az biztos. A filmidő 95% vagy kínos, vagy torokszorító, meg diszkomfort érzéseket okoz, ennek a hétnek a végén nem épp erre lett volna szükségem, asszem, csak fokozta a görcsöt a nyakamban.

Az Ünnepek utánban a faszi meg irritálóan emlékeztetett az exre.

A héten döbbenetes ráeszmélés volt, hogy hogyan képes az ember a saját emlékezetéből kitörölni dolgokat, hogy utólag úgy láthassa az eseményeket, ahogy neki a legkényelmesebb. És azt sem tudom, most honnan jutott eszembe.

Amúgy nagy kihívásokkal teli hét volt, türelmet tanulós, dühöt hessegetős, jó pofát vágós. Eddig ezen a héten ment legnehezebben az absztinencia, a gonosz hülyeséget ilyen dózisban már nagyon nehéz józanul elviselni.

Most két napig szerintem ne szóljatok hozzám, újraépítem magam, hogy frissen üdén vethessem bele magam a mazochista hétfő reggelbe. Előre is bekaphatja a hétfő reggel hatkor csörgő ébresztés.