Nézem a '44-es Jane Eyre-t (Orson Welles-szel), mondom magamban, ez a jobb oldali kislány nagyon durván úgy néz ki, mintha a fiatal
Liz Taylor lenne*. Erre tényleg ő! *Ha kijelölöd, látod, csak nem akartam rötön lelőni a poént.
Ez a kép meg gyönyörű. Bár én az ilyesmihez nem értek, de ebben a filmben voltak olyan gyönyörű képek...!
Asszem most jött le először, hogy Rochester mekkora egy gyáva puhapöcs! :) Lebegteti szegény Jane-t, próbálja féltékennyé tenni, összevissza beszél, addig provokálja, míg szegény lány kénytelen gyakorlatilag szerelmet vallani neki, mire megkegyelmez neki. Mert hogy őt megkínozták a nők, és összetörték a szívét, ezért nem mer szeretni... Hát tehet egy szívességet, azt mondom! :)
Jane meg, csoda, hogy beleszeret? Kb. ő az első felnőtt férfi, akivel találkozik életében, és egy kicsit kedves hozzá, nyilván már attól is nedves lesz, ha megfogja a kezét.*
A kedvenc részemet ebből a feldolgozásból is kihagyták (meg az egész Rivers-rokon szálat) - mikor Rochester jósnőnek öltözik, és mindenkit átver - kíváncsian várom, hogy az új változatban szerepelni fog -e?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése