Először megérkezett. Ránk mosolygott. Aztán megnéztük legújjabb mesterművét, amin sírtunk is, nevettünk is. Aztán beszélgetett a közönséggel. Aztán beszéltünk Vele. Kértem autogramot tőle az eredeti olasz Fate Ignoranti vhs-re, amit még a Stazione Terminin vásároltam Cataniából hazafelé tartva. Aztán fényképezkedett velünk. És közben még átkarolta a vállamat is. Még most is remeg a kezem-lábam. :D
A filmes, aki a legnagyobb hatással volt az életemre, egy csillogó szemű mosolygós csodavarázsló, ma megölelt. Imádnivaló a pasas.
Éljen soká Ferzan Özpetek, és csináljon nekünk még rengeteg filmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése