Már a második Vox, amit nem olvasol.

Lol

Több mint másfél éve nem volt ilyen szőrös a lábam.

Ó, hogy baccátok meg, hogy nem adjátok felirattal a Marsit!

Milyen hülye, természetellenes dolog ez: próbálni kitörölni a másikat a szívedből.

Holnap lesz egy hónapja. Inkább kiírom ma, hogy holnap kevésbé fájjon.

Nem bírom rávenni magam, hogy tömegközlekedjek, mert esik. Akkor is bringával alkarok menni!! - Erre jobban rákezd az eső. :((

fázisok

Anyu fortyogó dühe vagyok. Anyu vérig sértett büszkesége vagyok.

Végre jön vissza a kondim, gyorsulok, juhú!! :):)

Let's get this party started!

http://hvg.hu/kultura/20150917_Zsenialis_video_Mr_Bean_es_Rocky_is_az_ev

Egy hete, hogy szenvedek. Ez a fázis, úgy tűnik, tartósabb, mint az előzőek. Múljon már el légyszi!

Új terv van!

Ma is eléggé le voltam törve, aztán elindultam futni, az sem ment, majdnem visszafordultam, aztán a második km környékén kezdtem belejönni, na még egy kicsit, na még egy kicsit! Aztán tök jól esett, teljesen fel vagyok dobva. Főleg, hogy közben megszületett az új terv:

2015 karácsonyát már az igazival töltöm kettesben, békében.

*Az igazi alatt mit értek, ezt fontos tisztázni: szerintem több lehetőségünk van igazikat lelni, igazinak lenni. Az alap egy jó összeillés, onnan viszont egy döntés. Úgy döntök, hogy az igazija akarok lenni a másiknak. Szóval egy olyan embert keresek, aki tud, akar, képes az igazim lenni, és tenni ezért. Cserébe én is megteszem, amit tudok. 

Mit teszek a cél érdekében: Fontos pontosan megfogalmazni, mit keresek, ez kb megvan. 
Fontos, hogy kiheverjen a szakítást, levonjam a tanulságokat, megtanuljam, amit meg kell tanulni belőle, ez folyamatban. 
Emellett erősen hinni, hogy a cél megvalósul. Vizualizálni időről-időre. Ezzel sem lesz gond. :) 
Az utolsó legegyszerűbb lépés ezután már csak az illető meglelése. :) 

Hát ennyi. :):)

Dagonyázom az önsajnálatban, folyton könnyek ülnek a szemem sarkában. Nyilván ez is egy fázisa a gyászfolyamatnak, ami remélhetőleg éppoly hamar tovatűnik, mint az előzőek.

Lehet az embernek akárhány barátja, szerethetik őt akármennyire, a végén akkor is egyedül kell hazamenni az üres lakásba.

Na de nem lesz ez mindig így!!

coming soon

The Mindy Project se3 - szept .15.  
The Big Bang Theory se9 - szept. 21. 
South Park se18 - szept. 23. 

The Last Man on Earth - szept. 27.
The Walking Dead se6 - okt. 11. 
Fargo se2 - okt. 12.

Love flashmobs :)
 
http://mivoltma.444.hu/2015/09/10/utca-kozepen-tancra-perdulo-emberek/

Ráérek. Nem kell rohanni. Dejó! :)

Omg, az álompár. :(

http://velvet.hu/gumicukor/2015/09/07/jon_hamm_es_a_baratnoje_18_ev_utan_szakitottak/

nyalogatom a sebeim

Az elmúlt 13 hónapban alig volt olyan hétvége, amit ne töltöttünk volna együtt péntek estétől hétfő reggelig. Most ezt a legnehezebb kitölteni, visszaemlékezni, mit csináltam előtte. A másik az önvád, tegnap eszembe jutott valami, és nagyon megharagudtam magamra; miért töltöttem ennyi időt valakivel, akiről legkésőbb februárban már biztosan kiderült, hogy nem tud, nem akar az lenni, akire szükségem van. De Réka barátnőm azt mondja, csak azt lehet megbánni, amit nem tettünk meg, és nyilván február óta még sok jó dolog történt velünk. Legközelebb már hamarabb döntenék. De legközelebb már nem lesz rá szükség - fingers crossed!

Részletekben, de tízig szundikálni az ágyban, ilyen is rég volt. Az Etyeki piknikre készültünk, de ilyen esőben nem megyek, még mindig köhögök. Legalább el tudom menni a c&a-ba, tegnap az egyikben vettem egy jó felsőt, más színben ott már nem volt a méretemben, hátha itt a másikban lesz. Még lehet, hogy moziba is elmegyek. Amúgy meg konyha szekrénytakarítás, papírok rendszerezése, szelektálása, vasalás, gondolkodás.

Már-már nem normális, mennyire jól vagyok. A bánat után maradt a megkönnyebbülés. Ezt a harcot nem kell tovább vívnom. Perszer kicsit szar volt elhajtani ma este a parkoló autója mellett, de ez elkerülhetetlen, hisz az útvonalam mentén lakik.

Na ma délután lettem sokkal jobban. Megval az életmentő gondolat. Nem írom le Nektek, mert nem akarom bírálni őt, de a lényeg, hogy ma már őszinte a mosolyom.

Épp két hete, reggel találkoztunk a házad előtt, elvittem Neked valamit, amit nálam hagytál. Mondtam, hogy nagyon rosszat álmodtam, "az álmodtam, hogy szakítottál velem, te szemét!"- mondtam. Röhögtünk.

Múlt héten még együtt, ma már Nélküled nézem az új Fear the Walking Dead részt. :(

Te meg sehogy, mert nem tudsz torrentezni. :P :D

Minden nap újabb lépések. Tegnapelőtt összepakoltam a cuccait. Tegnap kitöröltem a csevegéseinket - a szívem szakadt meg -, töröltem a facebookon. Ma összecsuktam az ágyat. Egyébként nem lett igaz, hogy napról napra könnyebb, eddig a ma délelőtt volt a mélypont. Kint voltam a szüleimnél vidéken, kiolvastam egy könyvet, utána semmittevés, az a legrosszabb. 

Akcióterv már van:

1. Kapcsolat kiheverése, meggyászolása, kellő mértékű önsajnálat
2. Relax tanfolyam és önismereti terápia  - utóbbi már megkezdve. Megtanulok kevésbé követelőn szeretni.
3. Heti négy futás -> újra formába kerülök. A sok közös zabálás, a kapcsolat miatti kevesebb szabadidő miatti kevesebb futás megtette a hatását, de két hónap és újra a régi leszek. 
4. Kirándulóklubba fogok járni, új embereket ismerek meg, új barátokat szerzek. A kirándulások a formába jövést is segítik. 
5. Nem ugrom fel a tinderre és a badoora önigazolást keresni, nem megyek bele méltatlan kalandokba.
6. Esetleg végre tényleg szakítok időt menekültekkel kapcsolatos önkéntes munkára is. 
7. Színezek és puzzlezok.
8. Olvasok. Esetleg elolvasom végre azt a jobb agyféltekés rajzkönyvet.
9. Csepeli bunkertúra
10. Kitalálom a terapeutámmal, hogy legyen jobb munkám, ami inspirál, és fizet annyit, hogy legyen egy saját autóm.
11. Vigyázok az alkoholbevitelre, és nem szokom vissza a cigire.
12. Megtalálom életem szerelmét.

Nnna, ez lesz! :)

Anyu ébredező dühe vagyok.

Az első nap a legnehezebb. Aztán elfogynak a könnyek, és a lelkem is könnyebb lett. Már nincs olyan sötét. Már látok tanulságokat, látom, nekem miben kell változnom, hogy ne lépjek még egyszer ugyanebbe a folyóba. Azért persze nagyon fáj, mert a legjobb barátomat is elvesztettem. De túl leszek rajta!

Nem gondoltam volna, hogy van ennyi könnyem. Jajistenem, hogy kell ezt kibírni?

Szív megszakad, hang fennakad. Szakítás. Hogy kell ezt túlélni, kérem?

Egy hét múlva ilyenkor már Ljubljánában ébredezünk, juhú. Remélem, kicsit hűvösebb-ben!

Tegnap biciklitúra, 42 km, megnéztük a Dunaparty Megállót, ettem Salmorejót a La Nubéban, csillagos ötös, zseniális, mindennap szeretnék ilyet enni, aztán fagyi a Gelateria Pomo D'Oróban, magnó és sós karamell, ott sírtam be másodszor az ízek harmóniájától.