shopgirlmeans

Az a jó a fesztiválokban, hogy mindenki annyira nyitott, kedvesen fordul a másikhoz. Vajon mi van emögött? Kizárólag csak az összetartozás érzése, az egy családba tartozunk, hisz egy fesztiválon vagyunk? Nem tudom pontosan. De mennyivel szebb lenne, ha ebből a nyitottságból valamennyit haza is tudnánk lopni! Hisz még én magam sem úgy működöm ott, mint itthon. Sajnos.

Sajnáltam, hogy csak 3 napra mentünk, hisz épp csak belejöttem végre a bulizásba, és máris jöhettünk haza. Ez a baj az ilyen rövid fesztiválokkal. Persze közben meg úgy elfáradtunk, hogy nem is igen bírtam volna tovább. :D

Csütörtökön szerencsésen megérkeztünk, majd rögtön meg is találtuk a kolléga által ajánlott kempinget, és gyorsan letáboroztunk, majd szüttyögtünk egy kicsit – illetve Réka, és rohantam volna azonnal a Szerelmi pincesorra -, végül kimentünk Jurijjal indítani a fesztivált. Jó volt, azért akármennyire is kis egyszerű kis zene ez, fesztiválra tökéletes, kék a pólóm, fehér a gatyám, hejj. Utána viszont úgy döntöttünk, hogy irány a borkatakomba, mert az kell az esti koncertek előtt. Kellett is, jó bort is, jó társaságot is találtunk, bár az utóbbit később elvesztettük. :( Aztán vissza Mogácsra – milyen picike! – , majd Kiscsillag. Majd úgy éreztem, nekem kell egy kis szieszta, ami végül kicsit szerencsétlen összjátékaként a körülményeknek másnap reggelig tartott, kihagyván így Nathan Flutebox Lee-t, aki pedig szörnyen érdekelt volna. :(

Pénteken Heaven Street Sevennel indítottunk, majd megint célba vettük a borkatakombát, ahol megint összefutottunk az előző napi kedves ismerősökkel, és együtt indultunk vissza Irie-ra, de végül megint elvesztettük egymást. Irie is jó volt, majd utána Guano és Korpiklaani között ingáztam, azután emlékeim szerint volt még egy kis Neo, na meg persze a Slayer, illetve a környéke, remélve, hogy találkozom valakivel, de persze esély sem volt rá, mivel az orrunkig sem láttunk, olyan sötét volt. A Slayer végét elmosta a vihar, ami elől először bemenekültünk a Jäger bár szélére, aztán inkább röhögve élvztük a bőrig ázást és életem eddigi talán leggyönyörűbb viharát. Hogy aztán mi volt, az már az emlékezés ködébe veszik, de valahol a Furmint színpad környékén és jártunk még, és hallottuk a Kistehén elejét, Mitsoura meg nem volt ott, ahol kellett volna. Érdekes, hogy pont szombaton indultam úgy neki a programnak, hogy egyik koncertért sem kár, ha kihagyom, közben meg zenei szempontból egyértelműen az volt a legjobb nap. Kicsit nehezen indultunk el, mert Réka későn keveredett haza, így én sétálhattam egy jó nagyot a városban, mire felkelt, aztán elindultunk Magashegyire, nem fogott meg, utána a Belga egyértelműen a hallott koncertek legszarabbikát mutatta be mindkettőnk szerint: ők jól elvoltak, de hogy a közönséget is szórakoztassák, az már szemmel láthatóan nem hatotta meg őket. Azután belehallgattunk a Blind Myselfbe, de végül épp egyikünknek sem fűlött a foga hozzá, viszont elkeveredtünk Ska-Pécsre, ami nagyon jó volt, majd Réka kedvéért 30Y, amit én kb. két számig bírtam hallgatni, aztán elmenekültem, ezután jött a hatalmas Kerekes Band – ezek eddig hogy maradtak ki az én életemből, komolyan, frusztrált bankárlányoknak receptre kéne felírni legalább havi egy KB koncertet! Kábé két szám után berohantam, és a negyedik sorban őrjöngtem végig. Aztán a Besh o droM jött oda, de egy órát tartott legalább az átállás, és mi voltunk olyan hülyék, hogy nem mentünk át közben Kosheen-ra, hanem csak miután elkezdődött a BOD (!), úgyhogy kábé még négy számott hallottunk tőlük, de az is kurvajó volt. Kár, hogy nem mentünk át hamarabb. Aztán én még vissza Besh o droM-ra, végignyomtam a végét, majd elindultam, elkaptam még a Road végét is, legközelebb azt is meghallgatnám, mert ennyi alapján igen jónak tűnt, aztán lassan fájó szívvel, hiába próbáltam húzni, és jártam végig kétszer, csak el kellett búcsúzni a fesztiváltól. :( Megint olyan nehéz volt, mint tavaly. Lehet, hogy jövőre már kedden lemegyek, hogy akklimatizálódjak, mert ez így kevés volt.