shopgirlmeans

Furcsa találkozásaim vannak mostanában: visszakopogtat a múlt. A múlt héten látni véltem valakit a troliról, és mintha ő is észrevett volna, és ezért nem szállt volna fel. Nem vagyok benne biztos, hogy ő volt, de ha igen, és tényleg azért nem szállt fel, mert ő is meglátott, az azért fura. Jó, jogos, hogy nem akar beszélgetni velem, de... Na mindegy, hülye helyzet volt.

Ma reggel meg, épp azon morfondíroztam, hogy hogy lehettem hónapokig ilyen vak, és mennyire máshogy látom a dolgokat, mióta lehullott a rózsaszín hályog (majd erre visszatérek), mikor a villamosmegállóban megláttam egy lányt közeledni, és reflexből hátat fordítottam azonnal. Amit rögtön utána meg is bántam majdnem, mert olyan gyerekes, épp olyan ostobaság, mint nem felszállni a buszra valaki miatt, hisz összebiccenthettem volna vele, és mindenki megy tovább, de annyira hirtelen és zsigeri volt a dolog. Aztán azon gondolkoztam, vajon tényleg ő volt -e, végtére is majd három éve nem láttam (ami azért furcsa, mert minden nap ugyanazon a környéken járok), hiába éltünk előtte több mint ennyi ideig egy lakásban. Fura volt. Ez is.

Ja, meg egy fura hívásom is volt a múlt héten, aminek azért örültem, meglátjuk, mi lesz belőle.

A rózsaszín hályogra visszatérve; olyan megkönnyebbülés, mikor meglátom, és nem érzek semmit. Sőt. Azon csodálkozom, hogy láthattam benne valaha azokat a dolgokat. Fura. Mostmár csak egy öregedő, töpszli lúzert látok. :)

Filmekbe is olyan ritkán nyúlok bele mostanában, sorozatokban is most eléggé uborkaszezon van. Bár darálom a SOA-t (Sons of Anarchy), az tetszik, de azért nem pótolja a Big Bang- Office- 30 Rock helyén maradt űrt. De újra van True Blood, Hung, és majd egy év szünet után augusztusban jön a Weeds.

Ami nagyon nagy élmény volt viszont; voltunk állatkerti zenés estéken Strauss koncerten, csodás volt, mindenkinek nagyon ajánlom. Nem is bántam meg, hogy arra mentünk aznap, és nem Zagarra.

Filmek: A Mr. Nobody meglepően jó volt. Bár Jared Leto nekem nem a szívem csücske, de igazán jó volt erre a szerepre, főleg, hogy a nagy részében fiatalabb színészek játsszák a szerepét (vagy öregebbek). Olyan Időutazó feleségés- Makulátlan elmés- Mátrixos- 500 nap nyaras fura film.

A Genova borzasztó volt, unalmas, lapos, nem zárt le semmit, utálom az ilyen filmeket.
Láttuk a Mediterrán finomságokat is moziban, az közepesen jó volt, sajnos nem emelkedett özpeteki vagy almodovari magasságokba, de könnyű nyáresti filmnek jó volt. Apropó, ha már Almodovárnál tartunk, végre pótoltam a Megtört öleléseket, és meg kell mondjam, hatalmas csalódás volt. Teljesen középszerű film.
Megnéztem könnyű nyárestinek is a (ne kövezzetek meg) Éjszaka a múzeumban 1-2-t, csak azért, mert a 2-ről olyan jókat olvastam, de hát. Na mondjuk ha csalódás ért, az kellemes volt, rosszabbra számítottam. Van bennük egy-két hatalmas poén, bár mindkét rész hemzseg a logikai hibáktól.
A Dead Snow viszont remek volt, nagyon vicces, már ha valaki szereti a zombivígjátékokat. :) De most komolyan, hó alól kimászó náci zombik, hát ennél jobbat! Na jó, persze nem ér a Haláli hullák nyomába sem, viszont a Bárányok harapnakot magasan veri. A Titanic szobalánya és az új Coen is megvolt (A Serious Man), mindkettő csalódás volt.

Pénteken megnéztük a Szezont (a helyet, nem a filmet, Tölgyfa u. 22), egész jó, csak kicsike, nagyot beszélgettünk a lányokkal (Katze, Réka, Endi), aztán Katze lelépett, mi meg továbbmentünk a Szigetre.