Na remélem, mindent összepakoltam. Csá, gyíkok, én leléptem. :)

Na próbáljunk aludni egy szűk öt órát, aztán irány Surány. Ja nem, Tiszkécske.

Jah, és hogy kábé 4 percen múlt, hogy nem volt még vidámabb a napom...

Lassan 21 órája nyomom egy huzamban. Jó volt. Volt benne Eredet (kurvajó), beszélgetés (tanulságos és kurvajó), voltunk megint Tündérgyárban, váratlan találkozások régi vasutas ismerősökkel, Erik Sumo (kevésbé jó, mint szokott, de azért nekem igen), kis tánci, angolul lekoptatás (megy ez nekem, főleg némiképp ittasan), viszonylag megnyugtató válasz email. Köszönöm a társaságot Gének és katzénak.

Panninak hála merész vagyok és fuck it.

Insomnia & morning sickness (witheout te pregnancy stuff). I don't feel like a human being this morning.

Fogcsikorgatva. Lássuk, mi lesz.

Egyébként nyilvánvaló: a depit jelenleg csak magamnak köszönhetem. Megint tanítást kaptam, felszínes voltam és nagyképű, most türelmet meg alázatot kell tanulnom. De megint a reményhal meg utoljára. Majd a hétvégén kifogjuk és kirántjuk, a kutyafáját!

A szülinapot péntek este szombatra halasztottam magamban, tekintve, hogy nem nagy ünneplés egész nap Parks & Recreations-t nézni a kanapén fekve, bár a célt elérte: gyógyultam, elterelte a gondolataimat, és eszembe sem jutott sírni, ami azért pár éve még valós veszély volt szülinapok alkalmával. Szóval feküdtem, és vártam a rossz időt. Szombaton végre megérkezett, ennek örömére csaptam egy nagy takarítást, miután skypeoltam egy jót Kiével, megbeszélve az aktuális gondokat, (mindjárt jön haza, juhé!), majd ellátogattam a plázába, és olyat csináltam, amit nem szoktam (lehet, öregszem), csavarogtam és vásárolgattam, és élveztem.
Majd este felcsaptam a Pestiestet, és nagy meglepetésemre találtam olyan helyet és programot, ami érdekelt: a A Tündérgyárat régen meg akartam nézni, és ingyenes koncertet ígértek egy teljesen ismeretlen angol zenekarral, így ott kötöttünk ki Rékával, és rögtön törzshelyünkké avattuk a helyet. Kicsivel később pedig a zenekarnak is azonnal rajongói lettünk. Az angol Thrill Collins* egy háromtagú zenekar, eszméletlenül low-budget cuccokkal, kábé négyen álltunk előttük az elején, mint közönség. Feldolgozásokat játszanak alapvetően, volt ott Celine Dion, Backstreet Boys, Cindy Lauper, Rick Astley (!), stb. Kérték a bizalmunkat, megkapták, majd a rajongásuntkat is. Édesek voltak, hatalmas hangulatot csináltak, és remek zenét! Röhögtünk, visítottunk, soha jobb szülinapi ajándékot! Nagyon büszke voltam magamra, hogy milyen drágakövet találtam a pesti klubélet posványában. Éljen soká a Thrill Collins és a Tündérgyár! (És még maga Lotterfeld Boholy is csapolt nekem sört, közöltem is vele, hogy nagy rajongója voltam a blogjának.)

*a bőgős tiszta Filippo a Szemközti ablakból (amiről még tartozom egy kritikával, hogy miért imádom). Az énekesnek meg olyan DUB FX-es a hangja. De nem, neki jobb.

Aztán továbbmentünk a lányokkal (addigra befutott nagy nehezen katze és a barátnője) a Szimpla kertbe, közben beugrottunk az Ellátóba is, végül otthagytam a lányokat, és hazabattyogtam. Sikeresen bedepiztem a végére, azóta nem múlik. Zaklatott vagyok és bánatos.

Ó, anyám, annyira nagy kedvem lenne Valakit elküldeni az anyjába.

Már nem is számolom. :D

Ja, meg eye-candy is vagyok, ezt is megkaptam ma a lányoktól. Bár nem feltétlenül csak tőlük szerettem volna, de az ember lánya ne legyen telhetetlen. :)

Már hármat. :D I'm loveable.

Most miért nem? Komolyan nem értem.
Bájdövéj, még 5 perc sem telt el a napból, és már két köszöntést kaptam.
Hát Isten éltessen!

Ilyen rohadt mázlit; 20 perc alatt megjártam a körzetit, és még a fodrászhoz is bejelentkeztem, és hazaértem a vihar előtt.

Úgy érzem, beteg leszek. Két napja rohadt fáradt vagyok, pedig kialudtam magam, ma már szédelegtem (főnököm szerint lázas is voltam), és fél fülemre nem hallok. Lesz itt pár nap Shield nézés?

Ódaszól hozzám a kollégám: "Add ide a sót"

Két dolognak hallottam:
- Adj egy sört.
- Adj egy csókot.

Asszem kicsit beszűkült a tudatom az elmúlt pár napban. :D

Széles mosoly és görcsölő vádlik. A kezem megszokásból majdnem stoppolásra lendül.
Mint a kiscica, aki kinyalta a tejszínescsuprot. Kisimult vagyok, és flesselek, úgy érzem, sugárzom, mint egy atomreaktor.

Nem csoda, hogy sokalltam a hazautat; majdnem egy órát késtünk. :(

Hegyalja 2010- beszámoló

Szóval. Hegyalja jó volt. Volt számos igen kellemes élményem, és néhány igen kellemetlen. A tervezett koncerteknek kb a felére jutottunk el, ahogy az egy tisztességes fesztiválon lenni szokott, jókat beszélgettünk, megismerkedtünk ezer emberrel, voltak köztük nagyon jó fejek (pl. Réka kollégái), és kevésbé jók, voltunk koncerteken (pl akik segíteni akartak stoppolni): Irie Maffián, Pasón, Brainsen, Péterfy Borin, Budapest báron, Kispálon, Quimbyn, Kiscsillagon, ittunk nagyon jó bort (Borkatakomba, sárgamuskotály), és nagyon meleg sört, csípett a szúnyog, kaptunk rengeteg pozitív visszajelzést. Egyértelműen nagyon rossz ötlet volt Szegiben megszállni, az ingázással szívtunk hatalmasakat, tekintve, hogy Borsodban veszélyes és rossz ötlet stoppolni, és elég szar arányban működik. Péntek délután még szerencsénk volt: az volt a beetetés, de szombaton három óráig tartott az út kilencszáz fokban, és ráadásul teljesen feleslegesen indultunk el, mert végül a busszal értünk csak célba. Így lekéstük a Magashegyit és a Barabás Lőrincet, és mire célba értünk, semmi mást nem akartam, mint meghalni. Aztán regenerálódtunk kicsit, és azért beindult az este. Hajnalban újabb ötven percig tartott, mire kaptunk fuvart, és éjszakánként ráadásul válogatott őrültek vettek fel minket. A taxit egyszer próbáltuk, kétszer annyiért vitt el, mint a fesztivál honlapján ígérték, és mint reméltük.
A fesztiválon is bosszantó dolgokkal találkoztunk, kevés volt az italpult, nem voltak ivókutak, nem volt italválaszték (ami mondjuk Rékát érintette jobban, mert első este kapott utoljára roséfröccsöt, én elvagyok sörön, de ahhoz sem volt egyszerű hozzájutni).
Összességében nagyon jól éreztem magam, Rékával elég könnyen kijöttünk, és alkalmazkodtunk egymás hülyeségeihez, és szerencsére egyikünk sem egy hisztis típus. Megyünk jövőre is, de akkor tokajban szállunk.









A lakásban 32 fok, és kipurcant a menta: szublimáltak a levelei.

Hegyalja 2010

Na megjöttem. Éhes vagyok, vonatszagú és fáradt, görcsöl mindkét vádlim. Összességében jó volt, megyek fürdeni, aztán mesélek.

Hegyalja fesztivál - Első nap - helyzetjelentés

Tegnap elhagytuk végre a várost, és kicsivel később meg is érkeztünk Tokajba, ahol Réka kollégái már vártak minket, és rögtön át is szállítottak Szegibe a szállásunkra. Pár nehézség után sikeresen elfoglaltuk, és egy gyors zuhany után száguldottunk is vissza Tokajba. Vacsora, majd be a fesztiválra. Érdekes, kicsike, családias. Nehezen akklimatizálódom, már egy Fény fontolgatok, hogy behozzam Rékát, de aztán nem merem, maradok egy Berentzennél. Majd utánküldök még néhányat, mert finom. Közben megnéztük a HS7-t (ZP-ben nagyobb tömeg van egy ilyenen. az elején volt ott vagy 200 ember), majd Budapest bár (Lovasi mekkora egy pozőr! :D), épp ott akarjuk hagyni Irie Maffiáért, amikor meglátok a tömegben három régi kedves ismerőst, akiknek nagyon megörülök, így maradunk még egy icsit. Utólag nagyon sajnájuk, hogy nem mentünk át hamarabb Irie Maffiára, mert hatalmas buli, de akkor nem találkoztunk volna a fúkkal. Felfedezem a zenekarban Busa Pistát, nem is tudtam, szerinte lenyomjuk az ovációnkkal a Balaton Soundot, király. Utána Kiscsillag, csökkenő lelkesedéssel, ott is hagytuk egy idő után, mert meg akarjuk kóstolni a Groove Armadát, de nem jutunk a Fröccsháznál tovább, ahol nagyon amatőr a kiszolgálás, de legalább aranyosak, bár egyszer véletlenül átbasznak. Aztán táncikáltunk valahol, és hirtelen fél három lett, elindulunk hazafelé. Hatalmas mázlink van, felvesz minket két barcikai maffiózó, és kapuig szállítanak (remélhetőleg nem voltak igaziból azok, de azért utólag elegondolva merész volt beülni abba az autóba). Ma visszafelé is rögtön lett fuvarunk, szóval hatalmas mázlink volt eddig a stoppolással. Fáradt vagyok, nem tudtam eleget aludni, nem tudom, ma meddig fogjuk bírni. Lesz Kispál, Paso, Besh o droM. Whatever, rockendroll! Shopgirl helyszíni tudósítását olvasták. :)

Holiday

Biztos mindent bepakoltam? Olyan kicsinek tűnik a csomagom... Na mentem.

xD

http://flood.blog.hu/2010/07/13/teljesitmenymutatok

Let it be, let it happen módban nyomódik a július. Oké, találkozzunk. Oké, menjünk Hegyaljára. Oké, menjünk Vad fruttikra (jó előjáték volt a ma este a három napos csápoláshoz.)... Ma két random beszélgetésbe folytam bele idegenekkel a zépében. Mennni fog ez. Rákendróll.

Mintha le se feküdtem volna. :(

Elfogyott a SOA. :( És milyen cliffhangerrel! Mi lesz velem szeptemberig? Teljesen rácsattantam így a második évad végére, Tigbe meg szerelmes vagyok, kész. :)
Asszem megkóstolom a Shield-et.

upd: milyen vicces lenne, ha a harmadik évad elején Budapestre követné Ethan Zobelle-t a Sam Crow. :)

upd2: bár azért volt az utolsó részben egy-két elképesztő logikai baki: Tara mit keresett a házban, hisz a klubházban kellett volna lennie; Westonnak tényleg nem volt fontosabb/sürgősebb dolga, mint újabb tetkót varratni magára?; Pollynak tényleg nem volt sürgősebb dolga, mint új ruhát és virágot venni?

Elképesztő, hogy a SOA részről részre emeli a tétet.

a titokzatos pultoscsávó

Nocsak. A nevét legalább már tudom, véletlen ráleltem a fészbúkon. Nem lettem okosabb, hogy vajon honnan ismerem, de az majdnem biztos, hogy nem közös ismerős. Rejtély.

Let it be.

SOA

Hadd meséljek még a SOA-ról! Mert az jó. Jó, Charlie Hunnam nem épp tökéletes színészi teljesítményével domborít, de sokan vannak mellette, akik viszont épp ezért érdemelnek egy-egy szót. Elsősorban Katey Sagal - Mrs. Peggy Bundy - aki a matriarcha szerepében egyszerűen tökéletes, és hozzá olyan jó csaj még ötveniksz évesen, hogy csak lesel. Aztán Ron Perlman - Hellboy, ugye - szintén tökéletes, hol hajthatatlan, hol vívódó patriarcha.
Személyes kedvenceim egyébként Tig - az iszonyat fura fejű, de gyönyörű szemű Kim Coates - és Opie - Ryan Hurst .
Mellékszerepekben pedig olyanok tűnnek fel, mint Adam Arkin vagy Drea de Matteo.
És most látom csak, hogy a sorozat atyja, Kurt Sutter - aki némely epizódban feltűnik Otto szerepében- igazából Katey Sagal férje. Nézzetek SOA-t, mert az jó!

Beszállt két cinke az irodába.

Furcsa találkozásaim vannak mostanában: visszakopogtat a múlt. A múlt héten látni véltem valakit a troliról, és mintha ő is észrevett volna, és ezért nem szállt volna fel. Nem vagyok benne biztos, hogy ő volt, de ha igen, és tényleg azért nem szállt fel, mert ő is meglátott, az azért fura. Jó, jogos, hogy nem akar beszélgetni velem, de... Na mindegy, hülye helyzet volt.

Ma reggel meg, épp azon morfondíroztam, hogy hogy lehettem hónapokig ilyen vak, és mennyire máshogy látom a dolgokat, mióta lehullott a rózsaszín hályog (majd erre visszatérek), mikor a villamosmegállóban megláttam egy lányt közeledni, és reflexből hátat fordítottam azonnal. Amit rögtön utána meg is bántam majdnem, mert olyan gyerekes, épp olyan ostobaság, mint nem felszállni a buszra valaki miatt, hisz összebiccenthettem volna vele, és mindenki megy tovább, de annyira hirtelen és zsigeri volt a dolog. Aztán azon gondolkoztam, vajon tényleg ő volt -e, végtére is majd három éve nem láttam (ami azért furcsa, mert minden nap ugyanazon a környéken járok), hiába éltünk előtte több mint ennyi ideig egy lakásban. Fura volt. Ez is.

Ja, meg egy fura hívásom is volt a múlt héten, aminek azért örültem, meglátjuk, mi lesz belőle.

A rózsaszín hályogra visszatérve; olyan megkönnyebbülés, mikor meglátom, és nem érzek semmit. Sőt. Azon csodálkozom, hogy láthattam benne valaha azokat a dolgokat. Fura. Mostmár csak egy öregedő, töpszli lúzert látok. :)

Filmekbe is olyan ritkán nyúlok bele mostanában, sorozatokban is most eléggé uborkaszezon van. Bár darálom a SOA-t (Sons of Anarchy), az tetszik, de azért nem pótolja a Big Bang- Office- 30 Rock helyén maradt űrt. De újra van True Blood, Hung, és majd egy év szünet után augusztusban jön a Weeds.

Ami nagyon nagy élmény volt viszont; voltunk állatkerti zenés estéken Strauss koncerten, csodás volt, mindenkinek nagyon ajánlom. Nem is bántam meg, hogy arra mentünk aznap, és nem Zagarra.

Filmek: A Mr. Nobody meglepően jó volt. Bár Jared Leto nekem nem a szívem csücske, de igazán jó volt erre a szerepre, főleg, hogy a nagy részében fiatalabb színészek játsszák a szerepét (vagy öregebbek). Olyan Időutazó feleségés- Makulátlan elmés- Mátrixos- 500 nap nyaras fura film.

A Genova borzasztó volt, unalmas, lapos, nem zárt le semmit, utálom az ilyen filmeket.
Láttuk a Mediterrán finomságokat is moziban, az közepesen jó volt, sajnos nem emelkedett özpeteki vagy almodovari magasságokba, de könnyű nyáresti filmnek jó volt. Apropó, ha már Almodovárnál tartunk, végre pótoltam a Megtört öleléseket, és meg kell mondjam, hatalmas csalódás volt. Teljesen középszerű film.
Megnéztem könnyű nyárestinek is a (ne kövezzetek meg) Éjszaka a múzeumban 1-2-t, csak azért, mert a 2-ről olyan jókat olvastam, de hát. Na mondjuk ha csalódás ért, az kellemes volt, rosszabbra számítottam. Van bennük egy-két hatalmas poén, bár mindkét rész hemzseg a logikai hibáktól.
A Dead Snow viszont remek volt, nagyon vicces, már ha valaki szereti a zombivígjátékokat. :) De most komolyan, hó alól kimászó náci zombik, hát ennél jobbat! Na jó, persze nem ér a Haláli hullák nyomába sem, viszont a Bárányok harapnakot magasan veri. A Titanic szobalánya és az új Coen is megvolt (A Serious Man), mindkettő csalódás volt.

Pénteken megnéztük a Szezont (a helyet, nem a filmet, Tölgyfa u. 22), egész jó, csak kicsike, nagyot beszélgettünk a lányokkal (Katze, Réka, Endi), aztán Katze lelépett, mi meg továbbmentünk a Szigetre.

hmm

hmm. hmm.