Egyszerűen elképesztő, hova süllyedt Tobey Maguire. Nem tudom, többet vártam tőle még anno a Pleasantville és a Wonder Boys idején, de jött az öcsipók, aztán a folytatásai, nyilván pénzért vállalta el, ahogy nyilván Robert Downey is pénzért vállalta a Vasembert, abban mégis mennyi fantázia élvezet és egyéniség van (persze a Pókember széria miatt többeket illet még szégyenfolt, mint William Defoe, Alfred Molina, Thomas Haden Church...). Aztán most ott van a dán Testvéred feleségét botrányos amerikai remake-je, ahol már az előzetes megtekintésekor borzongtam, mert már abból látszik, hogy mennyire fel nem ér az eredetihez, és mennyivel jobb színész Nikolaj Lie Kaas meg Ulrich Thomsen, mint Jake Gyllenhaal meg Tobey Maguire, de kettejük közt is óriási a szakadék, nyilván Jake javára. (Főiskola alatt volt egy évfolyamtársam, aki épp úgy nézett ki, mint Tobey, kicsit asszem össze akartam anno jönni vele, szerencsére nem lett belőle semmi. A napokban láttam, hogy megnősült, és a blogjára is ráakadtam.)
Furákat álmodtam ma is, egyszer Bellát kérdezgettem, mi lett a sráccal, akivel összejött az esküvőn, aztán Petivel futottam össze az utcán, aki most tényleg épp itthon van szabadságon, és semmiképp nem szeretnék összefutni vele.
Reggel meg végre lecserélte a vízórámat két fess szerelősrác, úgyhogy most csillivilli és hiteles megint. JFDI.
Tegnap még All the Real Girls, tök mást vártam, de érdekes volt, Zoey Deschanel és Patricia Clarkson -mint mindig- kurvajók, Paul Schneidert pedig már a Plasztik szerelemben is kiszúrtam, (iszonyúan emlékeztet valaki(k)re, de nem tudok rájönni ki az) kellemes meglepetés volt megint, és annyira szomszédsrác feje van (eltekintve attól, hogy a magamfajta egyszeri bloggernek persze sosem jutnak ilyen helyes szomszédsrácok, csak melegek, vagy alkoholisták, meg öreg hárpiák :D).
Ja, és este még elkezdtem olvasni Paul Austert (valamelyik blogger ajánlotta valahol), és már az első ötven oldalban leír valamit, amiben olyan szinten ismertem magamra, hogy az egészen ijesztő.