Ó, hála Istennek, holnap este Lajos! :) Van, akinek már tegnapelőtt volt, de én majd csak holnap jutok hozzá. Mindegy, legalább van miért várni a vasárnap estét. :)

Azért néha már magamat is megdöbbentem. Amikor a Vox filmajánlójában található képen két embert felismerni vélek, majd az imdb-re felkukkantva bebizonyosodik, hogy nem tévedtem, az valóban Kevin Bishop a Lakótársat keresünk-ből, meg Kris Marshall az Igazából szerelemből, akkor azért elkerekedik a szemem. 

Hú, de kurvára fáj a lábam. Nem az, és nem azért, hanem a kurva balerinák miatt, pedig napok óta másban járok. Áááá. Sántítok erősen. :(

Ez a True Blood mostmár tényleg egy gagyi, mondjuk most hogy belegondolok, emlékszem, az elején is le voltam sokkolva, hogy a Sírhant művek után ezt csinálja Alan Ball, tehát már akkor sem tetszett igazán, csak ottragadtam. Viszont az vitathatatlan, hogy Deborah Ann Woll olyan magasan emelkedik ki a mezőnyből, hogy már csak miatta is majdnem érdemes nézni. Sokra viszi még ez a lány! 
Ráadásul az is vicces, hogy a rokonaim egyike-másika mennyire hasonlít egyik-másik híres emberre: a legdurvább, hogy a pótkeresztapám tiszta John Cleese, na az ő nagyobbik lánya jut minden jelenetnél eszembe Deborah Ann Woll-ról, Ron Swansonról - bocs, Nick Offerman -  meg egy az egyben apám.

Menjek Krakkóba a szülinapomon? Igazából ez még beleférne a büdzsébe, busszal az utazás hat óra, oda-vissza kijön 9000-ből, a szállás hostelben már ennél jóval olcsóbban is akár három napra. Hm. Megfontolandó. Réka ötlete volt egyébként, mert régi terv, hogy most nem akarok itthon lenni a szülinapomon, hanem inkább elutazni, leginkább egyedül, de pénzem nem lesz drágábbra. Hát megfontolandó. Nem mintha szerepelt volna Krakkó a tervezett uticélok között, de azokból most egyikre se lenne zsé. Igazából egyre jobban tetszik az ötlet. Meg mondjuk Auschwitz-ba mindig vágytam.

Úristen, Adrien Brody mint Dalí a Midnight in Parisben! Priceless! :D

Mim van nekem??? :) I rock.

Lool, Marthy Plimpton Keith Carradine lánya! xD

Mindjárt indulok... :D

izgatott

Jujj, mim lesz nekem szombaton!! :D

Ráveszem magam a reggeli edzésre, erre alighogy beindulnék, megnyekken alattam a bringa. Szerencsére nem taknyoltam, de nem sok híja volt. Tehát megint bicikliszervizt keresek. Csak ez most megint egy hét kiesés edzésben. :(

Tegnap éjjel hazafelé az ötlött az eszembe, hogy fogok én olyan pasit találni, aki még ilyenekre is eljön velem, mint a Margófeszt? Pláne EB helyett?! Na nem mintha túl jók lennének az kilátások. Pl. a Fogasházban voltunk kábé 100-an, abból olyan 5 pár. Szingli pasi asszem zéró egyébként. Na meg nem mintha egyébként annyira válogathatnék a jelentkezők között, hogy újabb szűrőfeltételt szabhassak. :)
Na mindegy, ez nem is fontos. Ami fontos, hogy csodás este volt. Pár napja magyaráztam Rékának, hogy megyek a Háy-ra, mert egyszer én láttam őt Pulán a Művészetek völgyében, ahol beszélgetett az Adlföldivel, és jajdejó volt, meg egyébként is, az jó lesz. Aztán tegnapelőtt rájöttem, hogy az nem is a Háy volt, hanem az Alexandra könyvesház igazgatója (a Matyi Dezső, vágta rá Réka, mert nekem ilyen okos barátaim vannak), és ugyanott, egy másik napon (lehet, hogy másik évben) láttam egyébként a Rátóti Zoltánt, aki a Bogyósgyümölcskertész fiából adott elő részleteket, ami szintén király volt. Szóval jól megcsaltam az emlékezetemet, mert igazából akkor én a Háy-t tulajdonképpen nem is láttam. Sőt, igazából csak a Bogyósgyümölcskertész fiát olvastam tőle, amit egyszer a fateromnak vettem meg ajándékba, nem is tudom, milyen indíttatásból. Egyszóval én tulajdonképpen nem is ismertem annyira Háy-t. 
Aztán hamar kiderült számomra a Háylanden, hogy a Háy - jól sejtettem - egy hatalmas fazon, nagyon okosakat mondott, imádnivaló volt (valamiért Özpetek jutott eszembe, ő ilyen erre a világra szakadt bölcs tündér, mint a Háy). Aztán ott volt ez a fura fazon, aki gitárt hangolt, fura kis manó. Azt tudtam, hogy hogy hívják, de azt nem, hogy ki ez. Aztán ahogy működött a színpadon, ahogy összehunyorított a többiekkel, szívembe zártam a Beck Zolit, közben erősödő gyanúval, hogy ez a srác biz a 30Y énekese lehet, amit Réka később meg is erősített. A 30Y-t eddig nem szerettem, tavaly is elmenekültem róla Hegyalján, de ígérem, most fogok adni neki még egy esélyt ennek a koboldfiúnak a kedvéért. És persze még a Mucsi is ott volt, előadott egy monológot a Nehézből, továbbra is rajongója vagyok. 
A Kapa-Pepe párosból egyébként ő volt jobb az este, Scherer később a Fogasházban sajnos a szokásos Pepét hozta, és nem valami újat mutatott. Nem baj, ő azok közé tartozik, bármit csinál, imádom. Ez a rendezvény érdekes és vicces volt inkább, kortárs magyar írók olvasták fel saját novelláikat a Fogasház kiürített lakásaiban. Volt köztük jó és kevésbé jó, de azért a hangulat megvolt. A legviccesebb talán a Garaczi volt, aki elmondta, hogy ő most abban a lakásban olvas fel nekünk, ahol egyébként ő valóban élt a 80-as években. Fless volt.
Szóval kell nekem minden, ami Háy. Olvasni, nézni. Durva egyébkén, 35-40-nek néz ki a csávó, közben meg elmúlt 50.
Ma is mennék, de nem lehetek két helyen, így fájó szívvel lemondok az Európai irodalom éjszakájáról, meg Karen Blixenről, meg a Wattican Punk Ballet-ről, de Ti menjetek, mert kurvajó lesz, biztos!

Munka után edzés megvolt, most fürdés, szépítkezés, aztán irány a Margófeszt II. felvonás. A tegnapi program nagyon jó volt, a holnapiról lemondtam egyéb elfoglaltság miatt. Ma este viszont Háy meg Scherer. ♥ Mit is mondhatnék? Remélem, beférek!

Óh, csodálatos. Kemény gumikkal még szebb az élet, két nappal ezelőtthöz képes így egy körrel többet mentem ua. idő alatt, avagy a köridőm egyötödét lefaragtam. És el se fáradtam annyira. Széles vigyor.* Öt.

*Pláne ahhoz képest, ahogy másfél órája éreztem magam. Valamiért egész nap olyan feszült voltam, aztán még meg is koronáztuk hazafelé a napot...

Na a Quimbyről már inkább elmenekültünk: a fesztivál harmadik napjára elviselhetetlenre nőtt a tömeg. De ettől függetlenül tartalmas hétvége volt, mindhárom nap voltunk a Belvfeszten, aztán üldögéltünk mindenféle jófej emberekkel, ma megnéztük a Holdfény királyságot is - nagyon aranyos volt, de nekem Wes Anderson előző két filmje azért sokkal jobban tetszett - voltunk sugarshopban, ettem macaront -isteni volt a sós karamellás -, szereztem olcsón egy csomó könyvet, és még a Manierizmusban is jól bevásároltunk hihetetlen árakon.

Tündérgyári krédó

Na jó, azért ennyire nem, de átérzem. :) Heh, egyébként nem hiszitek el, múlt hétfő óta nem láttam, ami nagy teljesítmény ismerve a körülményeket, erre ma, már hazafelé nem összefutunk? És bumm. Egy lövés a fejbe, öt a testbe, mondhatnám. De igazából bánja fene. Csak azt max, hogy ilyen gyáva nyúl vagyok megint. Na mindegy, let's get the party started, sörök a hűtőben, és hamarosan irány a Belvfeszt.

Még mindig Big C: Laura Linney többnyire csodás, a tesóját játszó John Benjamin Hickey* Kevin Spacey-i magasságokba tör, Idris Elbát meg elfogadnám ágymelegítőnek.


*Mikor rájöttem, hogy honnan ismerős, visítottam: az Only You-ból. :D


Ez meg betétdal: http://www.youtube.com/watch?v=UFd-kB8nN4Q

Hú, nagyon bejön a Big C! Most, hogy mindennek vége (sorozataimnak), elkezdtem nézelődni, mit érdemes lesni, hát ezt nagyon, nem túl hosszú részek, nagyon jó színészek, megfog a történet. Maradok.


Ami érdekes viszont, újraolvastam a Danaidát Szabó Magdától, egyszer nagyon régen olvashattam, néhány hete nézem meg a filmfeldolgozást, tökre nem emlékeztem a sztorira. Nos igazából nem emlékszem, ennek a műnek korábbi olvasásakor mit éreztem, és bolt már olyan Szabó Magda is, amit kb. ki nem állhattam - a Szemlélők -, de most olyan érzések jöttek ki belőlem Magda nénivel kapcsolatban, amik korábban talán sose. Kicsit idegesített a stílusa, nem tudom pontosan megmagyarázni, mintha olyan modoros lett volna. A végén ettől függetlenül bőgtem, tetszett, de valahogy nem azt a hatást hozta, mint az ő könyvei szoktak bennem. Persze az is lehet, hogy ez szintén nem egy túl jól sikerült műve, majd újraolvasok valami mást a közeljövőben.

Azért ha valaki néhány hete azt mondja, hogy tegnap este én U-val és G-vel fogok hazasétálni hajnal egykor, miközben recepteket osztun meg egymással, hát arra biztos nagyon furcsán néztem volna.

Jó, whatever, legyen, nem küzdök ellene, kit bántok azzal, hogy mit érzek, nem igaz? Azt meg csak el kell fogadni, hogy nem kaphatok meg mindent, amit akarok, nem nehéz, mert sosem volt másképp. J Lehet, hogy ez az egész most csak arra kellett, hogy végre meglépjek, elkezdjek rég tervezett dolgokat: regisztráltam fejvadászhoz, elkezdtem meditálni. Szóval kedves aggódó olvasóim, nyugi, jobban vagyok, jobban leszek!

Úristen, micsoda álom! Melyben kiderült, hogy főhősnőnk érzelmei maximálisan viszonzottak, mindent megkapott, amit hallani akart, majd forró csókokban forrtak össze a főhőssel. 
Aha.
Élet, ne kínozz már, kérlek!

Hát elég érdekes évadzárót írtak a Once Uponnak... Nagyon kedveltem ezt a sorozatot, a New Girl-lel (utóbbi a kezdeti részektől magasan felívelve) az évad nagy meglepetése volt. Szerintem sokunkat tett Ginnifer Goodwin nagy rajongójává. Az évadzáró nekem személy szerint nem tetszett, túl sokat akart, szétesett. Érdekes fordulat a vége, van, aki sosem tanul. Várom a következőt. 

Azért némi spoiler, ami kijelölve látszik: azt azért nem bírom felfogni, hogy attól, hogy emlékszik, hogy tudja megbocsátani a hercegnek, hogy a való világban egy jellemtelen, gyenge pöcs volt...

Kurvanehéz szitu: Vajon életem egyetlen esélyét szalasztom el, ha nem gyakorlok megbocsátást és nyitottságot, vagy a világ hülyéjét csinálom magamból, ha megteszem? Nem bírom, szét vagyok.

Ó, fuck.

Azt hittem, sosem ér véget a nap egyébként. Nem jó, ha a főnököddel szakít a párja...

Ajaj. Végtelenítve lejátszásra beállítva egy szám. Nem jó jel. Ajaj. Most épp a Beautiful Burnout. Anyám, segíts!

Tegnap Lúj és Katze, Lújnál, ma Zsével Pagoda. Óje. 


Lassan megkedvelem Erzsébet.

Jó, mostmár tényleg keresnem kell egy új munkahelyet. Amellett, kedves Univerzum, kérlek küldj nekem egy relationship material felnőtt férfit! Kösz!

Happy Birthday, Zsorzs!

You've Got Mail

Ezt a filmet bármikor. Bőgés nélkül sosem. Asszem először angolul. You've Got Mail.

Upd: nem, talán mégsem először láttam ezt angolul, mert bár vhs-en van meg, de biztos láttam moziban is, és akkoriban azért még lehetett feliratosan nézni a filmeket. 

"Az illatszertárak életét László Miklós, a népszerű kabarészínész szerző alkalmazta színre. Az ügyesen megcsinált vígjátékban sok humor van, de időnként bőven ad alkalmat elérzékenyülésre is. Az 1937-ben bemutatott Illatszertár a magyar drámairodalom talán legexportképesebb történetének bizonyult. A szerző Amerikába távozott, a műből 1940-ben filmet forgatottak Hollywoodban, majd 1963-ban musical is készült belőle. A történetet 1949-ben újra megfilmesítették Judy Garland és Van Johnson szerelmespárral, és 1998-ban készült A szerelem hálójában című film, Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével (ebben a filmben a levelek természetesen már elektronikus formában közlekedtek). Ugyancsak az Illatszertár nyomán készültek a Vénusz szépségszalon és a Két hét múlva örökké című filmek."


Tudtam én. Mondjuk az nem vágom, a Két hét múlva örökkéhez mi köze? Vicces, Tom Hanks 42 volt, mikor a film készült, 7 évvel idősebb, mint most a fia. 


Vágjátok, hogy innen a nickem, ugye?