shopgirlmeans

Tegnap éjjel hazafelé az ötlött az eszembe, hogy fogok én olyan pasit találni, aki még ilyenekre is eljön velem, mint a Margófeszt? Pláne EB helyett?! Na nem mintha túl jók lennének az kilátások. Pl. a Fogasházban voltunk kábé 100-an, abból olyan 5 pár. Szingli pasi asszem zéró egyébként. Na meg nem mintha egyébként annyira válogathatnék a jelentkezők között, hogy újabb szűrőfeltételt szabhassak. :)
Na mindegy, ez nem is fontos. Ami fontos, hogy csodás este volt. Pár napja magyaráztam Rékának, hogy megyek a Háy-ra, mert egyszer én láttam őt Pulán a Művészetek völgyében, ahol beszélgetett az Adlföldivel, és jajdejó volt, meg egyébként is, az jó lesz. Aztán tegnapelőtt rájöttem, hogy az nem is a Háy volt, hanem az Alexandra könyvesház igazgatója (a Matyi Dezső, vágta rá Réka, mert nekem ilyen okos barátaim vannak), és ugyanott, egy másik napon (lehet, hogy másik évben) láttam egyébként a Rátóti Zoltánt, aki a Bogyósgyümölcskertész fiából adott elő részleteket, ami szintén király volt. Szóval jól megcsaltam az emlékezetemet, mert igazából akkor én a Háy-t tulajdonképpen nem is láttam. Sőt, igazából csak a Bogyósgyümölcskertész fiát olvastam tőle, amit egyszer a fateromnak vettem meg ajándékba, nem is tudom, milyen indíttatásból. Egyszóval én tulajdonképpen nem is ismertem annyira Háy-t. 
Aztán hamar kiderült számomra a Háylanden, hogy a Háy - jól sejtettem - egy hatalmas fazon, nagyon okosakat mondott, imádnivaló volt (valamiért Özpetek jutott eszembe, ő ilyen erre a világra szakadt bölcs tündér, mint a Háy). Aztán ott volt ez a fura fazon, aki gitárt hangolt, fura kis manó. Azt tudtam, hogy hogy hívják, de azt nem, hogy ki ez. Aztán ahogy működött a színpadon, ahogy összehunyorított a többiekkel, szívembe zártam a Beck Zolit, közben erősödő gyanúval, hogy ez a srác biz a 30Y énekese lehet, amit Réka később meg is erősített. A 30Y-t eddig nem szerettem, tavaly is elmenekültem róla Hegyalján, de ígérem, most fogok adni neki még egy esélyt ennek a koboldfiúnak a kedvéért. És persze még a Mucsi is ott volt, előadott egy monológot a Nehézből, továbbra is rajongója vagyok. 
A Kapa-Pepe párosból egyébként ő volt jobb az este, Scherer később a Fogasházban sajnos a szokásos Pepét hozta, és nem valami újat mutatott. Nem baj, ő azok közé tartozik, bármit csinál, imádom. Ez a rendezvény érdekes és vicces volt inkább, kortárs magyar írók olvasták fel saját novelláikat a Fogasház kiürített lakásaiban. Volt köztük jó és kevésbé jó, de azért a hangulat megvolt. A legviccesebb talán a Garaczi volt, aki elmondta, hogy ő most abban a lakásban olvas fel nekünk, ahol egyébként ő valóban élt a 80-as években. Fless volt.
Szóval kell nekem minden, ami Háy. Olvasni, nézni. Durva egyébkén, 35-40-nek néz ki a csávó, közben meg elmúlt 50.
Ma is mennék, de nem lehetek két helyen, így fájó szívvel lemondok az Európai irodalom éjszakájáról, meg Karen Blixenről, meg a Wattican Punk Ballet-ről, de Ti menjetek, mert kurvajó lesz, biztos!