legalább álmomban

Ó, milyen gyönyörű szerelmet álmodtam! Pedig volt benne sok nehézség, háború, éhezés, gyerek, a feladathoz nagyon nehezen felnövő férfi, de mégis csodaszép volt, nagy összetartozásérzéssel. A végén nagy sikerrel, hegedűkoncerttel - mindketten hegedűművészek voltunk, és a gyerek is az lett. :))

Nahát, lehet kérni ingyen ilyen anyagokat a túraútvonalakról, hát ez szuper! :) 

https://www.schladming-dachstein.at/en/service/brochures

https://www.salzkammergut.at/trail/prospektekataloge.html

Majdnem egy hétre is elcsábított a Salzkammergúti tavak környéke, de aztán most megint csak ott vagyok, hogy a nyári túrára a Wilde Wasser köré hív Ausztria. Megnézni szemből a Dachsteint. :) Csak annyira béna, hogy nem találni olyan térképet, amit aztán a helyszínen igen, van egy szakasz, ami mittel-schwer nehézségű, szerintem menne, de nem szeretnék olyanba belefutni, mint tavaly, hogy ott jöttem rá, hogy van benne egy alpin - fekete - szakasz. Jó, megcsináltam, de nem esett jól, és határozottan örültem a via ferrátás gyakorlatomnak.

Megnéztem a Békeidőt is - totál nevetséges ez a botrány a címe körül, mintha nem lett volna még két azonos című alkotás a világtörténelemben, ha a tied jobb, arra fognak emlékezni, bro' -, és nekem ez most annyira nem jött be. Pedig tök nagy tisztelője vagyok a Hajdú Szabolcs - Török-Illyés Orsolya alkotópárosnak, nagyon bejött az Ernelláék, a Kálmán nap, nagyon zseniális az Obiectiva Theodora, de ez most nem. Amikor a Schillingék furikáznak fől és alá a Margit-hídon, kezdtem félni hogy most komolyan, most el fog hangzani az a MONDAT?! És elhangzott. És az nagyon fura volt.

Amikor azt gondolod, milyen jó, hogy karantén van, és nyugodtan szétbőgheted magad egy szuper sorozaton, senki sem fogja látni holnap a püffedt arcod és szemeid. Aztán rájössz, hogy holnap véletlenül pont kell arcod add a zoomon, mert bemutatnak az új kollégának.*

Az After Life második évada is annyira szívbemarkoló és szíven simogató, hogy azt nem lehet elmondani. Franc se várta volna ezt épp Ricky Gervais-től. 

so true

Kurvajó! Kínomban röhögős. :D

És valamiért iszonyúan rosszul érint, hogy hetek óta nem esett, most is ígérték szombatra, majd vasárnapra, de végül teljesen kikerülte Pestet, és most megint valami 10 napig nem várható. :(

Szombaton megtalált néhány Ausztriás videó, ilyen turisztikai kedvcsinálók, ebből az lett, hogy a szombat délután konkrétan arra ment rá, hogy útvonalterveket meg szállásokat nézegettem a nyárra, és teljesen begőzöltem, hogy hiányoznak a hegyek. :D Nagyon remélem, hogy azért augusztusban már majd lehet menni, és eljutok újra egy pár napra!

Ezen felbuzdulva végre megnéztem vasárnap este a Free Solót, ezzel kapcsolatban viszont sajnos teljesen beigzolódtak a várakozásaim, és jottányit sem sikerült elfogadhatóbbá tenniük számomra ezt a dolgot, ezzel kapcsolatban a következő a mondanivalóm: Kedves szülők! Szeressétek jobban a gyerekeiteket!

Mennyire csodálatos volt már az új rész This is Us?! Imádtam. Bőgtem. 

És mostmár nem spoiler, mert harmadik hete van benne Pamela Adlon! Annyira örülök neki. Ha nem én lennék, szívesen lennék Pamela Adlon! 

Walking dead: végreeeeeeeeeeeeeee.

Amikor rájössz, hogy a Moon 2009-es film.

Amikor az energiavámpír nagyanyád persze melléd telepszik le a családi ebéden, és aztán még az is kiderül, hogy lehet, hogy ő is jön a családi kiruccanásra, ahol valószínűleg te fogod megnyerni szobatársnak, mert mindenki más párosan érkezik... Priceless kilátások.

Megvan az idei századik km futás, és 1000 oldal. :D

Polinéz masszázson jártam! OMG! Nagyon jó volt. Már kértem is következő időpontot. Közben azon gondolkoztam, fél éve még tuti nem mertem volna bevállalni az ilyen pucér masszázst, most meg a világon semmi bajom nem volt vele. Kicsit kezdek jobban lenni, kibújni a csigaházból.

Hogy dallamtapad be egy olyan szám, amkit hetek óta nem hallottam???

"Én a csúnya, rossz, fekete farkas,
a csúnya rossz fekete farkas vagyok..." 

Úgy indultam neki a januárnak, hogy legyen meg az 50 km futás, már elégedett leszek magammal. Végül olyan jól jött ki a lépés, hogy 70-nel zártam. Soproud, megminden. De, nem értem, máskor, amikor ilyen gyakran futottam, már elkezdett az működni, hogy maga a futás is primer öröm, most ez még nincs. :( Elég kínkeserves így sokszor, csak a kőkemény akarat és kitartás, meg az emiatt érzett büszkeség visz - na meg persze a rossz példák a környezetemben, hogy lehet végezni, ha elhanyagolod a mozgást. :( Azért remélem, végre beindul az örömtermelés is, mert ez így nagyon nehéz, a depi határán billegve, utálatos volt ez a hónap ilyen szempontból is. A fogyás is beindulhatna... Szar ez a tél vége most nagyon, nincs kedvem sehova kimozdulni, de legalább nagyjából leszoktam az esti nassolásról-rágcsálásról. Lehet, hogy csak most túl sok volt a változás. Lehet, hogy most ez ilyen bebábozódós szakasz, és pillangó leszek hamarosan! Legyen így! 

Amikor rájössz, hogy egyedül sosem lehetsz annyira magányos, mint valaki mellett, aki nem szeret igazán.

Amikor egy éjszaka két posztapokalipszist is álmodsz. 

Shameless

Sosem hittem volna, hogy egyszer Mickey Milkovich mond valami olyat a szeretetről, ami betalál. XD

Amikor rájössz, hogy egy hónapon belül három különbőző fickóval randiztál. Törik a jég? 

Amikor a nagyfaterodtól újra meghallgathatod, milyen kár, hogy egyedül vagy, mennyi mindenből kimaradsz, és milyen remek ember volt az exed, milyen kár volt elengedni... 

Amikor veszel egy kicsit izzadtságszagú testápolót. 

Amikor a pincér elszontyolodik, hogy a 12%-os szervízdíj MELLÉ nem adsz még borravalót is...

Ó, gyász. Véget ért az elmúlt évek egyik legviccesebb sorozata, a Silicon Valley. 

Más lányok: "Ő az utolsó esélyem, hogy még legyen gyerekem."

Én: "Ő az utolsó esélyem, hogy még eljussak randizni a Miniversumba, mielőtt bezár." 

Amikor végre van egy nem borzasztó első randid. Messze nem vitt, de legalább megtört a jég.

https://hvg.hu/elet/20191204_Louis_CK_budapest_eloadas_standup

Én annyira rajongtam ezért az emberért. Teljesen összezavarodtam két éve, azóta nem néztem meg tőle semmit. A cikkben emlegetett tegnapi fellépésre is egy percnyit sem hezitáltam, hogy elmenjek-e. Az egyetlen lehetséges válaszom erre a távolmaradás volt. Annak idején Prágáig utaztam, hogy láthassam, és örömömben megkönnyeztem az élő fellépését. Borzasztó csalódás ez. Őrületesen szomorú, hogy képes volt így visszatérni, és a közönség hálásan nevet és tapsol, és megbocsát, bár ő maga nem viselkedék úgy, mintha bámiért meg kellene neki bocsátani. Pár éve láttam tőle egy nagyon korai felvételt, ami akkor is nagyon kiábrándító volt, borzasztó arrogáns, szexista seggfej volt akkor. Úgy tűnik, pár évre el tudta fedni az igazi valóját, és némi érzékenységet is felmutatni. Az, hogy ő tetszeleg áldozati szerepben, egyenesen gyomorforgató. Ez a csalódás visszamenőleg átszínez rengeteg szép élményt, és nagy nevetést. Gyászolok. 

Amikor a nagyfőnök rádcsodálkozik, és a főnöködnek nagyon megdicsér, a főnököd meg emiatt téged. 

Amikor egy éve szabad vagy. És egy ideje tényleg. 

Amikor a facebook földob egy emléket, ami emlékeztet. Pont egy éve felvillant egy halvány reménysugár, két hétre rá kihunyt. Mintha sokkal régebben lett volna. Az nagyon jó, hogy aki akkor mellettem volt, ma is mellettem van. Köszönöm, Kesztia!