shopgirlmeans

Úgy indultam neki a januárnak, hogy legyen meg az 50 km futás, már elégedett leszek magammal. Végül olyan jól jött ki a lépés, hogy 70-nel zártam. Soproud, megminden. De, nem értem, máskor, amikor ilyen gyakran futottam, már elkezdett az működni, hogy maga a futás is primer öröm, most ez még nincs. :( Elég kínkeserves így sokszor, csak a kőkemény akarat és kitartás, meg az emiatt érzett büszkeség visz - na meg persze a rossz példák a környezetemben, hogy lehet végezni, ha elhanyagolod a mozgást. :( Azért remélem, végre beindul az örömtermelés is, mert ez így nagyon nehéz, a depi határán billegve, utálatos volt ez a hónap ilyen szempontból is. A fogyás is beindulhatna... Szar ez a tél vége most nagyon, nincs kedvem sehova kimozdulni, de legalább nagyjából leszoktam az esti nassolásról-rágcsálásról. Lehet, hogy csak most túl sok volt a változás. Lehet, hogy most ez ilyen bebábozódós szakasz, és pillangó leszek hamarosan! Legyen így!