Tündérgyári krédó

Na jó, azért ennyire nem, de átérzem. :) Heh, egyébként nem hiszitek el, múlt hétfő óta nem láttam, ami nagy teljesítmény ismerve a körülményeket, erre ma, már hazafelé nem összefutunk? És bumm. Egy lövés a fejbe, öt a testbe, mondhatnám. De igazából bánja fene. Csak azt max, hogy ilyen gyáva nyúl vagyok megint. Na mindegy, let's get the party started, sörök a hűtőben, és hamarosan irány a Belvfeszt.

Még mindig Big C: Laura Linney többnyire csodás, a tesóját játszó John Benjamin Hickey* Kevin Spacey-i magasságokba tör, Idris Elbát meg elfogadnám ágymelegítőnek.


*Mikor rájöttem, hogy honnan ismerős, visítottam: az Only You-ból. :D


Ez meg betétdal: http://www.youtube.com/watch?v=UFd-kB8nN4Q

Hú, nagyon bejön a Big C! Most, hogy mindennek vége (sorozataimnak), elkezdtem nézelődni, mit érdemes lesni, hát ezt nagyon, nem túl hosszú részek, nagyon jó színészek, megfog a történet. Maradok.


Ami érdekes viszont, újraolvastam a Danaidát Szabó Magdától, egyszer nagyon régen olvashattam, néhány hete nézem meg a filmfeldolgozást, tökre nem emlékeztem a sztorira. Nos igazából nem emlékszem, ennek a műnek korábbi olvasásakor mit éreztem, és bolt már olyan Szabó Magda is, amit kb. ki nem állhattam - a Szemlélők -, de most olyan érzések jöttek ki belőlem Magda nénivel kapcsolatban, amik korábban talán sose. Kicsit idegesített a stílusa, nem tudom pontosan megmagyarázni, mintha olyan modoros lett volna. A végén ettől függetlenül bőgtem, tetszett, de valahogy nem azt a hatást hozta, mint az ő könyvei szoktak bennem. Persze az is lehet, hogy ez szintén nem egy túl jól sikerült műve, majd újraolvasok valami mást a közeljövőben.

Azért ha valaki néhány hete azt mondja, hogy tegnap este én U-val és G-vel fogok hazasétálni hajnal egykor, miközben recepteket osztun meg egymással, hát arra biztos nagyon furcsán néztem volna.

Jó, whatever, legyen, nem küzdök ellene, kit bántok azzal, hogy mit érzek, nem igaz? Azt meg csak el kell fogadni, hogy nem kaphatok meg mindent, amit akarok, nem nehéz, mert sosem volt másképp. J Lehet, hogy ez az egész most csak arra kellett, hogy végre meglépjek, elkezdjek rég tervezett dolgokat: regisztráltam fejvadászhoz, elkezdtem meditálni. Szóval kedves aggódó olvasóim, nyugi, jobban vagyok, jobban leszek!

Úristen, micsoda álom! Melyben kiderült, hogy főhősnőnk érzelmei maximálisan viszonzottak, mindent megkapott, amit hallani akart, majd forró csókokban forrtak össze a főhőssel. 
Aha.
Élet, ne kínozz már, kérlek!

Hát elég érdekes évadzárót írtak a Once Uponnak... Nagyon kedveltem ezt a sorozatot, a New Girl-lel (utóbbi a kezdeti részektől magasan felívelve) az évad nagy meglepetése volt. Szerintem sokunkat tett Ginnifer Goodwin nagy rajongójává. Az évadzáró nekem személy szerint nem tetszett, túl sokat akart, szétesett. Érdekes fordulat a vége, van, aki sosem tanul. Várom a következőt. 

Azért némi spoiler, ami kijelölve látszik: azt azért nem bírom felfogni, hogy attól, hogy emlékszik, hogy tudja megbocsátani a hercegnek, hogy a való világban egy jellemtelen, gyenge pöcs volt...

Kurvanehéz szitu: Vajon életem egyetlen esélyét szalasztom el, ha nem gyakorlok megbocsátást és nyitottságot, vagy a világ hülyéjét csinálom magamból, ha megteszem? Nem bírom, szét vagyok.

Ó, fuck.

Azt hittem, sosem ér véget a nap egyébként. Nem jó, ha a főnököddel szakít a párja...

Ajaj. Végtelenítve lejátszásra beállítva egy szám. Nem jó jel. Ajaj. Most épp a Beautiful Burnout. Anyám, segíts!

Tegnap Lúj és Katze, Lújnál, ma Zsével Pagoda. Óje. 


Lassan megkedvelem Erzsébet.

Jó, mostmár tényleg keresnem kell egy új munkahelyet. Amellett, kedves Univerzum, kérlek küldj nekem egy relationship material felnőtt férfit! Kösz!

Happy Birthday, Zsorzs!

You've Got Mail

Ezt a filmet bármikor. Bőgés nélkül sosem. Asszem először angolul. You've Got Mail.

Upd: nem, talán mégsem először láttam ezt angolul, mert bár vhs-en van meg, de biztos láttam moziban is, és akkoriban azért még lehetett feliratosan nézni a filmeket. 

"Az illatszertárak életét László Miklós, a népszerű kabarészínész szerző alkalmazta színre. Az ügyesen megcsinált vígjátékban sok humor van, de időnként bőven ad alkalmat elérzékenyülésre is. Az 1937-ben bemutatott Illatszertár a magyar drámairodalom talán legexportképesebb történetének bizonyult. A szerző Amerikába távozott, a műből 1940-ben filmet forgatottak Hollywoodban, majd 1963-ban musical is készült belőle. A történetet 1949-ben újra megfilmesítették Judy Garland és Van Johnson szerelmespárral, és 1998-ban készült A szerelem hálójában című film, Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével (ebben a filmben a levelek természetesen már elektronikus formában közlekedtek). Ugyancsak az Illatszertár nyomán készültek a Vénusz szépségszalon és a Két hét múlva örökké című filmek."


Tudtam én. Mondjuk az nem vágom, a Két hét múlva örökkéhez mi köze? Vicces, Tom Hanks 42 volt, mikor a film készült, 7 évvel idősebb, mint most a fia. 


Vágjátok, hogy innen a nickem, ugye?

Álmomban Kevin Spacey* volt a párom, és együtt mentünk el az osztálytalálkozómra. Pedig pont mostanában fogalmaztam meg magamnak, hogy soha többé nem tervezek ilyen rendezvényre menni, nincs azokkal az emberekkel már semmi dolgom, no offence. Pedig annyira nosztalgikus voltam sokáig, lassú munkával csak sikerült ezt kiölni magamból? Hm. 


*Tegnap láttam a Final Cutot, jó volt nagyon, ő is volt benne, mindig megmelengette a szívem, ha felbukkant.

Na, akkor a mai nap eredménye: talán megtartottam egy barátot.

Bár lenne néhány olyan politikusunk, mint Leslie Knope. :)

Ó, igen. Végre! Végre lesz megint soksok Ray Stevenson, az egyik kedvenc sorozatomban, amit amúgy is néznék, nem ilyen Z kategóriás filmekben! Yessssssssss. :D:D:D


http://insidetv.ew.com/2012/04/24/ray-stevenson-dexter/,

Kösz, élet!

És majd ettől még híresebb lesz Amerikában, és egyre több és jobb filmben kap majd szerepet, ugye? :)

És miért posztolok vasárnap reggel hat harmicötkor? A hét egyetlen napján, mikor alhatnék akár délig? Mert a kurva szomszéd kurva kutyái egy órája vinnyognak, a kurva életbe.Vááááá.

Tegnap olvastam két Anna Gavaldát, a 35 kiló remény, és a Szerettem őt címűt, mindkettő nagyon jó volt, megríkatott. A Szerettem őt szerintem nagyon fontos könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. Jól fel is buzdultam, hogy majd jól megnézem a belőle - Daniel Auteil főszereplésével - készült filmet is. Mely 2009-es. És sehol nem lehet megszerezni. Három éve egyáltalán nem jutott el Magyarországra. Le vagyok törve. 
Most van a színházi bemutató is Györgyi Annával meg Szilágyi Tiborral. Fejenként 3900-ért. Le vagyok törve.

Unom már ezt a hideget. Igazából csak itthon gáz, mert már rég nem megy a fűtés, és ugyan 19 fokot mutat a hőmérő, de mégis, sokkal kevesebbnek tűnik. Az a baj, hogy napközben sincs igazán meleg, és nem melegszik fel a lakás, a falakból meg süt a hideg. És ahogy nézem, még mindig egy hetet még kb. ki kell így bekkelni. :(

Nem tudom, fura ez a Game of Thrones. Már az első évadnál is volt ez a furcsa érzésem - érzésünk, mert többekkel beszélgettem erről, hogy egy csomó ideig olyan volt, mintha csak előkészítenék a sztorit, és vártuk, hogy igazán elkezdődjön a sorozat. Most a második évadnál is valami ilyesmit érzek, meg valami olyat, hogy nem áll össze az egész, nem halad, a színészeket betették a díszletbe, eljátszották a jelenetet, majd kimentek. Valahogy hiányzik belőle nekem a lélek.

A Superclásico sajnos nem volt egy nagy szám, bár volt benne néhány kellemes pillanat, még azt is megtudhattuk, hogy Argentínában még a csótányok is tangót járnak. De azért a szilikoncsöcsért nincs bocsánat, az az a szint, mint a falrafingás a Hall Passben, dán filmtől azért ezt nem várnám. A színészek miatt kap egy 6/10-et. 

No és isten éltesse sokáig Emma Thomsont!

100 éves házak

Horrormúzeum majdnem, de aztán inunkba szállt a bátorságunk, rakparti cipők, Zoltán utcai pinceséta, a csávót, aki vezette, nem tudom honnan, de ismertem, majd kávé a Tervben, megpihentünk, aztán tovább a Belvárosi színházba, kulisszajárás, Nagy Ervin öltözője, majd az egész épület bejárása, pogácsa. Ebéd a töröknél, majd tovább a Klauzál utcába, a házban sehol senki, sűrű csönd és hullaszag, ahol elvileg etetnének-itatnának-mesélnének nekünk a lakók. Végül csak felmegyünk a padlásra, kinézünk a létra tetejéről a budapesti háztetőkre. A Király utcai pincerendezvény végére értünk csak oda, azért ott is körülnéztünk, majd irány a Fogasház. Kellemes hangulatú rendezvény, etettek minket töpörtyűvel, végül Réka is odaért, át a Movie caféba, majd Téli kertem, fura emberek, azért táncikálunk. Hazafelé indultunk, elváltunk Katzétól, kb 50 méterre onnan belefutottam egy utcai szertartásba, gyorsan visszahívtam Katzét, néztük a misét, majd beszöktünk a gyülekezet után az épületbe is, megkukkantottuk, milyen egy görögkeleti román ortodox húsvéti szertartás. Ezek után széles mosollyal elégedetten haza, ágybazuhanás. Élménydús nap volt.

Isten éltesse sokáig Robert Downey Jr.-t! 47! Atyaúristen. NEGYVENHÉT!!!

Juj, Isten éltesse sokáig Fassbender Mihályt! :)

Shameless évadzáró priceless. I'll miss the Gallaghers. :( Szerencsére lesz még folytatás. :)