shopgirlmeans

Hát ez a holland állás dolog azért megér egy bejegyzést. Végigmentem még novemberben egy álláspályázaton, amit sikerrel is zártam, és megkaptam az ajánlatot. Viszont nem volt jó előérzetem, nem volt meg a kémia, úgy tűnt, három főnököm lenne, akik elvárnák, hogy kémkedjek a másik után, és még messze is volt, így nem fogadtam el, bármennyire erősködtek. (Még hónapokkal később is hirdették az állást, szóval nem csak nekem volt büdös.) Majd kiléptem a régi munkahelyemről november végén, és két hónap sabbaticalt terveztem (ezt is mikor engedhettem volna meg magamnak Magyarországon?), és januárban kezdtem el újra pályázgatni. Aztán egyre kilátástalabbnak tűnt a helyzet, és már azt is kitaláltam, hogy jó, most egy darabig nem is akarok szellemi munkát, teljes állást, irodai munkát, a zember szerencsére keres olyan jól, hogy ha elmegyek pakolászni egy héten pár nap egy raktárba, már jók vagyunk. Hát ilyenekre pályáztam javarészt. 
És aztán az egyik ilyen jelentkezés folylmányaképp egyszercsak felhív egy csaj egy temp agencyből, hogy ne haragudjak, ő tudja, hogy nem erre jelentkeztem, de az egyik cégüktől (ahova gyári dolgozókat közvetítenek) befutott egy megkeresés, hogy kéne nekik egy excel- és data varázsló, és ezt ő tök véletlenül látta, és tök véletlenül látta az én CV-met is, és szerinte ez nekem van kitalálva, és nem érdekel-e. És abban a kisvárosban mindez, ahol a novemberi ajánlatot visszautasítotttam. (Ezt ő persze nem tudta.) Hát mondom, jó, de nincs autóm, stb. Erre visszahív, hogy ő és a cég annyira lelkesek, hogy ő levisz és visszahoz. Hát erre már nem mondtam nemet, így is lett. És megajánlották az állást. Egy dolog borzasztott a végén tőle, hogy kellett volna hívogatni a betegállományban lévő dolgozókat, mert irreálisan magas az arányuk - itt Hollandiában semmi orvosi igazolás nem kell hozzá, ha jól értem, csak bejelented, hogy beteg vagy, és nem mész be. És álmatlan éjszakáim egyikén kitaláltam, hogy ezt azért meg kellene próbálni kivenni a csomagból, mert ezt én kurvára utálnám csinálni. És mikor megjött az ajánlat a második kör után, hogy akkor akarnak, akkor el is kezdtem alkudozni, hogy jó, de nem szeretnék 40 órát dolgozni, csak 32-őt, és nagyon nem szeretném hívogatni az embereket, bármennyire értem, hogy ez fontos a cégnek, de az én erőforrásaimat erre pazarolni badarság lenne. És kellettem neki annyira, hogy azt mondták: OK. Kibaszottul hihetetlen, és kibaszottul büszke vagyok magamra, és kibaszottul jó előérzetem van, meg hogy a főnök belement ebbe a kompromisszumba, az is rohadt fontos jel arról, hogy akkor tényleg fogunk tudni együtt dolgozni, mert hallgat az ép észre, és hajlandó a kompromisszumra. Egyébként olasz, ami hát elég para lenne, de tizenéve itt él Hollandiában, és jó volt köztünk a kémia. De hogy leszervez nekem egy ilyet az univerzum, amin még csak elkezdtek gondolkozni, hogy kéne egy ilyen ember, és ekkor tök véletlenül befut ugyanannak az embernek a kezébe a CV-m - nem mellesleg végre egy recruiter, akinek volt agya, és nem utáltam summa másfél órát ülni vele a kocsiban, és mennyire vicces, hogy ugyanabban a városban, ahol már egyszer visszautasítottam egy ajánlatot - miért akar engem ennyire ott az univerzum??? És akkor ugye kell autó, mert 40 perc kocsival, két óra tömegközlekedéssel, szóval elmentünk az ajánlott szalonba, és vett a zember egy autót. Komolyan nem hiszem el néha az életem. Jó, gondolkoztunk rajta amúgy is, de annyira közel lakunk a vasútállomáshoz, meg a belvárosban, eddig luxus volt. De most ki fog nyílni a világ. (Azért rohadt drága a tömegközlekedés Hollandiában, szóval egyértelműen olcsóbb lesz autóval. Meg egyszerűbb. Ugyanaz az út kb 6 euró oda-vissza kocsival, és minimum 12 egy irányba tömegközlekedéssel.)