shopgirlmeans

Azért az összes boldogságot félretéve kibaszottul szürreális állni egy lakásban egy létrán egy városban, amiről két évvel ezelőttig sose hallottam, festeni a plafont, és tervezgetni a berendezést a zemberrel, akiről két évvel ezelőtt még nem tudtam hogy létezik. Egyáltalán nem panaszkodom, sőt, csak néha a lot to process. És akkor még arról ne is beszéljek, hogy úgy tűnik, még állásom is lesz, sokkal komolyabb, mint amit most akartam - úgy tűnik a Zuniverzum nem akarja hagyni, hogy ezt elkenjem, és nekiküld a kihívásnak -  egy városban, amiről egy fél évvel ezelőttig nem is hallottam, ami negyven perc kocsival, és egy irányba két óra, több átszállás tömegközlekedéssel -és ahol egyszer már visszautasítottam egy állásajánlatot részben, mert túl messze van. Szóval ha értékelhető ajánlatot tesznek, akkor még jövő héten autóvásárlás is lesz, aztán még a cseresznye a habon a tortán: vezetnem kell majd egyedül sokat Hollandiában. Teljesen nyugodtan alszom nyilvánvalóan a napokban. (NEM. :D)