Tegnapi csoda a Hétköznapi mennyország. Évek óta készülök megnézni, mint annyi más filmet, de nem került rá sor egészen eddig.
"Végre teljes
az életem
kevés, mi jut a földön hová vágyam röpített
Örömök, s szenvedések, de mégis ez kellett nekem. Bíztam mindenek felett, hogy egyszer mégis meglelem az édent, mi elveszett.
kevés, mi jut a földön hová vágyam röpített
Örömök, s szenvedések, de mégis ez kellett nekem. Bíztam mindenek felett, hogy egyszer mégis meglelem az édent, mi elveszett.
Éreznem kell azt, hogy élek lankadatlanul, s hogy vágyam teljesül. Éreznem kell azt, hogy élek, és jó volt minden tettem.
Az maradtam,
aki voltam,
nem változtam, csak aludtam.
Talán sosem volt esélyem,
csak az ösztön, hogy túléljem.
Add, hogy boldog legyek, erős és szabad,
hadd leljek önmagamra,
lássam, hogy kel fel a Nap. Itt vagyok, és ez az én életem. Az éden még nem veszett el, valahol biztosan rám lel."
lássam, hogy kel fel a Nap. Itt vagyok, és ez az én életem. Az éden még nem veszett el, valahol biztosan rám lel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése