Szóval Ausztriában is voltunk. 
 











 














És ilyen fotókat tudok csinálni:







A nagy örömhír pedig, amin két hete örömködtem, hogy Zséék babát várnak. Jó egészséget a kiscsaládnak!

Amy Adams 38?!!?! Aztak********. Happy Birthday!

várós

Sons of Anarchy se5 09.11.
The Office se9 09.20.
New Girl se2 09.25.
The Big Bang Theory se6 09.27. 
Elementary pilot 09.27. (Új amerikai Sherlock adaptáció napjainkba ültetve. Hm. Mintha láttunk volna már valami ilyesmit...? Na mindegy, megkóstoljuk, mert főszerepben Johnny Lee Miller meg Lucy Liu. Szerintem a slusszpoén az, hogy Lee Miller együtt játszik Cumberbatch-csal az általunk is látott Frankeinsteinben, aki meg ugye az angol Sherlock. Na, meglátjuk)
Dexter se7 09.30. (Ray Stevensonos!)
Once Upon a Time se2 09.30.
30 Rock se7 10.04.
American Horror Story se2 10
South Park se16 folyt köv 10
Downton Abbey se3 9 
The Walking Dead se3 10.14. (remélem, nem olyan vérszegény lesz, mint az előző...)

Óh, Happy Birthday, Mr. Carell! Nem is tudtam, hogy Ön is oroszlán, azt pláne nem gondoltam volna, hogy 50 éves!

nézős

http://www.youtube.com/watch?v=8adsYbCfT-I
http://www.youtube.com/watch?v=WNBu7zzmnyc

Tudtam, tudtam, előre megmondtam! Nagyon örülök neki, Rékával meg is beszéltük, hogy biztos ez van, hogy mi, azt most még a hírzárlat miatt nem árulhatom el, de mindenesetre nagyon drukkolok, és pár nap múlva további infókat teszek ide is.

Volt Hart of Dixie dara, végképp nem értem, miért néztem, nem nagyon volt szimpatikus egyik szereplő sem, mégis nem tudtam lecsattanni róla. Wade persze eye-candy, na őt azért kedveltem, a George-ot játszó színész viszont tehetségtelen ripacs, szerintem még csak nem is vonzó, golyófejű, még kicsit nőies is. Dislike. És még kémia sincs a női főszereplővel. Akit különösebben szintén nem kedvelek, bár azért az előbbinél sokkal tehetségesebb. Csak nem artikulál. Ezt nem értem, ez miféle divat lett most? A másik, újabb dara a Suits. Abban meg Gabriel Macht nem artikulál. Aki egyébként nagyon eye-candy, és nagyon jó nézni, már persze korábban is felfedeztük Sisterrel, de semmim említésre méltó (Férjhez mész, mert azt mondtamnak mondjuk kb ő az egyetlen említhető pozitívuma.) Nem is nagy tehetség szerintem a srác, de ezt a szerepet neki írták. Csodálatos. Szóval ez utóbbi sorozat már rajongás tárgya lett az előzővel ellentétben. Az is érdekes, hogy KIS SPOILER mindkettőben két ember közül nem tud választani a főszereplő, de a Suitsban mindkét jelölt csaj csodás, ezért ez érthető, míg a HOD-ba ki nem gondolkozna el egyáltalán azon, hogy George-ot válassza, ha Wade-et is lehet? ;) Suitsból személyes kedvencem egyébként Donna.

Dexter nagyon várós, nagyon kíváncsi vagyok Ray Stevensonnak mennyi szerepet szánnak, remélem, ő lesz az évad főellensége, és jó sokat fogjuk látni!

Ajánlanék egy mestert is: http://www.stephane-tattoo-europe.com/

Az enyémet ő csinálta, még Zsé nem tudta, és neki még meglepetést akartam, ezért nem írtam korábban, de vele is találkozom ma végre. Szóval több, mint két hónapos a kicsike, nagyon szeretem, max annyit bánok, hogy nem a másik bokámra csináltattam, és szeretnék majd még másikokat is. :)

Holnap irány az Alpok a családdal a hétvégére, jó lesz, bár bizonyos szempontból jobb lett volna, ha a múlt hétvégi hőséget ússzuk meg azzal, hogy felmegyünk a hegyekbe, de akkor meg már akkora szükségem volt a nyugira meg a magányra ennyi utazgatás meg program után, mint egy falat kenyérre.

Elkezdtük a fagyitúrát is, már voltunk a Fragolában, ahol ettem bazsalikomos citromot, meg tihanyi camambertest, meg a Levendulában, ahol pedig tokajis és levendulás feketecsokis fagyikat kóstoltam. Lelkes vagyok.

Döbbenet volt, elmentünk az Everlastra a Hegyen, előtte persze hallgatgattam, tetszett, ott nagyon megfogott minket, nagyon jó zene volt, és nagyon emberi a csávó. DE nem is emlékszem, hogy beszéltük –e a csajokkal, de  szerintem mind úgy gondoltuk, hogy  a csávó olyan 50-55 éves. Erre ’69-ben született. Azaz 12 évvel idősebb, mint én. 43 éves! Durva!

Még említeni akartam Annát meg a Németh Jucit, a csajok akkora koncertet nyomtak, teljesen le vagyok nyűgözve. Bármelyik amerikai rokkercsajjal felveszik a versenyt, mondjuk nekem Juliette Lewis jutott leginkább eszembe, mert őt láttam is annó élőben. Szóval ezek a lányok nagyon tudnak, respekt. Sena meg persze személyes hősnőm régóta, neki is nagy rajongója vagyok, csak neki már régóta. Azért van egy-két olyan előadónk, zenekarunk, akik a nemzetközi versenyben is felveszik a versenyt, és teljesen értékes munkát tesznek le az asztalra. Csak ehhez nem a tévét meg a bulvármédiát kell nézni.

http://www.youtube.com/watch?v=1zu8lX8BA2w
Hű, nézős!!

Krakkóban nagyon jó volt. Pedig még a buszon odafele is azon gondolkoztam, mi a szart csinálok én, minek megyek én egyedül Krakkóba, mit fogok én ott csinálni négy napig. Aztán minden flottul ment. Aggódtam, hogy én, a rossz alvó, hogy fogok tudni aludni a hostelben, 12 ágyas dormban? Hát rég aludtam ilyen jókat, annyira adaptálódtam a környezethez, cseppet sem izgatott, hogy ki-bejártak a népek a szobába, meg gajdoltak hajnalig a teraszon az ablak előtt. Még a privát szféra hiánya sem zavart.

Krakkó nagyon jó hely. Bár az utikönyvek azt írták, a magyar turistának meglepő a tisztaság, a koldusok és csövesek hiánya, ezt sajnos nem így tapasztaltam, a Planty tele volt alkesz csavargókkal, a tisztaságot se nagyon tudnám kiemelni, de mégis valahogy kiegyensúlyozottabb, meditárránabb az egész légkör, mint itthon. Mintha mi lennénk a szürke zóna, és felettünk is, alattunk is sokkal jobban tudják szeretni az életet, mint mi. Az a lekövezett óváros, a Rynek a seregélyekkel, többnyire úgy éreztem magam, mintha Olasz- vagy Horvátországban lennék. Ráadásul még citromlikőrt (Cytrinovka) is gyártanak a lengyelek, ebből a sorból is mi maradtunk ki. Mintha kevesebb lenne az üresen tátongó, bezárt bolt, mint nálunk. És nagyonsokminden olcsóbb. 

Érdekes, de a Kazimierz-be nem szerettem bele, pedig azt hittem, az lesz a kedvenc városrészem, de sokadik visszatérésre éreztem csak jobban ott magam, míg a főtér turistaforgatagában, ami pedig egyébként kevésbé az én világom, jobban otthon éreztem magam már elsőre. Mondjuk azok a galambok büntetnek. A kajálás a szokásos problémakör volt, mint mindig külföldön, onnantól, hogy megéheztem, mindig kábé másfél órába telt megtalálni a megfelelő helyet, pedig még az utikönyvek is adtak tanácsokat ebben a kérdésben. Ettem kétszer pirogot, hát ez elég halovány, szerintem kicsit fantáziadúsabban elkészítve sokkal többet ki lehetne belőle hozni. A borscsuk viszont világbajnok, és egyszer egy tejbárban a kikerülhetetlen ulica Grodzkán ettem egy olyan fenséges ebédet - zureket és Plackit vadász-szósszal - hogy majd a könnyem kicsordult. Másnap, máshol már nem volt olyan nagy élmény a placki (tócsni). Új nagy szerelmem a gyömbérsziruppal ízesített sör, jártam is kint a szupermarketeket, hogy hozhassak haza gyömbérszirupot. Sikerrel, de az egyik üveg már nagyon a végét járja, és itthon nem nagyon lehet kapni. Más izgalmasat nem nagyon ittam, bár azért megkóstoltam a cytrinovkát, és a szülinapomat egy tatonkával ünnepeltem egy eldugott titkos bárban (ami pedig Zubrovka-almalé).

Láttam sok templomot, zsinagógát, a Mária templom tényleg lenyűgőző, az Órát a Collégium Maius udvarán szintén kár lett volna kihagyni. A kötelező köröket nem futottam meg, nem voltam a Wavel kiállításain, a … Múzeumba pedig renoválás miatt nem jutottam be, na az nem esett jól. Még kevésbé, hogy akkor elindultam a Kosciuszkó dombhoz, de nem jutottam el, a busz oda óránként jár, pont elment előttem, és még jól meg is áztam. Pedig valamelyik dombra nagyon vágytam volna feljutni, de nem sikerült, ezért még biztosan vissza kell mennem oda. A Podgórze negyedben is sétálgattam, megtaláltam Schindler gyárát, nagy nehezen megtaláltam az gettó falának egy megmaradt darabját, és sajnos akkor még nem tudtam, hogy a Plaszow-i dombhoz akkor nagyon közel voltam. Végül még kétszer elindultam oda is a későbbi napokban, de aztán nem mentem el oda sem. Egyik nap olyan párás volt a levegő, hogy úgysem lehetett volna látni semmit, az utolsó nap pedig már sajnáltam rá az időt, így még a Visztulán innen másfele kanyarodtam. A Gettó hőseinek tere a Patika helyén nyílt múzeummal azért elég lehangoló élmény volt, pedig hol lehet az még Auschwitztől, már ez is eléggé megrázott.

Sokszor visszamentem a Posztócsarnokba, vadásztam némi szuvenírt, és napokig nem tudtam magamnak egy olyan zöld borostyános fülbevalót választani, végül azt is indulás előtt két órával sikerült.

Általában úgy vagyok vele, hogy egy kávét vagy sört bárhol meg tudok fizetni, de már első nap volt, ahonnan az itallap elkérése és megtekintése után szó nélkül kifordultam. Mert azért vannak ésszerű keretek. A szálláson is ismerkedtem, sokféle náció keveredett, voltak spanyolok, svédek, angolok, egy belorusz citeraművész csajjal is megismerkedtem, volt egy dél-afrikai csávó, meg egy nantes-ban tanuló kínai. Érdekes ez a hostelhaverkodás, elég felületes, de azért jópofa. Szóval sikerült ez az átlépem a saját korlátaimat dolog, és nagyon jó érzés, hogy végül tényleg voltam olyan bátor, hogy elmentem és megcsináltam. Egyedül. És az a helyzet, hogy „sajnos” túl jól éreztem magam egyedül – utolsó nap pl a kínai srác érezhetően örült volna neki, ha délután meginvitálom, hogy tartson velem (lekéste a gépét, és emiatt csak két nappal később tudott hazamenni, amit többnyire a szobában fekve töltött), de egyszerűen nem tudtam ilyen jó fej lenni. Arra volt szükségem, hogy üldögéljek a Rynek sarkán, a Tribeca teraszán gyömbéres sört kortyolgatva, olvasgatva és az embereket nézegetve.

Sokat merengtem azon is, hogy a megismertek java része 23 éves volt, mennyivel szerencsésebbek, hogy már ilyen korban megengedhetik maguknak, hogy beutazzák fél Európát…

Mondjuk így busszal, hostelben azért nagyon olcsó volt, bár Krakkó alapvetően mindenhogy az.
Már gondolkozom, mi legyen a következő uticél. Mondjuk Prága jövő tavasszal? :) 

Kerekesék már nem adják a Faithlesst. Picsába. Na mindegy, azért jó koncert volt, közben Gyurta Danit is megéltettük.

Jajistenem! Ray Stevenson!
http://www.sorozatjunkie.hu/2012/07/31/het-kep-a-dexter-7-evadbol/

Dolgozni kedvem még kevesebb van, mint a szabi előtt, tegnap átutaztam a városon, és úgy éreztem öe, nem akarok itt lenni. Mennyi szabi kéne, hogy utána ne így érezzem? Na mindegy, go ahead.