A jó hír: az első este, amit kibírtam dohányzók között, rá nem gyújtva.
Több jó hír nincs, nem sok tart vissza, hogy rágyújtsak, van itthon valami gagyi szar ezeréves el nem szívott cigi. Bőgök. Bőgtem hazafelé. Minden összeomlani látszik. Miért ilyen kibaszott nehéz bármi? Igen, valószínűleg igaza volt az exnek, tényleg egy pozőr vagyok. (Nem, nyilván nem volt igaza.) Szét vagyok esve. Nem tudom, merre tovább. Napfényben nyilván kevésbé lesz tragikus ez az egész. Bár már hetek óta az.
De van még jó hír: holnap nem kell menni sehova, így senki nem fogja látni a szétbőgött képem. Helló, depresszió!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése