Voltunk hétvégén Kulturális örökség napjain, szombat reggel elindultunk az Arany János utcai sétára, de kb 100-an voltunk, az átlagéletkor 70+ - komolyan úgy éreztem, öregedtem harminc évet a velük töltött egy óra alatt - borzasztó múmiák, tolakodtak, okoskodtak, némelyik még a protkót sem rakta be, és az egyenszaguk! Komolyan, évente egyszer engedik ki őket a naftalinból?! Jó, persze, nekik is joguk van, meg jobb, mintha otthon ülnének, de ők bezzeg lenézik a fiatalabbakat, ha nem disztingválnak, de ha ők nem teszik, és megjegyzed, még nekik áll följebb. Úgyhogy hamar leváltunk anyával, és átruccantunk az Új színházhoz, persze szarul volt a programfüzetben, de szerencsére elcsíptük a kellemesen kis létszámú csoportot. Aztán csámborogtunk az Andrássyn - láttuk a Barcza családot - majd csatlakoztunk a Király utcai sétához, ami viszont tök jó volt. Utána levezetésképp Bob és bobekben ki limonádézott, ki Aperol spritz-ezett nosztalgiázva. :) Vasárnap ki akartam menni a Kiskocsmák séta Óbudán nevezetűre, de esélytelen volt, inkább kicsit kitakarítottam, majd egyre volt időpontunk a Nemzeti Táncszínházba, az eszméletlenül professzionális és européer szervezés meg vezetés volt, komolyan, le a kalappal. A kulisszaséta végén meglepetést tartogattak nekünk: bevezettek a színpadra, majd elmondták, hogy megmutatják nekünk, hogy milyen hatások között kell ott maximálisan teljesíteni a táncosoknak, hogy egy kicsit az ő bőrükben érezzük magunkat: és minden elsötétült, aztán hirtelen függöny fel, elkezdett zengeni a Kerekes Band, füstgép, fényjáték, eszméletlen volt! :) Utána megtekintettük a Sándor Palotát, nem semmi munkahelyi körülmények!, majd a Levéltárat. Aztán haza, addigra szörnyű ember- és tömegundorom lett, ami még a mai napig hatással van, reggelenként ütnék a villamoson néha, reggelente meg összeszólalkozom valamelyik kollégámmal. Pfff.
Tegnap megtekintettük a Bőr, amelyben élek c. új Almodóvárt, hát nem volt rossz 8/10. Réka nagyon próbált minket felkészíteni, hogy mennyire szörnyű film, meg mennyire horrorisztikus, mikor kigyúltak a fények, bambán néztünk egymásra a lányokkal, hogy vajon min készült ki ennyire. (Elena Anaya eszméletlen gyönyörű, Antonió meg hát még mindig a női szívek nagy tiprója. ) Utána egy kis Fahéj, kibeszéltük a filmet. Nem semmi fless lehetett Elenának, hogy az az Antonio harapdálta a mellét, aki már akkor Almodóvárral dolgozott, mikor ő még csak hét éves volt. :)
Előtte meg leadták az új Sherlock Holmes előzetese (! :)) mellett a Dream house-ét is többek között, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de nagyon gyanús, hogy lelőtték benne a film poénját... :(
Így kezd a Citadel: Honey Bunny
1 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése