2010. május 12., szerda
Szóval remekül indult a reggel, de aztán Nesta megmentette, bemutatta a Hayseed Dixie-t, ezzel mosolyt csal az arcomra, és ráadásul megláttam az új kollégámat, akinek a hangjába simán bele tudnék szeretni, az ilyennek szinkronszinésznek vagy pszichológusnak kellene lennie, nem egy multiban elrohadni. Whatever, kár, hogy csak 5 évvel fiatalabb, mint apám. Az már azért túlzás, bármennyire cuki megszeppent plüssmackófeje van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése