Szombathely

Nos tehát voltunk Szombathelyen Zsével és a tesójával, Gabival. Csütörtök este annyira nem volt kedvem pakolni, meg utazni sem, de hát nyilván nem mondtam le. Így péntek reggel 6.20-kor már a Lurdy parkolóban vártam a lányokat, majd a gyönyörű reggelen lehasítottunk Szombathelyre. Tízre a ház előtt álltunk, ahol éppen nem várt minket senki, mert csak 11-re ígérkeztünk, de hamar befutott a lányok barátnőjének a barátnőjének az anyukája, Jutka, aki tetőt adott a fejünk fölé hétvégén. Meg isteni kávékat főzött. Meg egyébként egy tündérien kedves kis nő, rögtön a szívembe zártam. A háza meg egy éden a város közepén, mintha valami Fable regényből kilépett tündér-anyuka lett volna.
Szóval megérkeztünk, majd hamarosan a nyakunkba vettük a város, és megejtettünk egy korai ebédet a Görög pizzériában, majd hazatértünk és nyugovóra, hogy kipihenten vágjunk az estének. Az ötórás kelés után mindannyiunknak életmentő volt az a két óra alvás. Egy újabb kávé után visszatértünk hát a Fő térre, szereztünk söröket és egy remek asztalt, majd volt Voler Mouche, remek Ladi6, majd Anima, amiről azt hittem, már nem is szeretem, de aztán rájöttem, hogy mégis, és még mindig drum 'n bassre szeretek a legjobban táncolni, ezek a mozdulatok megvannak készségszinten, itt van egy csávó, aki úgy néz ki, mint Rory pasija a szívek szállodájából, fél órát bosszankodunk, mert nem bírunk rájönni, hogy hívták. Jess Mariano. Bemegyünk egy felesre egy kávézóba, mert a bódékban nagyon drága a pálesz, és fázunk, meg sört is ott veszünk, aztán futunk vissza az Elég voltra, bugyog ki a sör az üvegből. Vége az Animának, szar zene kezdődik utána, hazamegyünk. Még beszélgetünk kicsit Zsével a kertben, majd nyugovóra térünk. Másnap reggel isteni péksüteményekkel indítottuk a napot a Fő téri látványpékségen, majd shoppingoltunk, piacon is jártunk, de már zárt, majd Jutka javaslatára az Öreg Sam étteremben ejtettük meg az ebédet, után a megint sziesztáztunk egyet, majd beültünk kávézni a fesztiválközpontba, a mozi kávézójába, épp akkor kezdett esni, mikor odaértünk, pont megúsztuk az esőt. Bevártuk Gabit, aki közben elugrott a barátnőjéhez, lemaradtunk az Apnoéról (amire nagyon nem vágytam), meg a Fókatelepről, ami azért érdekelt volna, de az FM zeróra kiértünk, és rohadtjó is volt, aztán jót lötyögünk az osztrák reggaezenekarra (Naked Vibrations), megállapítjuk, hogy a reggea lassú drum 'n bass, én meg megállapítom, hogy erre tudok a legfesztelenebbül táncikálni, pedig alapvetően nem is szeretem a reggae-t. Biztos segítettek azok a finom pannonhalmi borok, amiket kóstoltunk. A Naked Vibrations utolsó taktusaira hagyjuk el a teret, fellelkesülten, hogy mi most pedig bulizni fogunk. Nem sikerült. Pedig mi mindent megtettünk, felkerestük a város mindhárom (!) buli lehetőségével kecsegtető helyét, de nyilván korán is volt még, vagy csak mindenki a Baba Zulán nyomult. Iszunk egy utolsót a Gagarinban (jól átbasznak, enélkül úgy látszik nem úszok meg utazást), hazafelé még benézünk a moziba, épp vége a Baba Zulának, na még egy bort, aztán hazaballagunk. Másnap reggel már a mi ágyunkat is megtiszteli jelenlétével Garfield kandúr, nem csak Zséét. Még ki kell mennünk a piacra, mert előző nap fülest kaptunk, hogy vasárnaponként zsibvásár, előtte reggeli a szokásos pékségben (érzésem szerint akkor is átbasznak, de nem szólok, mert nyúl vagyok), a piacon borzasztó kellemetlenül érzem magam, zavar az emberek kisugárzása, menekülhetnékem van. A turkálóban kincseket találunk, a helyi kulinarisban szintén. Hazafelé elkerülünk a Jáki templom felé, ha már itt vagyunk, elvisszük Jutkát is. Kár lett volna kihagyni, ha már ott voltunk a környéken, és azok a felhők meg repcemezők! Nem tudom, azon a tájon egészen mások a felhők, mint nálunk, nem is bírtam abbahagyni, hogy fotózzam őket. Tatabánya után kezd bejönni a café, helló Puzsér. Jó hazajönni is.