2012. július 21., szombat
Van az a pillanat, amikor a faszod tele van az egésszel, az emberekkel, a piálással, a koncertekkel, unod a Brainst, és már a szar is szar, és nem tudod, honnan gyűjtesz majd erőt, hogy a Kerekes Bandnek legalább az elejéig ébren maradj, nem hogy a végéig (02.30). Mikor legszívesebben mennél haza azonnal, de legalább bekucorodnál a sátorba, és mindenki kapja be. Na, eljött ez a pillanat. Szóval a kveszt, túlélni még órákat, és fent maradni Kerekes Bandig. Ez a fesztiválozás egyébként szörnyen fárasztó és intenzív élmény, imádom, de percenként akarok már meghalni.
Címkék:
actually,
bazmeg,
fesztivál actually
2012. július 20., péntek
Hát szét még nem fagytunk, bár mésodik éjjel nagyon megáztunk, de tartjuk magunkat. Remek a hangulat, jók a borok, bár bepasizni még nem sikerült, de lelksedésünk töretlen. Most épp 30Y-ról lógtam el, közben találkoztam egy ezer éve látott régi jóbaráttal, megölelgettük egymást, megyek tovább. Everlas, Jurij Anna & Barbies, Nemjuci kurvajó volt, Danko Jones viszont egy öntelt fasz. :)
Címkék:
actually,
fesztivál,
fesztivál actually
2012. július 18., szerda
2012. július 17., kedd
VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGEEEEEEEE! Heh! Húh, de kemény volt az utolsó nap, csoda, hogy nem ugrottunk egymásnak a főnökkel, már nagyon érett! Na de whatever, most két hétig nem kell néznem a fejét, ójeeeeeeeeeeee. Meg másét sem, nem fogok egy gondolatot sem rátok pazarolni. :)
Holnap ilyenkor már Fish!, egy hét múlva ilyenkor meg már másfél napja Krakkóban! Hát jó szórakozást nekem!
Összeállt a Hegy! program is, a következőekre mindenképpen megyek: Mogács, Fish!, Firkin, PASO, Everlast, Skindred, Anima, Punnany Massif, Irie, Kiscsillag, Brains, Stereo MCs, Kerekes Band. A nem kihagyhatatlan lista olyan háromszor ekkora, de ezekre mindenképp elnézek. Legalábbis ez a cél, majd a sikerességi rátámat megosztom, ha hazaérek, mert azért persze ne felejtsük a csít, meg a flow-t, és hagyjuk magunkat sodortatni az áramlattal! Let it be, let it happen!
Holnap ilyenkor már Fish!, egy hét múlva ilyenkor meg már másfél napja Krakkóban! Hát jó szórakozást nekem!
Összeállt a Hegy! program is, a következőekre mindenképpen megyek: Mogács, Fish!, Firkin, PASO, Everlast, Skindred, Anima, Punnany Massif, Irie, Kiscsillag, Brains, Stereo MCs, Kerekes Band. A nem kihagyhatatlan lista olyan háromszor ekkora, de ezekre mindenképp elnézek. Legalábbis ez a cél, majd a sikerességi rátámat megosztom, ha hazaérek, mert azért persze ne felejtsük a csít, meg a flow-t, és hagyjuk magunkat sodortatni az áramlattal! Let it be, let it happen!
Címkék:
actually,
bazmeg,
fesztivál,
fesztivál actually,
tervek
2012. július 16., hétfő
Azt hiszem, egy régen vágyott elégtételt kaptam meg ma reggel, elég
egyértelműen. Kár, hogy már igazán nem is érdekel, nem is tudok, nem is
akarok mit kezdeni vele. Valaha a fél királyságom odaadtam volna ezért a
pillantásért, később nagyon
nagyon kellett volna a lelkemnek az elégtétel, mostmár későn jött és
felesleges. Érdekes, még pár hete is megrogytam volna tőle, ma meg már
semmi. Mondjuk ez alapvetően azért nagyon jó, mert ez egy nagyon fontos
jele annak, hogy végre túl vagyok rajta! :) Meg alapvetően jó ideje másfele (másfelék) nézelődöm, és úgy tűnik, nem hiába. :)
2012. július 15., vasárnap
2012. július 14., szombat
Hú, Firkin kibaszott nagy szerelem lett első hallásra! Egyelőre felvételről, de napokon belül élőben! És na jó, 30Y-ra is elmegyek majd, sosem voltak még annyian a Tündérgyárban, mikor ott voltam, mint ma a Becz Zoli unplugged-on, és bár sokat nem láttam belőle, de az is elég volt, meggyőzött.
Címkék:
fesztivál,
koncert,
zene,
zene actually
Várós
Robot & Frank
Hobbit
Friends with Kid (Úristen, ez a szereposztás! Úristen, Jennifer Westfeldt mennyire gyönyörű, és Jessica Stein óta egy napot sem örgedett!)
Hobbit
Friends with Kid (Úristen, ez a szereposztás! Úristen, Jennifer Westfeldt mennyire gyönyörű, és Jessica Stein óta egy napot sem örgedett!)
Seeking a Friend for the End of the World
Oz the Great and Powerful
2012. július 12., csütörtök
2012. július 5., csütörtök
2012. július 4., szerda
2012. június 30., szombat
Azért néha már magamat is megdöbbentem. Amikor a Vox filmajánlójában található képen két embert felismerni vélek, majd az imdb-re felkukkantva bebizonyosodik, hogy nem tévedtem, az valóban Kevin Bishop a Lakótársat keresünk-ből, meg Kris Marshall az Igazából szerelemből, akkor azért elkerekedik a szemem.
2012. június 28., csütörtök
2012. június 26., kedd
Ez a True Blood mostmár tényleg egy gagyi, mondjuk most hogy belegondolok, emlékszem, az elején is le voltam sokkolva, hogy a Sírhant művek után ezt csinálja Alan Ball, tehát már akkor sem tetszett igazán, csak ottragadtam. Viszont az vitathatatlan, hogy Deborah Ann Woll olyan magasan emelkedik ki a mezőnyből, hogy már csak miatta is majdnem érdemes nézni. Sokra viszi még ez a lány!
Ráadásul az is vicces, hogy a rokonaim egyike-másika mennyire hasonlít egyik-másik híres emberre: a legdurvább, hogy a pótkeresztapám tiszta John Cleese, na az ő nagyobbik lánya jut minden jelenetnél eszembe Deborah Ann Woll-ról, Ron Swansonról - bocs, Nick Offerman - meg egy az egyben apám.
Ráadásul az is vicces, hogy a rokonaim egyike-másika mennyire hasonlít egyik-másik híres emberre: a legdurvább, hogy a pótkeresztapám tiszta John Cleese, na az ő nagyobbik lánya jut minden jelenetnél eszembe Deborah Ann Woll-ról, Ron Swansonról - bocs, Nick Offerman - meg egy az egyben apám.
Menjek Krakkóba a szülinapomon? Igazából ez még beleférne a büdzsébe, busszal az utazás hat óra, oda-vissza kijön 9000-ből, a szállás hostelben már ennél jóval olcsóbban is akár három napra. Hm. Megfontolandó. Réka ötlete volt egyébként, mert régi terv, hogy most nem akarok itthon lenni a szülinapomon, hanem inkább elutazni, leginkább egyedül, de pénzem nem lesz drágábbra. Hát megfontolandó. Nem mintha szerepelt volna Krakkó a tervezett uticélok között, de azokból most egyikre se lenne zsé. Igazából egyre jobban tetszik az ötlet. Meg mondjuk Auschwitz-ba mindig vágytam.
2012. június 24., vasárnap
2012. június 23., szombat
2012. június 21., csütörtök
2012. június 15., péntek
2012. június 9., szombat
Tegnap éjjel hazafelé az ötlött az eszembe, hogy fogok én olyan pasit találni, aki még ilyenekre is eljön velem, mint a Margófeszt? Pláne EB helyett?! Na nem mintha túl jók lennének az kilátások. Pl. a Fogasházban voltunk kábé 100-an, abból olyan 5 pár. Szingli pasi asszem zéró egyébként. Na meg nem mintha egyébként annyira válogathatnék a jelentkezők között, hogy újabb szűrőfeltételt szabhassak. :)
Na mindegy, ez nem is fontos. Ami fontos, hogy csodás este volt. Pár napja magyaráztam Rékának, hogy megyek a Háy-ra, mert egyszer én láttam őt Pulán a Művészetek völgyében, ahol beszélgetett az Adlföldivel, és jajdejó volt, meg egyébként is, az jó lesz. Aztán tegnapelőtt rájöttem, hogy az nem is a Háy volt, hanem az Alexandra könyvesház igazgatója (a Matyi Dezső, vágta rá Réka, mert nekem ilyen okos barátaim vannak), és ugyanott, egy másik napon (lehet, hogy másik évben) láttam egyébként a Rátóti Zoltánt, aki a Bogyósgyümölcskertész fiából adott elő részleteket, ami szintén király volt. Szóval jól megcsaltam az emlékezetemet, mert igazából akkor én a Háy-t tulajdonképpen nem is láttam. Sőt, igazából csak a Bogyósgyümölcskertész fiát olvastam tőle, amit egyszer a fateromnak vettem meg ajándékba, nem is tudom, milyen indíttatásból. Egyszóval én tulajdonképpen nem is ismertem annyira Háy-t.
Aztán hamar kiderült számomra a Háylanden, hogy a Háy - jól sejtettem - egy hatalmas fazon, nagyon okosakat mondott, imádnivaló volt (valamiért Özpetek jutott eszembe, ő ilyen erre a világra szakadt bölcs tündér, mint a Háy). Aztán ott volt ez a fura fazon, aki gitárt hangolt, fura kis manó. Azt tudtam, hogy hogy hívják, de azt nem, hogy ki ez. Aztán ahogy működött a színpadon, ahogy összehunyorított a többiekkel, szívembe zártam a Beck Zolit, közben erősödő gyanúval, hogy ez a srác biz a 30Y énekese lehet, amit Réka később meg is erősített. A 30Y-t eddig nem szerettem, tavaly is elmenekültem róla Hegyalján, de ígérem, most fogok adni neki még egy esélyt ennek a koboldfiúnak a kedvéért. És persze még a Mucsi is ott volt, előadott egy monológot a Nehézből, továbbra is rajongója vagyok.
A Kapa-Pepe párosból egyébként ő volt jobb az este, Scherer később a Fogasházban sajnos a szokásos Pepét hozta, és nem valami újat mutatott. Nem baj, ő azok közé tartozik, bármit csinál, imádom. Ez a rendezvény érdekes és vicces volt inkább, kortárs magyar írók olvasták fel saját novelláikat a Fogasház kiürített lakásaiban. Volt köztük jó és kevésbé jó, de azért a hangulat megvolt. A legviccesebb talán a Garaczi volt, aki elmondta, hogy ő most abban a lakásban olvas fel nekünk, ahol egyébként ő valóban élt a 80-as években. Fless volt.
Szóval kell nekem minden, ami Háy. Olvasni, nézni. Durva egyébkén, 35-40-nek néz ki a csávó, közben meg elmúlt 50.
Ma is mennék, de nem lehetek két helyen, így fájó szívvel lemondok az Európai irodalom éjszakájáról, meg Karen Blixenről, meg a Wattican Punk Ballet-ről, de Ti menjetek, mert kurvajó lesz, biztos!
Na mindegy, ez nem is fontos. Ami fontos, hogy csodás este volt. Pár napja magyaráztam Rékának, hogy megyek a Háy-ra, mert egyszer én láttam őt Pulán a Művészetek völgyében, ahol beszélgetett az Adlföldivel, és jajdejó volt, meg egyébként is, az jó lesz. Aztán tegnapelőtt rájöttem, hogy az nem is a Háy volt, hanem az Alexandra könyvesház igazgatója (a Matyi Dezső, vágta rá Réka, mert nekem ilyen okos barátaim vannak), és ugyanott, egy másik napon (lehet, hogy másik évben) láttam egyébként a Rátóti Zoltánt, aki a Bogyósgyümölcskertész fiából adott elő részleteket, ami szintén király volt. Szóval jól megcsaltam az emlékezetemet, mert igazából akkor én a Háy-t tulajdonképpen nem is láttam. Sőt, igazából csak a Bogyósgyümölcskertész fiát olvastam tőle, amit egyszer a fateromnak vettem meg ajándékba, nem is tudom, milyen indíttatásból. Egyszóval én tulajdonképpen nem is ismertem annyira Háy-t.
Aztán hamar kiderült számomra a Háylanden, hogy a Háy - jól sejtettem - egy hatalmas fazon, nagyon okosakat mondott, imádnivaló volt (valamiért Özpetek jutott eszembe, ő ilyen erre a világra szakadt bölcs tündér, mint a Háy). Aztán ott volt ez a fura fazon, aki gitárt hangolt, fura kis manó. Azt tudtam, hogy hogy hívják, de azt nem, hogy ki ez. Aztán ahogy működött a színpadon, ahogy összehunyorított a többiekkel, szívembe zártam a Beck Zolit, közben erősödő gyanúval, hogy ez a srác biz a 30Y énekese lehet, amit Réka később meg is erősített. A 30Y-t eddig nem szerettem, tavaly is elmenekültem róla Hegyalján, de ígérem, most fogok adni neki még egy esélyt ennek a koboldfiúnak a kedvéért. És persze még a Mucsi is ott volt, előadott egy monológot a Nehézből, továbbra is rajongója vagyok.
A Kapa-Pepe párosból egyébként ő volt jobb az este, Scherer később a Fogasházban sajnos a szokásos Pepét hozta, és nem valami újat mutatott. Nem baj, ő azok közé tartozik, bármit csinál, imádom. Ez a rendezvény érdekes és vicces volt inkább, kortárs magyar írók olvasták fel saját novelláikat a Fogasház kiürített lakásaiban. Volt köztük jó és kevésbé jó, de azért a hangulat megvolt. A legviccesebb talán a Garaczi volt, aki elmondta, hogy ő most abban a lakásban olvas fel nekünk, ahol egyébként ő valóban élt a 80-as években. Fless volt.
Szóval kell nekem minden, ami Háy. Olvasni, nézni. Durva egyébkén, 35-40-nek néz ki a csávó, közben meg elmúlt 50.
Ma is mennék, de nem lehetek két helyen, így fájó szívvel lemondok az Európai irodalom éjszakájáról, meg Karen Blixenről, meg a Wattican Punk Ballet-ről, de Ti menjetek, mert kurvajó lesz, biztos!
2012. június 8., péntek
Munka után edzés megvolt, most fürdés, szépítkezés, aztán irány a Margófeszt II. felvonás. A tegnapi program nagyon jó volt, a holnapiról lemondtam egyéb elfoglaltság miatt. Ma este viszont Háy meg Scherer. ♥ Mit is mondhatnék? Remélem, beférek!
Címkék:
actually,
bicicletta,
fesztivál,
fesztivál actually,
rajongás,
szcs
2012. június 6., szerda
Óh, csodálatos. Kemény gumikkal még szebb az élet, két nappal ezelőtthöz képes így egy körrel többet mentem ua. idő alatt, avagy a köridőm egyötödét lefaragtam. És el se fáradtam annyira. Széles vigyor.* Öt.
*Pláne ahhoz képest, ahogy másfél órája éreztem magam. Valamiért egész nap olyan feszült voltam, aztán még meg is koronáztuk hazafelé a napot...
*Pláne ahhoz képest, ahogy másfél órája éreztem magam. Valamiért egész nap olyan feszült voltam, aztán még meg is koronáztuk hazafelé a napot...
2012. június 3., vasárnap
Na a Quimbyről már inkább elmenekültünk: a fesztivál harmadik napjára elviselhetetlenre nőtt a tömeg. De ettől függetlenül tartalmas hétvége volt, mindhárom nap voltunk a Belvfeszten, aztán üldögéltünk mindenféle jófej emberekkel, ma megnéztük a Holdfény királyságot is - nagyon aranyos volt, de nekem Wes Anderson előző két filmje azért sokkal jobban tetszett - voltunk sugarshopban, ettem macaront -isteni volt a sós karamellás -, szereztem olcsón egy csomó könyvet, és még a Manierizmusban is jól bevásároltunk hihetetlen árakon.
Címkék:
actually,
fesztivál,
koncert,
könyv,
összevissza
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
