A hagyományos* évértékelő (még nyilván bővül majd a napokban szokás szerint):
Nekem
idén ezek voltak a kedvenc
filmjeim: Legújabb testamentum, The Duke of Burgundy, Blue is the Warmest Colour, Szexterápia, Alabama és Monroe, Ex Machina, Hétköznapi vámpírok, Liza, a rókatündér, Pride, The One I Love, Fehér Isten, Liza, a rókatündér, Coherence, Két nap, egy éjszaka, Nyuszi és őz, Grimm café, Három nagymamám volt, Mr. Holmes
Idei
kedvenc sorozatok: House of Cards,Parks & Recreation, Shameless, Louie, Veep, Mindy Project, Silicon Valley, Jessica Jones. Last Man on Earth, Orange is the New Black, Mozart in the Jungle
A
legjobb pasik/férfi alakítás: Oscar Isaacs (Ex Machina)
A legjobb csajok: Alicia Wikander (Ex Machina, The Man from U.N.C.L.E.), Veerle Baetens
(Alabama és Monroe)
Legszebb párok: Alicia Wikander & Arnie Hammer
(The Man from U.N.C.L.E.)
Idén
megismert jó zenék:
Jurij: Megnyugszik a szív, Soerii & Polek: Lorenzo, Budapest Bár: Húszezer éjszaka, Adele: 25, MisterWives: Best I Can Do, Future Islands: Seasons
Könyvek: Szilasi László: A harmadik híd, A marsi
A legbetegebb filmek: Férfiak és csirkék
Az idei legrosszabb filmek: Jupiter Ascending, Tomorrowland, Allacciate le cinture (:(), Unbroken
Szimplán csak csalódás volt: Ida, Keresztút, Nulladik óra, Szerelem, Második esély, Mad Max, Saul fia, Spectre, A tenger szívében, Youth, Samba
Egyéb említésre méltók:
Sok szar történt idén, ez kétségtelen. Mégis inkább arra szeretek gondolni, mennyi minden miatt lehetek hálás: Az év nagy részében párkapcsolatban éltem. Láttam egy csomó jó filmet, ettem-ittam egy csomó finomat. Életemben először eljutottam Toszkánába, és úgy, hogy én voltam a főnök tulajdonképpen, abban a tekintetben, hogy hova mentünk. Kiderült, hogy zseniálisan találok parkolót külföldön, és még mindig remekül beszélek olaszul. Eljutottam Bramasoléhoz
és Villa Vignamaggioba, ahol a Sok hűhó semmiértet forgatták.
Nyaraltam úgy barátokkal életemben először, hogy nem én tartottam a gyertyát, hanem ott volt a pasim. Van tető a fejem felett, van mit ennem, egészséges vagyok, mindenki megvan még a családból, akiért már aggódni lehet is. Ami ijesztő egészségügyi probléma volt - szédülés, ma már meg vagyok róla győződve, hogy pszichoszomatikus volt, csak akkor még nem értettem -, elmúlt, kikezelték.
Megvan a munkám, viszonylag kevés stressz-szel. Nagyon szeretek együtt dolgozni a főnökömmel. Bekerültem egy céges tehetséggondozó programba. Kezdek anyagilag is egyenesbe jönni idén, amellett is megengedhettem magamnak, hogy hatszámjegyű összeget költsek az év második felében a lelki egészségemre, hogy előtte már 3 országba is elutaztam, az egyikbe kétszer. Amikor nagy szükségem volt rá, találtam egy csodás pszichológust, aki épp olyan nyers és őszinte volt velem, mint amire szükségem volt. Ki is "dobott", mikor már nem volt szükségem rá. :) Ezt most a legjobb értelemben értsétek, megegyeztünk, hogy minek járok, ha jól vagyok. (Bármikor visszavár, ha olyan lesz.) Előtte ötvenszer megdicsért a fejlődésem miatt. Elvégeztem nála egy 12 hetes relaxációs tanfolyamot is, ami szintén nagyon hasznomra volt.
Vannak még démonjaim, de haladok. Nagyon sokat fejlődtem az elmúlt hónapokban. Hálás vagyok, hogy megadatott ehhez a kellő erő nekem. Sok évtizedes terhet tettem le, nem viszem tovább. Sokkal magabiztosabb vagyok. Sokkal kevesebbet szorongok, aggódok, agyalok. Ha valakinek nem kellek, már nem elsősorban magamban keresem a hibát. Néha nem is keresem egyikünkben sem, szelavi.
Sokfelé nyitottam, találkoztam egy-két őrülttel, de találtam új barátokat is. Ez régóta nagy vágyam volt, a mi korunkban nehezebb már néha barátot találni, mint pasit. Vettem új bringát, azóta azzal járok, Nápolyig vagy Amszerdamig vagy Isztambulig már bőven eljutottam volna, amennyi kilométert beletettem. Vettem új telefont. Szakítottam. Kihevertem a szakítást ügyesen. Nem spóroltam el a fájdalmat. Csináltattam végre új tetkókat. :) Nagyon hosszú idő óta először van ötletem, merre menjek tovább szakmailag. Nyár végén összetorlódtak a veszteségek, mert a szakítás mellett a legjobb munkahelyi barátom nyugdíjba ment, amellett még egy húszéves barátságnak is véget vetettem. Meglepően kevéssé fájt ez utóbbi akkor már.
Még mindig futok. Már nem annyit, mint tavaly, még nem annyit, mint jövőre! :)
Rájátszás. A csemegepultos naplója. Jasmin Hamdan. Menekültválság.
Amikor ez a poszt élesedik, nekem épp a Fekete-hegy tetején fog befagyni a seggem a tervek szerint, órákon belül indulok a barátokkal Köveskálra szilveszterezni. Mindenkinek boldog új évet, jövőre is sok dolgot, amiért hálásak lehetünk!
*http://shopgirlmeans.blogspot.hu/2014/12/evertekelo.html
http://shopgirlmeans.blogspot.hu/2013/12/a-hagyomanyos-evertekelo-nekem-iden.html
http://shopgirlmeans.blogspot.hu/2012/12/akkor-hagyomanyoknak-megfeleloen.html
http://shopgirlmeans.blogspot.hu/2011/12/akkor-probaljuk-meg-osszeszedni-2011-et.html
http://shopgirlmeans.blogspot.hu/2010/12/szoval-tavalyihoz-hasonloan-megprobalom.html
http://shopgirlmeans.blogspot.hu/2009/12/az-egyszeri-bloggerlany-sem-tudja.html
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése