gondolatok f betűs szavakról

Egyrészt hiszek abban, hogy a Jóisten nem tesz ránk nagyobb terhet, mint aminek az elviselésére épp képesek vagyunk. Másrészt hiszek abban, hogy a ma megélt fájdalom és félelem erősebbé tesz, mert holnap már tudni fogom, hogy képes vagyok az elviselésére, és így fordított módon visszahat az önbecsülésre. Hiszem, hogy a félelem miatt nem szabad nemet mondani helyzetekre. (Most nem szélsőségekről beszélek, hanem egy erkölcsös polgári életvitel során felmerülő félelmekre.) Sőt, szembe kell menni a félelmeinkkel, hisz minden legyőzött félelemmel egyre kevésbé fogok félni egyáltalán.
Persze közben azt is tudom, hogy egy felfokozott érzelmi állapotban nagyon nehéz felismerni a félelmet, elválasztani a megérzésektől, ha egyáltalán ki lehet hámozni valamit az egész katyvaszból.
Lelki kiegyensúlyozottságra kell törekedni, hogy az ember valamiféleképp kívülről tudja szemlélni az életét. Valamint tudatosságra kell törekedni, és nem hagyni magunkat befolyásolni mások - sokszor téves - ítélete által. Miért hinnénk másnak, hogy valamilyen szempontból nem vagyunk elég értékesek? Hisz mi ismerjük legjobban önmagunkat, a végén csak magunkkal kell elszámolnunk, és egyébként is önmagunkkal töltjük a legtöbb időnket. :) Egyáltalán nem is értelmezhető, hogy "elég" jó valaki. Érzelmi értelemben. Vagy passzol hozzánk a másik, vagy nem. Nincsenek fokozatok, nincs olyan, hogy elég. Vagy szeretem, a hülyeségeit meg el tudom viselni, vagy nem szeretem, és akkor nem viselem el a hülyeségeit. Nekem ez fekete-fehér. Nevezzetek naivnak, nem érdekel. Ilyen habos-babos lelkivilág az enyém, nem is akarom, hogy másmilyen legyen. Nem akarok megkeményedni, és a következőbe óvatosabban, zárkózottabban beleengedni magam. Azt kell megtalálnom, akinek épp így kellek, aki épp erre vár.
A fájdalomtól való félelem pedig az egyik legnagyobb butaság. Azért nem belekezdeni egy kapcsolatba, mert félek attól, hogy véget ért, és fájni fog? Inkább egyedül maradok? Azért nem lezárni egy nem működő kapcsolatot, mert félek, hogy fájdalmas lesz a szakítás, és szar lesz egyedül?  Inkább benne maradok egy nem elég jó kapcsolatban? Hát ki vagyok én, a magam ellensége?! 
A megalkuvás a mai ember egyik legnagyobb ellensége, és maga sem veszi észre.

Emberek, legyetek bátrak, merjetek változtatni az életeteken! Ne féljetek az egyedülléttől, inkább használjátok ki, és figyeljetek befelé. És majd eljön, akinek jönnie kell, aminek jönnie kell, ki van itt minden találva. Majd elkészül az út megtételére alkalmas mozdony.

na jó, befejeztem a coelho oravecznórázást, bocs, leginkább magamnak öngondolat. :)