Na király, túléltem az első napot, nem is volt rossz, sőt szerintem jó első benyomást tettem. Lesznek mondjuk érdekes dolgok itt is, de megoldjuk, legalább változás, saját iroda! :D 

És most futás közben tudatosult csak bennem, hogy megszabadultam a főnökömtől! :D És halál viccesnek tartom, mekkora kutyaütővel akar pótolni. Hát sok szerencsét hozzá. :D 

Más: Annyira szeretem magamban ezt a villámgyors regenerálódási képességet. Mrs. Rozsomák.

Na drukkoljatok. Első nap az új helyen.

Nos. Egyesek a napokban megőrültek, nem tudom, milyen bolygó-együttállás van, de...

gondolatok f betűs szavakról

Egyrészt hiszek abban, hogy a Jóisten nem tesz ránk nagyobb terhet, mint aminek az elviselésére épp képesek vagyunk. Másrészt hiszek abban, hogy a ma megélt fájdalom és félelem erősebbé tesz, mert holnap már tudni fogom, hogy képes vagyok az elviselésére, és így fordított módon visszahat az önbecsülésre. Hiszem, hogy a félelem miatt nem szabad nemet mondani helyzetekre. (Most nem szélsőségekről beszélek, hanem egy erkölcsös polgári életvitel során felmerülő félelmekre.) Sőt, szembe kell menni a félelmeinkkel, hisz minden legyőzött félelemmel egyre kevésbé fogok félni egyáltalán.
Persze közben azt is tudom, hogy egy felfokozott érzelmi állapotban nagyon nehéz felismerni a félelmet, elválasztani a megérzésektől, ha egyáltalán ki lehet hámozni valamit az egész katyvaszból.
Lelki kiegyensúlyozottságra kell törekedni, hogy az ember valamiféleképp kívülről tudja szemlélni az életét. Valamint tudatosságra kell törekedni, és nem hagyni magunkat befolyásolni mások - sokszor téves - ítélete által. Miért hinnénk másnak, hogy valamilyen szempontból nem vagyunk elég értékesek? Hisz mi ismerjük legjobban önmagunkat, a végén csak magunkkal kell elszámolnunk, és egyébként is önmagunkkal töltjük a legtöbb időnket. :) Egyáltalán nem is értelmezhető, hogy "elég" jó valaki. Érzelmi értelemben. Vagy passzol hozzánk a másik, vagy nem. Nincsenek fokozatok, nincs olyan, hogy elég. Vagy szeretem, a hülyeségeit meg el tudom viselni, vagy nem szeretem, és akkor nem viselem el a hülyeségeit. Nekem ez fekete-fehér. Nevezzetek naivnak, nem érdekel. Ilyen habos-babos lelkivilág az enyém, nem is akarom, hogy másmilyen legyen. Nem akarok megkeményedni, és a következőbe óvatosabban, zárkózottabban beleengedni magam. Azt kell megtalálnom, akinek épp így kellek, aki épp erre vár.
A fájdalomtól való félelem pedig az egyik legnagyobb butaság. Azért nem belekezdeni egy kapcsolatba, mert félek attól, hogy véget ért, és fájni fog? Inkább egyedül maradok? Azért nem lezárni egy nem működő kapcsolatot, mert félek, hogy fájdalmas lesz a szakítás, és szar lesz egyedül?  Inkább benne maradok egy nem elég jó kapcsolatban? Hát ki vagyok én, a magam ellensége?! 
A megalkuvás a mai ember egyik legnagyobb ellensége, és maga sem veszi észre.

Emberek, legyetek bátrak, merjetek változtatni az életeteken! Ne féljetek az egyedülléttől, inkább használjátok ki, és figyeljetek befelé. És majd eljön, akinek jönnie kell, aminek jönnie kell, ki van itt minden találva. Majd elkészül az út megtételére alkalmas mozdony.

na jó, befejeztem a coelho oravecznórázást, bocs, leginkább magamnak öngondolat. :)

OMG. Horrible Bosses 2? LOL.

Basszus, ez a mai nap...! Nem baj, nem hagyom magam!

Könnyű nyári vihar, helló, szép volt.

Descansa en paz Gabriel García Márquez. :(

Ezzel a krízis-futás dologgal viszont van egy nagy szívás: nem midig lehet elmenni futni. Pl. amikor a nagyon jó értelemben vett krízis után este tízkor érsz haza. Akkor van a négy óra alvás és rengeteg vigyorogva forgolódás után a hajnali futás. :D

Fuckin' Schmetterlinge im Bauch. :D

Annyira boldog vagyok, hogy mostanában a krízisekre az az első reakcióm, hogy "menjünk el futni, aztán mindent tisztábban, nyugodtabban látunk".  És valóban. :D 38:54

Na, most nemet mondani már megtanultam, begyakoroltam, hadd mondjak már igent is!

Deadwood dara egy ideje, Ian McShane valami zseniális! Mellette Timothy Olyphant labdába se rúg, pedig amúgy ő is eyecandy, de McShane kisujjában több a férfiasság.

Túl a 200 kilométeren. :D:D

Na, most milyen büszke lennél rám! De ez engem miért érdekel?

Danny Castellano ♥

Omg. Életem legnehezebb dilemmája közelít, érzem.

Emberek, azért ez nem annyira bonyolult:

• "Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta.
• Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg!
• Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg szeretnéd kínálni?"

És nem 

• "megszeretnélek ismerni"
• "megszeretném kérdezni azt hogy"

 Stb. És szegény vesszőket is miért hanyagoljátok, nem fognak elfogyni, van belőlük bőven!