"Jó lenne tudni ... van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert találkoztak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság."
"Az ember nem azzal vétkezik, amit csinál, hanem a szándékkal, mellyel elköveti ezt vagy azt."
Beírtam reggel ezt a bejegyzést, épp Gyertyákat olvastam, aztán még ma ki is olvastam (újra), de most nem is igazán tetszett, sőt a fenti két idézettel sem értek egyet igazán.
Egyrészt nekem a barátság: elfogadjuk egymás hülyeségét, számíthatok Rád, megoszthatom Veled az élményeim, felidézzük a közös emlékeket. Sok barátom van, kit ezért, kit azért szeretek, nem vagyok hajlandó Márai kedvéért haverré degradálni őket. Van, akivel még összesen nem beszélgettem 200 mondatot, mégis a barátomnak tartok, van, akivel már több tízezret, mégsem lesz sose az.
A másik a vétkezés. Bizonyos szempontból egyetértek azzal, hogy már a szándék is bűn. (És a szándék már jóval erősebb, mint a gondolat.) De például egy megcsalásnál azt gondolom, hogy valójában ha csak a szándékig jut el, és ott még van lelkiereje valakinek megállni, akkor még onnan vissza lehet jönni.
Délelőtti videó 1.: Bridgerton
46 perce
1 megjegyzés:
Nekem egészen komoly fenntartásaim voltak a Gyertyákkal. Lehet, hogy a pörgős akciófilmekhez vagyok már szokva, de én a végén lecsaptam, hogy ez mi????
De akkor más hasonlóan vontatott, monodramatikus történetek miért tudnak mégis tetszeni? Akkor lehet, mégse nálam van a hiba... :-D
Megjegyzés küldése