Tök rossz kedvem van. Amellett pedig nagyon sok jó
dolog történt velem a közelmúltban, amiért hálás vagyok, szóval elég
ambivalens érzés. Mert közben meg tök szerencsésnek érzem magam.
Valószínűleg csak felzaklatott a családállítás. Eszméletlen
sorsokba kaptam bepillantást, az volt az érzésem, hogy Úristen, én
milyen szerencsés vagyok. Közben meg némelyik mélyen megérintett, mert
az eddigi alkalmak közül most gyűlt össze a legszimpatikusabb csapat,
néhány embert nagyon közel éreztem magamhoz. Szóval
valószínűleg ez okozza részben a rosszkedvet.
Közben pedig rájöttem a napokban, hogy milyen
érdekes, gyakorlatilag úgy váltam több kisebb-nagyobb közösség tagjává
az idén, hogy folyamatában nem is vettem észre, nem is ez volt a cél, de
most konstatálni ezt nagyon jó érzés volt.
A karácsonyt is várom bizonyos értelemben, jó lesz
pihenni, jó lesz a családdal lenni, sokat akarok olvasni, játszani,
beszélgetni, jókat akarok főzni. Szerintem tök jó ajándékokat találtam
ki, szóval azt is várom, hogy átadhassam ezeket,
és láthassam az arcokat, hogy örülnek-e nekik.
Magamat is kényeztettem, vettem magamnak is rég
vágyott dolgokat, kozmetikushoz is befizettem magam az idén talán
először, élvezem a jógát, moziba is elvittem magam, és tervezem is idén
még legalább két-háromszor (Seven Psychopaths megvolt,
a cél még a Cloud Atlas, a Hobbit és a Pi élete legalább. De az utolsó
tánc is). No meg elvileg Operába is megyünk még a két ünnep között.
Szóval tök jó kedvem kellene legyen igazából. Na akkor miért nincs?
Nyöff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése