Még mindig Big C: Laura Linney többnyire csodás, a tesóját játszó John Benjamin Hickey* Kevin Spacey-i magasságokba tör, Idris Elbát meg elfogadnám ágymelegítőnek.


*Mikor rájöttem, hogy honnan ismerős, visítottam: az Only You-ból. :D


Ez meg betétdal: http://www.youtube.com/watch?v=UFd-kB8nN4Q

Hú, nagyon bejön a Big C! Most, hogy mindennek vége (sorozataimnak), elkezdtem nézelődni, mit érdemes lesni, hát ezt nagyon, nem túl hosszú részek, nagyon jó színészek, megfog a történet. Maradok.


Ami érdekes viszont, újraolvastam a Danaidát Szabó Magdától, egyszer nagyon régen olvashattam, néhány hete nézem meg a filmfeldolgozást, tökre nem emlékeztem a sztorira. Nos igazából nem emlékszem, ennek a műnek korábbi olvasásakor mit éreztem, és bolt már olyan Szabó Magda is, amit kb. ki nem állhattam - a Szemlélők -, de most olyan érzések jöttek ki belőlem Magda nénivel kapcsolatban, amik korábban talán sose. Kicsit idegesített a stílusa, nem tudom pontosan megmagyarázni, mintha olyan modoros lett volna. A végén ettől függetlenül bőgtem, tetszett, de valahogy nem azt a hatást hozta, mint az ő könyvei szoktak bennem. Persze az is lehet, hogy ez szintén nem egy túl jól sikerült műve, majd újraolvasok valami mást a közeljövőben.

Azért ha valaki néhány hete azt mondja, hogy tegnap este én U-val és G-vel fogok hazasétálni hajnal egykor, miközben recepteket osztun meg egymással, hát arra biztos nagyon furcsán néztem volna.

Jó, whatever, legyen, nem küzdök ellene, kit bántok azzal, hogy mit érzek, nem igaz? Azt meg csak el kell fogadni, hogy nem kaphatok meg mindent, amit akarok, nem nehéz, mert sosem volt másképp. J Lehet, hogy ez az egész most csak arra kellett, hogy végre meglépjek, elkezdjek rég tervezett dolgokat: regisztráltam fejvadászhoz, elkezdtem meditálni. Szóval kedves aggódó olvasóim, nyugi, jobban vagyok, jobban leszek!

Úristen, micsoda álom! Melyben kiderült, hogy főhősnőnk érzelmei maximálisan viszonzottak, mindent megkapott, amit hallani akart, majd forró csókokban forrtak össze a főhőssel. 
Aha.
Élet, ne kínozz már, kérlek!

Hát elég érdekes évadzárót írtak a Once Uponnak... Nagyon kedveltem ezt a sorozatot, a New Girl-lel (utóbbi a kezdeti részektől magasan felívelve) az évad nagy meglepetése volt. Szerintem sokunkat tett Ginnifer Goodwin nagy rajongójává. Az évadzáró nekem személy szerint nem tetszett, túl sokat akart, szétesett. Érdekes fordulat a vége, van, aki sosem tanul. Várom a következőt. 

Azért némi spoiler, ami kijelölve látszik: azt azért nem bírom felfogni, hogy attól, hogy emlékszik, hogy tudja megbocsátani a hercegnek, hogy a való világban egy jellemtelen, gyenge pöcs volt...

Kurvanehéz szitu: Vajon életem egyetlen esélyét szalasztom el, ha nem gyakorlok megbocsátást és nyitottságot, vagy a világ hülyéjét csinálom magamból, ha megteszem? Nem bírom, szét vagyok.

Ó, fuck.

Azt hittem, sosem ér véget a nap egyébként. Nem jó, ha a főnököddel szakít a párja...

Ajaj. Végtelenítve lejátszásra beállítva egy szám. Nem jó jel. Ajaj. Most épp a Beautiful Burnout. Anyám, segíts!

Tegnap Lúj és Katze, Lújnál, ma Zsével Pagoda. Óje. 


Lassan megkedvelem Erzsébet.

Jó, mostmár tényleg keresnem kell egy új munkahelyet. Amellett, kedves Univerzum, kérlek küldj nekem egy relationship material felnőtt férfit! Kösz!

Happy Birthday, Zsorzs!

You've Got Mail

Ezt a filmet bármikor. Bőgés nélkül sosem. Asszem először angolul. You've Got Mail.

Upd: nem, talán mégsem először láttam ezt angolul, mert bár vhs-en van meg, de biztos láttam moziban is, és akkoriban azért még lehetett feliratosan nézni a filmeket. 

"Az illatszertárak életét László Miklós, a népszerű kabarészínész szerző alkalmazta színre. Az ügyesen megcsinált vígjátékban sok humor van, de időnként bőven ad alkalmat elérzékenyülésre is. Az 1937-ben bemutatott Illatszertár a magyar drámairodalom talán legexportképesebb történetének bizonyult. A szerző Amerikába távozott, a műből 1940-ben filmet forgatottak Hollywoodban, majd 1963-ban musical is készült belőle. A történetet 1949-ben újra megfilmesítették Judy Garland és Van Johnson szerelmespárral, és 1998-ban készült A szerelem hálójában című film, Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével (ebben a filmben a levelek természetesen már elektronikus formában közlekedtek). Ugyancsak az Illatszertár nyomán készültek a Vénusz szépségszalon és a Két hét múlva örökké című filmek."


Tudtam én. Mondjuk az nem vágom, a Két hét múlva örökkéhez mi köze? Vicces, Tom Hanks 42 volt, mikor a film készült, 7 évvel idősebb, mint most a fia. 


Vágjátok, hogy innen a nickem, ugye?

Álmomban Kevin Spacey* volt a párom, és együtt mentünk el az osztálytalálkozómra. Pedig pont mostanában fogalmaztam meg magamnak, hogy soha többé nem tervezek ilyen rendezvényre menni, nincs azokkal az emberekkel már semmi dolgom, no offence. Pedig annyira nosztalgikus voltam sokáig, lassú munkával csak sikerült ezt kiölni magamból? Hm. 


*Tegnap láttam a Final Cutot, jó volt nagyon, ő is volt benne, mindig megmelengette a szívem, ha felbukkant.