Menő szörfölő-fesztiválózó-fényivó-punkrockerlány

Nos. Pécs. Pécs messze van. A hosszú és unalmas vonatút után - amit azért élveztünk, legalábbis amiatt, hogy végre kiszabadultunk a városból, utazunk és szép az élet - találkoztunk Dórival a pályaudvaron, szerencsére azonnal megismertük egymást. Mind izgatottak voltunk, hisz neki is mi voltunk az első couchsurfinges vendégei, nekünk is ez volt az első couchsurfingünk, de mikor megláttam, azonnal megnyugodtam, mert nagyon szimpatikus volt. Elfoglaltuk fantasztikus szállásunkat, ledobtuk a cuccot, majd rögtön berohantunk a városba, hogy igyunk végre valamit, meg hogy találkozzunk Katze unokatesójával, aki szintén a városban volt. Már röhögtünk, mert KisÁ írt nelünk egy listát, hogy mit kell látni, hol kell enni, inni, és még csak fél órája voltunk a városban, mikor már a listán szereplők fele mellett elmentünk. Míg vártuk Ágit, sétikáltunk egy kicsit, majd le is huppantunk a Papucs kertjében, hogy igyunk egy fröccsöt. Remek volt a boruk! Megérkezett Ági is, együtt visszasétáltunk a Flekken 2-be vacsorázni, megkóstoltam a lepényt, isteni volt. Egyébként ettünk többször is ott, nagyon ajánlom, hatalmas adagok, potom árak. Egy baj volt vele, olyan kajaszagúak lettünk, hogy megkergettek volna a kóbor kutyák, ha vannak. Utána vissza a városba, benéztünk a Toxic Clubba (LóHair-e?), láttunk tűzzsonglőrcsapatot (Mare Temporis)- akkor még nem tudtuk, hogy az utolsót, a többiről végül lemaradtunk -, majd megcéloztuk a koncerteket (Charlie Firpo, Pink Panthers) az ifjúsági házban, ahol Ági el is búcsúzott tőlünk. Kiélveztük a Billentyű fenékmarasztaló kanapéit, majd hazaindultunk. Otthon még leültünk beszélgetni Dóriékkal, bár már nagyon fáradtak voltunk, de annyira szimpatikusak voltak, hogy nem bírtunk elmenni aludni, így vizipipázva és borozgatva fejtegettük a világ nagy kérdéseit. Szombat reggel sikerült viszonylag normális időben embert faragni magunkból, nagy terveink voltak aznap, a Fringe-es programok előtt még le akartuk tudni a kötelező városnéző köröket. Először is azonban reggelizni szerettünk volna, ami nehezebb volt, mint gondoltuk. Végül egy óra kóválygás után a Walzer kávézóban ültünk le a Király utcában, de nem voltunk vele elégedettek. A kiszolgálás lassú volt és felületes, nem ajánljuk. (Mai tapasztalataimmal azt mondanám: reggeli péksütemény elvitelre a Kórház téri pékségben (nyitva minden nap 5-20), kávé a Virágban). Utána jött a Cella Septichora és környéke, de valahogy nem voltam ráhangolódva, vagy csak nem volt olyan izgalmas, mint vártam. Bár az Ókeresztény sírok az Apáca utcában rendben voltak, és kellemes volt a vezetés. :) Meg Barbakán. Magas és meredek. A Barbakánkert meg tele van csövessel. A Dómba nem mentünk be, másnapra terveztük halasztani, végül másnap sem lett belőle semmi. Megint Flekken 2-be ültünk be ebédelni, közben hazaugrottam ruháért, mert kicsit túlbecsültem az időjárást reggel. Nem bírtunk el a nagy adag lepényekkel, de elcsomagolták, és éjfél körül mindkettőnknek nagyon jól esett az a pár falat. Ebéd után már Fringe-et terveztünk, ám mindent sikerült lekésni, vagy nem bejutni, így volt kávé a Virágban, meg fagyi, meg Dzsámi, nem veszünk 750-ért hűtőmágnest, pedig van Audrey-s meg Chat noir-os, végre elcsíptünk egy táncszínházat, ami elég jó volt, aztán lementünk az ifjúsági házba, lerogytunk a Billentyű kanapéjára, ahonnan én személy szerint soha többé nem akartam felállni. Az este további részét a Billentyű- ifj. ház nagyterem- Pesti est háromszögben töltöttünk, sok remek kis punkrockzenekart meghallgatva. Volt before you can say Jack Robinson, aztán átmentünk Csőke Renátára, de ő nem volt a mi műfajunk, úgyhogy gyorsan vissza CowaBunga Go-Go!-ra, a round nine vokalistája (GZS) épp úgy néz ki, mint Maggie a Miért éppen Alaszkából, Szabadtéri 4akkordos Performansz rajongók lettünk, szemezünk egy csávóval, aki úgy néz ki, mint Szasza a Sex Aczionből, de nem jön oda, egy nagyonrészeg tinisrác majdnem ráesik Katzéra, később mondja, hogy nekem meg puszikat dobált, de nem láttam, sörök, fröccsök, cigik, döglés, ritmusra dobban a láb, átmegyünk Szilagyikata Kísérleti Tánczenekar-ra, mert vicces a nevük, tele van a Pestiest, nőimosdós beszélgetésröhögés idegen csajokkal, van Fény!, Fényt nekem, csapos, bodzásat, aztán még egyet, spiccben állva énekel a Szilágyi Kata, messziről olyan, mint a Marótviki, nem, mégis inkább NajwaNimri, á levette a cipőjét, már mezítláb énekel. Vége a koncertnek, kedődik a meccs, menjünk innen. A Billentyűben elfogalták a kanapét, jó lesz a szék is, koncertre készül a Groovus, meg vagyunk róla győződve, hogy a beszélgetésünkön röhög a hátunk mögött a technikus ("Hol vannak a technikusok? Technikusok! Dezső, bazmeg nem szólsz?"), Groovus tetszik Katzénak, nekem mindegy, utána senki nem akar már fellépni előttünk, akkor menjünk haza. Dóriék a Zöldben, ott folytatjuk az estét, Radler, Dóri, Zsófi, Andi, annyira értelmesek ezek a lányok, egyre hidegebb van, megjönnek a szörfösfiúk, ők is szimpik, menjünk már haza, elájulok, nem még bírjuk, még egy cigi, na végre megyünk. Vizipipa, krisnáskaja, már csak vizet iszom, ez sokat elárul, nem akarok lefeküdni, de mindjárt elájulok, így negyed háromkor ezt is teszem. Rosszul alszom, hideg van, rossz a gyormom, öreg vagyok. Másnap megint kelni kell, hisz sok még a program, reggelit veszünk a pékségben, burek, tervben a Dóm, de mise van egyig, akkor nem megyünk be. Kávézzunk! De a Csontváryt felújítják, zárva a Dante, marad a Kioszk, kiülünk a napra, de aztán mellénkülnek, és az arcunkba dohányoznak, nem szeretjük, arrébbülünk, nem az igazi a kávé, még nem elég meleg a gép, de nagyon aranyos a lány, és ad mellé vizet, meg ad bele citromot Katzénak. Csontváryban aranyosak, de csalódás, többet vártam, van vagy 30 kép összesen. Séta a Káptalan utcában, aztán lefordulunk vissza a színház felé, igyunk még egy kávét a virágban, majd menjünk haza a cuccért. Közben kitaláljuk, hogy hullák vagyunk, bár meg akartuk még nézni a Roxette emlékzenekart (!), de inkább búcsút veszünk Dóritól, és elmegyünk egy korábbi vonattal. Ahogy kigördülünk a városból, Szentlőrincnél már esik. Közben összeszedjük az egyik előző esti szörföspajtás fiút is, így hármasban tartunk hazafelé, csöndesen, el- elbóbiskolva. Battánál már bejön a café, helló Puzsér.