Amikor 3 év, 2 hónap, 7 nap hollandia élet után megvan az összes része a B2-es nyelvvizsgának elsőre!! 

Ma egy kicsit könnyebb magyarnak lenni. 🏳️‍🌈

A héten a Carson Coma többször megmentett a régi munkahelyen az őrülettől, de cserébe olyan dallamtapadást okoz, hogy még félálomban is az megy a fejemben. :D

Big Mouth új évad, jeeeee!

Amikor végre lett egy SUP-om! 

Fountain of Youth

John Krasinski, miért??? Natalie Portman, miért??? Miért kellet ezt a borzalmas filmet elvállalni? Szégyellje magát mindenki, aki ebben közreműködött!  

Nem tudok nem gyanakodni, hogy annak, hogy a Laár kiszállt a KFT-ből, amire a Bornai azt nyilatkozta, hogy egy ötven éves barátság ért véget, valahogy köze volt a szégyenletes Dalfutáros szereplésükhöz. 

A héten kezdtem az új munkahelyen, és csodálatos! Ilyen még nem volt, hogy valahol ennyire élveztem volna az első hetet! Sok figyelmet kaptam, de hagytak magam próbálkozni is, mindenki kedves, chill és segítőkész, totál meglepetés. Nagyon hálás vagyok, és bizakodó! 

Ilyet én még nem basztam, hogy több fizetést ajánlanak, mint amennyit kértem. Majdnem 21%-kal több bruttó órabért fogok kapni, mint amennyit kértem. Mert szerintem low level, belépő szintű munka, annyit is kértem érte. De ők meg valamiért olyan kibaszott lelkesek lettek tőlem. Mondjuk megértem, mert a raktárba se bánok lemenni-től a Power BI-ig lefedem a dolgot, de azárt meglepő, hogy ezt most ők meglátták.
Szerencsére jelenleg a pénz annyira nem számít, mint hogy betegyem a lábam a munkaerőpiacra, amíg végre felvesz csillióért az adóhivatal, vagy egyéb kormányzati szerv, ahol aztán tényleg gennyesre keresed magad nulla melóért, persze full kiégsz fél év alatt, de hát én már annyira ki vagyok égve bullshit állásoktól, majd 20 év versenyszféra, multik, Magyarország, "Együtt dobban a szívünk" és társai, hogy pont telibeszarom. Amúgy is nulla esélyt látok a zombiapokalipszis/armaggedon/totál gazdasági/klímaösszeomlás előtt hogy nekem értékteremtő, élvezetes munkám legyen... Akkor legyalább keressem gyennyesre magam. Majd a szabadidőmben köszönöm élvezem az életem. 23-40 is ez volt, akkor most hova reménykedjek. Csak légyszi a zuramnak legyen valami számára kielégítőbb állása, mert azt nem bírom, ha ő depis. 

Ma öt hónapja vagyok pénzügyi adminisztrátor egy holland cégnél, kisvárosunkban, hollandul. Hát menő vagyok, na. Közben dögre unom magam, mert ez egy rohadt monoton munka, ennél én sokkal többre vagyok hivatott/képes. Kisvárosunkban holland nélkül, angoltudással nem egyszerű munkát találni, mert bár ebben az országban az első generációs bevándorók egy részén kívül mindenki beszél angolul, de hát a dokumentációk/szabályzatok, stb hollandul vannak, és lusták is megerőltetni magukat a kedvedért. Január óta egy, majd két napot már otthonról dolgozhattam, ami szintén nagy menőség, mert az irodában megőrítenek, folymatoasn pofázik valaki, nem lehet lekapcsolni a villanyt, megy a rádió (!), stb. Jövő héten végre beindul a projekt, amire valójában felvettek, ennek örömére max két hónapig nem lehet home office. Közben pár hete megkeresett a linkedinen egy fejvadász, ahonnan egy másik holland kis céghez meg is nyertem az állást csütörtökön. Mivel részmunkaidő, maradok a régi helyen is két napot, aztán majd meglátjuk. Közben pár nap elteltével végre lecsengett bennem ez a nagyon furcsa szerdai interjú, és már teljesen érzem, hogy az új hely sem lesz a tuti, valami fura a főnökkel. (Meg a rádió is szól...) Mindegy, mert ez legalább mentséget ad a "régi" helyen, hogy ne kelljen négy napot az irodában ülnöm ezekkel a csodálatos kollégákkal a következő pár hétben, mert új állás nélkül nagyon nehéz lenne megmagyarázni, hogy pont akkor hagyom őket cserben, mikor elkezdődik, amire felvettek. (Hozzáteszem, eddig sem unatkoztunk, de a senirorok szerintem kummantottak sokat, mert öten végeztük azt, amit addig kettő.) Na mindegy, meglátjuk, meg nem hivatkozhatok megint arra, hogy azt súgja a megérzésem, hogy nem. Pláne, nem egy ilyen kisvárosban, ki tudja, kinek meddig ér a keze. Pár hét után majd mondhatom, hogy bocs, de nagyon eltérő a munka/kommunikációs stílusunk, szevasztok. De for the record, szerettem volna lejegyezni. Hát, kíváncsi leszek. 

Ledaráltuk két és fél este alatt a zseniális Dying for sexet, az utolsó pár részen kb. 48 zsepit telesírtam, Michelle Williams sugárzó és brilliáns, Rob Delaney meg nemrég a Catastrophe óta kedvenc, Jenny Slate sosem lesz más mint a gonosz bari a Zootopiából (meg persze Missy a Big Mouthból), na de hogy volt egy színész, akinek kb két jelenete volt, és olyan furán ismerős volt, de nem eléggé, és most látom, hogy Pawel a Napsütötte Toszkánából. Nyilván nem láttam azóta semmiben. 

Amikor bazmeg háztulajdonos lettem Hollandiában!!!

Miért, ó miért ilyen fájdalmasan rossz az ÖSSZES holland sorozat??

becoming a Dutchie

Kedden az első nyelvvizsga, olvasás! Megcsináltam megint egy próbatesztet, nem lesz gond. 36/30. 21-től már jó vagyok. 

Újabb szál elvágva

Ma megint lezárult egy fejezet, eladtam a lakásomat Budapesten, ma megtörtént a kulcsok átadása. 

Ja, meg Beck Zoli van a Dalfutárban, ójee! Hát. Öregszünk. 

Vergődöm itt egy másfél hete az írás nyelvvizsga gyakorlással, de egyrészt halálra unom magam - amúgy is általános élményem, hogy a kifárasztásra mennek -, másrészt sikerélmény sincs annyi, mint szeretném, harmadrészt most az álláskereés most tényleg sokkal fontosabb és sürgősebb - házat akarunk venni, kell a hitel, stb, negyedrészt az olvasás és hallgatás-értés vizsga meglesz, szóval már nyugodtan mondhatom, hogy B2-es vagyok, csak erre a két másik vizsgarészre még nem volt időm, ötödrészt most nem kell semmihez*, nincs időnyomás, szóval ezt ma elengedtem. Idén már nem fogom szétszakítani ezzel magam, legyen elég. 

*majd az állampolgársághoz kell nyelvvizsga, de ahhoz is max B1-es elég lenne, de annak még egyéb előfeltételei úgysem teljesültek

Amikor állsz anyád mellett a konyhában csipás szemmel, és várod, hogy kifolyjon a kávé, és aztán felvihogsz és felkiáltasz, mert anyád Shaun the sheep-es köntösben áll melletted. (Amiről fogalma sincs, mi, meg amúgy is csak túrta.)

És akkor radar alatt bekúsztott a We Are Lady Parts és a Colin from Accounts új évada is! Micsoda örömök!

Nagyon nagyon kevés dolgok egyike, ami hiányzik Magyarországról, a Friss hús filmfesztivál, és társai, főleg az ilyen cikkeket cikkeket olvasva. Kb semmi esélyem látni ezeket a filmeket a közeljövőben. A Magyarázat mindenre-t sem láttam még azóta se. :(

Mindegy, emiatt azért nem megyek haza vissza. :D 

Már egy hete férjnél vagyok, nagyon durva! Szuperfancy 5 csillagos szállodába vitt a zuram nászútra, és egy két Michelin csillagos vacsorát is elfogyasztottunk. Hát... nem láttam jönni, hogy engem valaha valaki ilyen királykisasszonynak kezelne. 

Amikor a férjem a nászutunk részleteit fixálja.

Ma két éve Hollandiában. Megkoronáztam az első Marktplaatsos* eladásommal. :D 

*helyi vatera

Amikor rájössz, hogy a Rubophen az Paracetamol. :D

OMG. Az imént tettem le a telefont, életem első telefonbeszélgetése, amit tolál hollandul nyomtam le. Munkaügyben. :D Semmi komoly, de kurvajól esik a lelkemnek, hogy most képes voltam erre. 

Tejóisten, Dalfutár, mitcsinálsz????

mostanában

Voltam múlt héten először olyan fodrásznál, aki nem beszélt angolul. Lett volna az üzletben, aki igen, de megoldottam. :D
Múlt héten volt az is, hogy először vezettem az autót autómosóba. Most azzal fenyeget a pasim, hogy legközelebb Amszterdamba megyünk, és a csatorna partján kell párhuzamosan parkolni. Na persze. 
A két gyönyősűséges kiscicánk nő mint a bolondgomba, és ugye két leánykát akartam, de egyiküknél hogyismondjam, kibújt a szög a zsákból. Még jó, hogy neki volt olyan neve, amit egy betű lecserélésével lehetett férfiasítani. 
És emlékeztető jövőbeni önmagamnak: Ne daueroltass! 

Na ma végre megfejtettem, mi bajom van: Több mint egy éve Hollandiában élek, a pszichomókus megmondta mondjuk, hogy az első 6-8 hónap nem lesz könnyű, de azóta sem lett jobb. Hát ma rájöttem, hogy nem szórakozom eleget. Nem kapcsolódom ki. Az elmúlt másfél év masszívan problémamegoldás folyamatosan, költözésre felkészülni, mindennap hollandul tanulni, lakást keresni, majd újra lakást keresni, lakást felújítani és berendezni, vezetni kezdeni újra, Hollandiában, közben vinni a háztartást. Meg szervezni az utazásokat, amit imádok ugyan, de azért kurva kemény meló. Állást keresni, újra állást keresni, közben aggódni a pénz miatt. Próbálni új kapcsolati hálót kialakítani. Hát meg az sem segített, hogy két éve a covid van, szingli vagyok egyedül élek, 100% énidő egyik napról a másikra fordult az ellenkezőjébe. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a zembert, és én akartam külföldre költözni, csak közben teljesen elvesztettem magam. Nyilván nem véletlen, hogy 5 nap után felmondtam tavasszal a munkahelyen, és azóta biciklis futárkodom, ami persze sem elég munkát sem elég pénzt nem ad, és még le sem fogytam tőle, de legalább viszonylag kevés szorongással és szocializálódással jár.

Szóval erre jutottam ma, aztám meg néztem ki a fejemből, hogy oké, de egyáltalán mi jelenti nekem a kikapcsolódást, szórakozást? És hogy kéne ezen változtatni. 

Például szerettem koncertre járni, nem voltam két éve, de már nem is vágyom, mert nem bírom a tömeget. 

Szeretek hegyekben lenni, hát majdnem két éve nem láttam hegyet. 

Szeretek mély beszélgetéseket folytatani a barátaimmal és nagyokat röhögni. Hát még nincsenek új barátaim itt, az otthoniak közül egy maradt talán, akivel szeretnék sok időt tölteni, de hát ő otthon van. 

Szeretek via ferrátázni. Lásd hegyek hiánya és túlsúly. 

Szeretek a tengerben hullámozni. A legutóbbi jó tengerben hullámzós nyaralás három éve volt. (Ezzel az említett baráttal, akivel sokat túráztunk és mély beszélgetéseket is folytattunk.) Jó, voltam aztán Portugáliában, de ott nem sokat voltam vízben, tavaly meg a Cote d'azurön, a fene a hálátlan pofámat, nem sok hullámzás volt ott sem, és összességében nem jó emlékként maradt meg. 

Kurvanehéz új barátokat találni, mert az utóbbi években full introvertált lettem, és semmi indíttatásom szocializálódni, hogy kiválogassam azt, akivel lehetne valamit kezdeni. Elmegyünk persze az expat találkozóra minden hónapban, de mélyebben még senkivel nem sikerült kapcsolódnom. Akivel nagyon éreztem a csít, az meg teherbe esett, és valószínűleg nem jól reagáltunk erre a hírre, mert azóta egyszer sem kontaktált. 

Na szóval ez van, megint ki kell találni magam, legalább megvan a probléma és a nullpont, innen el lehet kezdeni dolgozni. 

Meg közben meg full lelkifurdalés, hogy egy hálátlan dög vagyok a jó sorsomnak meg a zembernek, aki nyilván a legjobb változatomat érdemelné.

Meg hát a faszomat. Telik ez az egy élet, én meg elfelejtem, hogy kell élvezni?!?

Ez is Chicago: két napja ágyban, algopyrin és alvás. 😭 De mondjuk úgysem javallott kimenni; kanadai erdőtüzek füstje borítja a várost, és rekkenő hőség van. Szívem szakad meg, komolyan. 😭😡

Szürreál lvl. 5000. Itt ülök Chicagóban, egy másik kontinensen, egy külvárosi ír pubban vacsorázva egyedül (a pasim otthon fekszik betegen a szálláson). Jobban otthon érzem magam mint sok helyen Európában. Mármint nem az ír pubban, hanem Chicagóban. 😀