Ilyet én még nem basztam, hogy több fizetést ajánlanak, mint amennyit kértem. Majdnem 21%-kal több bruttó órabért fogok kapni, mint amennyit kértem. Mert szerintem low level, belépő szintű munka, annyit is kértem érte. De ők meg valamiért olyan kibaszott lelkesek lettek tőlem. Mondjuk megértem, mert a raktárba se bánok lemenni-től a Power BI-ig lefedem a dolgot, de azárt meglepő, hogy ezt most ők meglátták.
Szerencsére jelenleg a pénz annyira nem számít, mint hogy betegyem a lábam a munkaerőpiacra, amíg végre felvesz csillióért az adóhivatal, vagy egyéb kormányzati szerv, ahol aztán tényleg gennyesre keresed magad nulla melóért, persze full kiégsz fél év alatt, de hát én már annyira ki vagyok égve bullshit állásoktól, majd 20 év versenyszféra, multik, Magyarország, "Együtt dobban a szívünk" és társai, hogy pont telibeszarom. Amúgy is nulla esélyt látok a zombiapokalipszis/armaggedon/totál gazdasági/klímaösszeomlás előtt hogy nekem értékteremtő, élvezetes munkám legyen... Akkor legyalább keressem gyennyesre magam. Majd a szabadidőmben köszönöm élvezem az életem. 23-40 is ez volt, akkor most hova reménykedjek. Csak légyszi a zuramnak legyen valami számára kielégítőbb állása, mert azt nem bírom, ha ő depis. 

Ma öt hónapja vagyok pénzügyi adminisztrátor egy holland cégnél, kisvárosunkban, hollandul. Hát menő vagyok, na. Közben dögre unom magam, mert ez egy rohadt monoton munka, ennél én sokkal többre vagyok hivatott/képes. Kisvárosunkban holland nélkül, angoltudással nem egyszerű munkát találni, mert bár ebben az országban az első generációs bevándorók egy részén kívül mindenki beszél angolul, de hát a dokumentációk/szabályzatok, stb hollandul vannak, és lusták is megerőltetni magukat a kedvedért. Január óta egy, majd két napot már otthonról dolgozhattam, ami szintén nagy menőség, mert az irodában megőrítenek, folymatoasn pofázik valaki, nem lehet lekapcsolni a villanyt, megy a rádió (!), stb. Jövő héten végre beindul a projekt, amire valójában felvettek, ennek örömére max két hónapig nem lehet home office. Közben pár hete megkeresett a linkedinen egy fejvadász, ahonnan egy másik holland kis céghez meg is nyertem az állást csütörtökön. Mivel részmunkaidő, maradok a régi helyen is két napot, aztán majd meglátjuk. Közben pár nap elteltével végre lecsengett bennem ez a nagyon furcsa szerdai interjú, és már teljesen érzem, hogy az új hely sem lesz a tuti, valami fura a főnökkel. (Meg a rádió is szól...) Mindegy, mert ez legalább mentséget ad a "régi" helyen, hogy ne kelljen négy napot az irodában ülnöm ezekkel a csodálatos kollégákkal a következő pár hétben, mert új állás nélkül nagyon nehéz lenne megmagyarázni, hogy pont akkor hagyom őket cserben, mikor elkezdődik, amire felvettek. (Hozzáteszem, eddig sem unatkoztunk, de a senirorok szerintem kummantottak sokat, mert öten végeztük azt, amit addig kettő.) Na mindegy, meglátjuk, meg nem hivatkozhatok megint arra, hogy azt súgja a megérzésem, hogy nem. Pláne, nem egy ilyen kisvárosban, ki tudja, kinek meddig ér a keze. Pár hét után majd mondhatom, hogy bocs, de nagyon eltérő a munka/kommunikációs stílusunk, szevasztok. De for the record, szerettem volna lejegyezni. Hát, kíváncsi leszek. 

Ledaráltuk két és fél este alatt a zseniális Dying for sexet, az utolsó pár részen kb. 48 zsepit telesírtam, Michelle Williams sugárzó és brilliáns, Rob Delaney meg nemrég a Catastrophe óta kedvenc, Jenny Slate sosem lesz más mint a gonosz bari a Zootopiából (meg persze Missy a Big Mouthból), na de hogy volt egy színész, akinek kb két jelenete volt, és olyan furán ismerős volt, de nem eléggé, és most látom, hogy Pawel a Napsütötte Toszkánából. Nyilván nem láttam azóta semmiben.