kár

Amikor félálomban bekúszik egy ezerévvel ezelőtti név, és másnap eszedbe jut, és utánanézel, és a régi nagy rajongás tárgya már furán néz ki, és szar popzenét csinál. :( Bella Levente. Amikor még néztem tévét. 

Mai kihívások: NAV regisztráció, kresz újratanulás. 

Szerintem nem, de köszi. :D

Amikor valaki, akit alig ismersz, és semmilyen érdek nem fűzi hozzád, és négy hónapja nem látott, megkérdezi, mikor újra találkoztok, hogy: "Te nagyon sokat fogytál?"

*(lehet, hogy csak ennyire jó az új hajszínem. :D)

Éééééés - drumroll - összeállt az osztrák túra is fejben! :)

Amikor megint több éves kihagyás után (shame on me) találsz egy ügyes kezű, gyors, kedves, TB alapú (!!) fogorvost a lakásodtól 5 percre egy szuper felújított rendelőben, és két alkalommal elintéz mindent, majd utadra bocsát, hogy viszlát egy év múlva...! Priceless! :D

"Június 10. – júni 12-től hazatérhetünk karantén nélkül

A horvát köztársaság elnöke jelentette be, hogy június 12-től nem kell karanténba vonulni a magyaroknak hazatérés után sem. Egyelőre várjuk a magyar hivatalos megerősítést."

OMG, baszki, a végén még tényleg lejutok hamarosan Baškára! :D:D:D

Na gyorsan megnéztem a Douglast is, és amíg a Nanette feldühített, ezen szétröhögtem az agyam. Nagyon nagy arc Hannah Gadsby, biztos szégyen-gyalázat, én tegnap hallottam róla először, de remélem, még sokat fogok. In your face, Louie!

És azzal kapcsolatban is teljesen egyetértek Hannah Gadsbyvel, hogy a mű nem elválasztható a művésztől; én már soha nem fogok neveti Louis C. K.-n, nem fogok jó szájízzel megnézni egyetlen Kevin Spacey filmet sem, és ha rajtam múlik, nem nézek meg olyan darabot, amelyben Stohl Buci szerepel. 
Nem lett jókedvem, mikor megnéztem a Nanett-tet, dühös lettem. Nem beszélünk ezekről a dolgokat, mert feministának lenni nem menő, ez megint egy olyan szó, amit teljesen elkoptattunk, pedig Magyarországot nem lehetne azzal vádolni, hogy már átestünk a ló túloldalára a feminizmusban, sőt, meg sem érkezett igazán. Mindent áthat a leghétköznapibb szexizmus, és ha ki mersz állni magadért, akkor te vagy a frigid, túlérzékeny, baszatlan picsa. Volt egy munkahelyem, ahol ez nagyon ment, imádtam a főnökömet, de egy szexista barom volt, és az egész osztályon ez volt az alaphangulat, én voltam az egyetlen nő, akivel szemben ezt nem engedték meg maguknak, sokkal erősebben kellett volna fellépnem a többiekért. 
Én is jókor találom ki közel negyven évesen, hogy feminista leszek. Mennyivel jobb lenne, ha ez is egy olyan dolog lenne, amiről nem kellene beszélni, mert fel sem merül. Mert nincs olyan, hogy apuka segít a gyerekekkel vagy a háztartásban. Mert nincs olyan, hogy hálásnak kell lennem, ha hajlandó vagy gumit húzni a farkadra, ha meg akarsz dugni, de benned fel sem merül, hogy mekkora teher, hogy a fogamzásgátlás összes nyűgét és következményét nekem kell viselnem. Mert nincs olyan, hogy a nők kevesebbet keresnek, és nem tudnak olyan magasra jutni, és csúnyán néznek, ha az anyuka nem hajlandó este 8-ig meetingelni, mert mennie kell a gyerekért. Mert nincs olyan, hogy nőként soha nem érzem tökéletesen biztonságban magam, ha késő este egyedül jövök haza. Mert nincs olyan, hogy vezető politikusok olyan mondatokat engednek meg maguknak, és nem ratifikálják az Isztambuli egyezményt. Meg vak komondorok sincsenek.
Szóval bekaphatjátok, mostantól feminista leszek.

Két napon belül két különböző embertől kéretlen tanácsot kapni. Egy kisebb, egy nagyobb és ostoba. Vagy ki vagyok erre hegyezve - most néztem meg Hannah Gadsby Nanettjét, ott is szóbakerül a téma - vagy nem tudom, de ne már! Eddig is figyeltem, ezután fogadom, hogy még jobban fogok, hogy ne adjak, de arra is, hogy visszautasítsam, ha kapok. Egy ismerősöm is mesélt egy szorit a napokból egy akkora mansplainingről, amit azóta is alig hiszek el. Mind yur own fucking business!