A másik téma meg: igen, tegnap eljutottam a "bazmeg nyuszi a fűnyíród" állapotba. Aztán este Panni és Katze a lelkemre beszélt, hogy ne játsszak már le mindent fejben, legalább egy utolsó merész húzást próbáljak meg. Igen, mindig elfelejtem schrödinger macskáját.
Szóval fuck it, egyszer élünk, hétfőn.

Már leedzve, lefürödve. Komolyan fontolgatom, hogy áttérek délutáni műszakba, és 6.30-8-ig fogok edzeni. Ilyenkor még olyan jól lehet menni a szigeten. Közben én csodálkozom a legjobban, hogy ilyeneket fontolgatok a fejemben. Én és a mozgás? Ha ezt nekem valaki januárban mondja, kiröhögöm, most meg már napi szükséglet.

Nemszeretem érzés; kezd végleg elveszni a hitem. Mit tegyek? Tegyek valamit? Van döntési helyzet, vagy nincs?

Ja, és ezzel csak kisbetűvel, de hadd büszkélkedjek: beleférek a lila gatyámba, a szokásos ruháim meg leesnek rólam. :D

Lassan eljutok a "bazdmeg nyuszi a fűnyíród" állapotba. Ahogy T. kolleginával is megállapítottuk ma, a nőket nem szabad hagyni túl sokat gondolkozni.
Szóval ha pár napon belül nem történik semmi, akkor vagy én fogok lépni, vagy kiverem a fejemből.

Hétvége

Hétvége

Jaj, de szépet álmodtam.
:( Mondtam már, hogy kaparom a falat?

Kaparom a falat.

Milyen szörnyen kiábrándult ember volt ez a Márai.

Jajj, hogy milyen szép szál ember ez a Gálffi! A magyar Alan Rickman. Bűbájos darab az Üvegcipő.

De rég volt. Ma újra hallottam, és ráemlékeztem, mennyire szeretem: http://www.youtube.com/watch?v=ijQUkkFq-Hc

Update: nyilván Marc Webb rendezte, ki más? :D

Csodás. Minden. :D

Ki vagyok fordulva önmagamból. Hetek óta. A szó legjobb értelmében.

Ami biztos: 05.11. Sex Action, Zp. Másnap Kosheen maybe. 27-én meg BOD.
Zsé? 285 Erik Sumo: Belv. Feszt.

Nem hiszem el! Egy világ dőlt össze bennem. Mikor lett John Corbett akkora kurva, hogy elmenjen szerepelni a Szex és New York 2-be? Sírok. Komolyan.

Menő bicóscsaj vagyok; flörtöl velem a szerelősrác a szervízben.

Menő szörfölő-fesztiválózó-fényivó-punkrockerlány

Nos. Pécs. Pécs messze van. A hosszú és unalmas vonatút után - amit azért élveztünk, legalábbis amiatt, hogy végre kiszabadultunk a városból, utazunk és szép az élet - találkoztunk Dórival a pályaudvaron, szerencsére azonnal megismertük egymást. Mind izgatottak voltunk, hisz neki is mi voltunk az első couchsurfinges vendégei, nekünk is ez volt az első couchsurfingünk, de mikor megláttam, azonnal megnyugodtam, mert nagyon szimpatikus volt. Elfoglaltuk fantasztikus szállásunkat, ledobtuk a cuccot, majd rögtön berohantunk a városba, hogy igyunk végre valamit, meg hogy találkozzunk Katze unokatesójával, aki szintén a városban volt. Már röhögtünk, mert KisÁ írt nelünk egy listát, hogy mit kell látni, hol kell enni, inni, és még csak fél órája voltunk a városban, mikor már a listán szereplők fele mellett elmentünk. Míg vártuk Ágit, sétikáltunk egy kicsit, majd le is huppantunk a Papucs kertjében, hogy igyunk egy fröccsöt. Remek volt a boruk! Megérkezett Ági is, együtt visszasétáltunk a Flekken 2-be vacsorázni, megkóstoltam a lepényt, isteni volt. Egyébként ettünk többször is ott, nagyon ajánlom, hatalmas adagok, potom árak. Egy baj volt vele, olyan kajaszagúak lettünk, hogy megkergettek volna a kóbor kutyák, ha vannak. Utána vissza a városba, benéztünk a Toxic Clubba (LóHair-e?), láttunk tűzzsonglőrcsapatot (Mare Temporis)- akkor még nem tudtuk, hogy az utolsót, a többiről végül lemaradtunk -, majd megcéloztuk a koncerteket (Charlie Firpo, Pink Panthers) az ifjúsági házban, ahol Ági el is búcsúzott tőlünk. Kiélveztük a Billentyű fenékmarasztaló kanapéit, majd hazaindultunk. Otthon még leültünk beszélgetni Dóriékkal, bár már nagyon fáradtak voltunk, de annyira szimpatikusak voltak, hogy nem bírtunk elmenni aludni, így vizipipázva és borozgatva fejtegettük a világ nagy kérdéseit. Szombat reggel sikerült viszonylag normális időben embert faragni magunkból, nagy terveink voltak aznap, a Fringe-es programok előtt még le akartuk tudni a kötelező városnéző köröket. Először is azonban reggelizni szerettünk volna, ami nehezebb volt, mint gondoltuk. Végül egy óra kóválygás után a Walzer kávézóban ültünk le a Király utcában, de nem voltunk vele elégedettek. A kiszolgálás lassú volt és felületes, nem ajánljuk. (Mai tapasztalataimmal azt mondanám: reggeli péksütemény elvitelre a Kórház téri pékségben (nyitva minden nap 5-20), kávé a Virágban). Utána jött a Cella Septichora és környéke, de valahogy nem voltam ráhangolódva, vagy csak nem volt olyan izgalmas, mint vártam. Bár az Ókeresztény sírok az Apáca utcában rendben voltak, és kellemes volt a vezetés. :) Meg Barbakán. Magas és meredek. A Barbakánkert meg tele van csövessel. A Dómba nem mentünk be, másnapra terveztük halasztani, végül másnap sem lett belőle semmi. Megint Flekken 2-be ültünk be ebédelni, közben hazaugrottam ruháért, mert kicsit túlbecsültem az időjárást reggel. Nem bírtunk el a nagy adag lepényekkel, de elcsomagolták, és éjfél körül mindkettőnknek nagyon jól esett az a pár falat. Ebéd után már Fringe-et terveztünk, ám mindent sikerült lekésni, vagy nem bejutni, így volt kávé a Virágban, meg fagyi, meg Dzsámi, nem veszünk 750-ért hűtőmágnest, pedig van Audrey-s meg Chat noir-os, végre elcsíptünk egy táncszínházat, ami elég jó volt, aztán lementünk az ifjúsági házba, lerogytunk a Billentyű kanapéjára, ahonnan én személy szerint soha többé nem akartam felállni. Az este további részét a Billentyű- ifj. ház nagyterem- Pesti est háromszögben töltöttünk, sok remek kis punkrockzenekart meghallgatva. Volt before you can say Jack Robinson, aztán átmentünk Csőke Renátára, de ő nem volt a mi műfajunk, úgyhogy gyorsan vissza CowaBunga Go-Go!-ra, a round nine vokalistája (GZS) épp úgy néz ki, mint Maggie a Miért éppen Alaszkából, Szabadtéri 4akkordos Performansz rajongók lettünk, szemezünk egy csávóval, aki úgy néz ki, mint Szasza a Sex Aczionből, de nem jön oda, egy nagyonrészeg tinisrác majdnem ráesik Katzéra, később mondja, hogy nekem meg puszikat dobált, de nem láttam, sörök, fröccsök, cigik, döglés, ritmusra dobban a láb, átmegyünk Szilagyikata Kísérleti Tánczenekar-ra, mert vicces a nevük, tele van a Pestiest, nőimosdós beszélgetésröhögés idegen csajokkal, van Fény!, Fényt nekem, csapos, bodzásat, aztán még egyet, spiccben állva énekel a Szilágyi Kata, messziről olyan, mint a Marótviki, nem, mégis inkább NajwaNimri, á levette a cipőjét, már mezítláb énekel. Vége a koncertnek, kedődik a meccs, menjünk innen. A Billentyűben elfogalták a kanapét, jó lesz a szék is, koncertre készül a Groovus, meg vagyunk róla győződve, hogy a beszélgetésünkön röhög a hátunk mögött a technikus ("Hol vannak a technikusok? Technikusok! Dezső, bazmeg nem szólsz?"), Groovus tetszik Katzénak, nekem mindegy, utána senki nem akar már fellépni előttünk, akkor menjünk haza. Dóriék a Zöldben, ott folytatjuk az estét, Radler, Dóri, Zsófi, Andi, annyira értelmesek ezek a lányok, egyre hidegebb van, megjönnek a szörfösfiúk, ők is szimpik, menjünk már haza, elájulok, nem még bírjuk, még egy cigi, na végre megyünk. Vizipipa, krisnáskaja, már csak vizet iszom, ez sokat elárul, nem akarok lefeküdni, de mindjárt elájulok, így negyed háromkor ezt is teszem. Rosszul alszom, hideg van, rossz a gyormom, öreg vagyok. Másnap megint kelni kell, hisz sok még a program, reggelit veszünk a pékségben, burek, tervben a Dóm, de mise van egyig, akkor nem megyünk be. Kávézzunk! De a Csontváryt felújítják, zárva a Dante, marad a Kioszk, kiülünk a napra, de aztán mellénkülnek, és az arcunkba dohányoznak, nem szeretjük, arrébbülünk, nem az igazi a kávé, még nem elég meleg a gép, de nagyon aranyos a lány, és ad mellé vizet, meg ad bele citromot Katzénak. Csontváryban aranyosak, de csalódás, többet vártam, van vagy 30 kép összesen. Séta a Káptalan utcában, aztán lefordulunk vissza a színház felé, igyunk még egy kávét a virágban, majd menjünk haza a cuccért. Közben kitaláljuk, hogy hullák vagyunk, bár meg akartuk még nézni a Roxette emlékzenekart (!), de inkább búcsút veszünk Dóritól, és elmegyünk egy korábbi vonattal. Ahogy kigördülünk a városból, Szentlőrincnél már esik. Közben összeszedjük az egyik előző esti szörföspajtás fiút is, így hármasban tartunk hazafelé, csöndesen, el- elbóbiskolva. Battánál már bejön a café, helló Puzsér.

Nos. Itt egy a választással kapcsolatos bejegyzés volt, és bár nem szoktam törölni, de most megteszem. Ugyanis én is nagyon utálom, ha valaki, akit kedvelek - színész, zenész, író-, nyilván nem azért kedvelem, mert kíváncsi vagyok a politikai véleményére, mégis odaáll valamelyik oldalra. Úgyhogy ennek itt nem lesz tere. Meg tartom magam a korábbiakhoz, miszerint nopoliticsplease.

Pécs csodás. Fringe csodás. Hazaérkezni csodás.

Csodás nap. Semmi különös, csak olyan gömbölyűek a dolgok. Jól érzem magam a bőrömben. Egyre jobban. És hiszek. És bízom. Holnap meg irány Pécs.

Galaxis utikalauz

Arthur boldog volt. Borzasztó örömmel töltötte el, hogy aznap végre minden a terv szerint halad. Csak húsz perce döntötte el, hogy megőrül, és máris az őskori Föld mezein üldöz egy Chesterfield márkájú heverőt.

fly me to the moon

Kösz, Nesta! :) Eszembe jutottak azok a régi Kontor koncertek a Békebíróban, de szép idők voltak.

Lehetne, hogy egy órára elálljon az eső, és elmehessek bicózni?

I CAN stop thinking about you. Három nap után. Percekre. :)

Megfejtettem, felfejtettem magam. Most már csak meg kell ugrani a nem túl magasra tett lécet.

Igen, tegnap este, éjszakába nyúló beszélgetésben megfejtettük. Az a baj, hogy MINDEN lehetséges végkifejlettől félek. Mit félek, be vagyok szarva. A pozitívtól talán még jobban.

Apu ijedt kislánya vagyok.
Miért emeltem magam köré falakat, mikor sosem csalódtam igazán, és a legjobban arra vágyom, hogy szerethessek és szeressenek?
Prímán sikerül a megközelíthetetlen látszatát keltenem, miközben a legjobban rámosolyogni szeretnék. Fesztelenül, barátságosan.