Ó, hála Istennek, holnap este Lajos! :) Van, akinek már tegnapelőtt volt, de én majd csak holnap jutok hozzá. Mindegy, legalább van miért várni a vasárnap estét. :)

Azért néha már magamat is megdöbbentem. Amikor a Vox filmajánlójában található képen két embert felismerni vélek, majd az imdb-re felkukkantva bebizonyosodik, hogy nem tévedtem, az valóban Kevin Bishop a Lakótársat keresünk-ből, meg Kris Marshall az Igazából szerelemből, akkor azért elkerekedik a szemem. 

Hú, de kurvára fáj a lábam. Nem az, és nem azért, hanem a kurva balerinák miatt, pedig napok óta másban járok. Áááá. Sántítok erősen. :(

Ez a True Blood mostmár tényleg egy gagyi, mondjuk most hogy belegondolok, emlékszem, az elején is le voltam sokkolva, hogy a Sírhant művek után ezt csinálja Alan Ball, tehát már akkor sem tetszett igazán, csak ottragadtam. Viszont az vitathatatlan, hogy Deborah Ann Woll olyan magasan emelkedik ki a mezőnyből, hogy már csak miatta is majdnem érdemes nézni. Sokra viszi még ez a lány! 
Ráadásul az is vicces, hogy a rokonaim egyike-másika mennyire hasonlít egyik-másik híres emberre: a legdurvább, hogy a pótkeresztapám tiszta John Cleese, na az ő nagyobbik lánya jut minden jelenetnél eszembe Deborah Ann Woll-ról, Ron Swansonról - bocs, Nick Offerman -  meg egy az egyben apám.

Menjek Krakkóba a szülinapomon? Igazából ez még beleférne a büdzsébe, busszal az utazás hat óra, oda-vissza kijön 9000-ből, a szállás hostelben már ennél jóval olcsóbban is akár három napra. Hm. Megfontolandó. Réka ötlete volt egyébként, mert régi terv, hogy most nem akarok itthon lenni a szülinapomon, hanem inkább elutazni, leginkább egyedül, de pénzem nem lesz drágábbra. Hát megfontolandó. Nem mintha szerepelt volna Krakkó a tervezett uticélok között, de azokból most egyikre se lenne zsé. Igazából egyre jobban tetszik az ötlet. Meg mondjuk Auschwitz-ba mindig vágytam.

Úristen, Adrien Brody mint Dalí a Midnight in Parisben! Priceless! :D

Mim van nekem??? :) I rock.

Lool, Marthy Plimpton Keith Carradine lánya! xD

Mindjárt indulok... :D

izgatott

Jujj, mim lesz nekem szombaton!! :D

Ráveszem magam a reggeli edzésre, erre alighogy beindulnék, megnyekken alattam a bringa. Szerencsére nem taknyoltam, de nem sok híja volt. Tehát megint bicikliszervizt keresek. Csak ez most megint egy hét kiesés edzésben. :(

Tegnap éjjel hazafelé az ötlött az eszembe, hogy fogok én olyan pasit találni, aki még ilyenekre is eljön velem, mint a Margófeszt? Pláne EB helyett?! Na nem mintha túl jók lennének az kilátások. Pl. a Fogasházban voltunk kábé 100-an, abból olyan 5 pár. Szingli pasi asszem zéró egyébként. Na meg nem mintha egyébként annyira válogathatnék a jelentkezők között, hogy újabb szűrőfeltételt szabhassak. :)
Na mindegy, ez nem is fontos. Ami fontos, hogy csodás este volt. Pár napja magyaráztam Rékának, hogy megyek a Háy-ra, mert egyszer én láttam őt Pulán a Művészetek völgyében, ahol beszélgetett az Adlföldivel, és jajdejó volt, meg egyébként is, az jó lesz. Aztán tegnapelőtt rájöttem, hogy az nem is a Háy volt, hanem az Alexandra könyvesház igazgatója (a Matyi Dezső, vágta rá Réka, mert nekem ilyen okos barátaim vannak), és ugyanott, egy másik napon (lehet, hogy másik évben) láttam egyébként a Rátóti Zoltánt, aki a Bogyósgyümölcskertész fiából adott elő részleteket, ami szintén király volt. Szóval jól megcsaltam az emlékezetemet, mert igazából akkor én a Háy-t tulajdonképpen nem is láttam. Sőt, igazából csak a Bogyósgyümölcskertész fiát olvastam tőle, amit egyszer a fateromnak vettem meg ajándékba, nem is tudom, milyen indíttatásból. Egyszóval én tulajdonképpen nem is ismertem annyira Háy-t. 
Aztán hamar kiderült számomra a Háylanden, hogy a Háy - jól sejtettem - egy hatalmas fazon, nagyon okosakat mondott, imádnivaló volt (valamiért Özpetek jutott eszembe, ő ilyen erre a világra szakadt bölcs tündér, mint a Háy). Aztán ott volt ez a fura fazon, aki gitárt hangolt, fura kis manó. Azt tudtam, hogy hogy hívják, de azt nem, hogy ki ez. Aztán ahogy működött a színpadon, ahogy összehunyorított a többiekkel, szívembe zártam a Beck Zolit, közben erősödő gyanúval, hogy ez a srác biz a 30Y énekese lehet, amit Réka később meg is erősített. A 30Y-t eddig nem szerettem, tavaly is elmenekültem róla Hegyalján, de ígérem, most fogok adni neki még egy esélyt ennek a koboldfiúnak a kedvéért. És persze még a Mucsi is ott volt, előadott egy monológot a Nehézből, továbbra is rajongója vagyok. 
A Kapa-Pepe párosból egyébként ő volt jobb az este, Scherer később a Fogasházban sajnos a szokásos Pepét hozta, és nem valami újat mutatott. Nem baj, ő azok közé tartozik, bármit csinál, imádom. Ez a rendezvény érdekes és vicces volt inkább, kortárs magyar írók olvasták fel saját novelláikat a Fogasház kiürített lakásaiban. Volt köztük jó és kevésbé jó, de azért a hangulat megvolt. A legviccesebb talán a Garaczi volt, aki elmondta, hogy ő most abban a lakásban olvas fel nekünk, ahol egyébként ő valóban élt a 80-as években. Fless volt.
Szóval kell nekem minden, ami Háy. Olvasni, nézni. Durva egyébkén, 35-40-nek néz ki a csávó, közben meg elmúlt 50.
Ma is mennék, de nem lehetek két helyen, így fájó szívvel lemondok az Európai irodalom éjszakájáról, meg Karen Blixenről, meg a Wattican Punk Ballet-ről, de Ti menjetek, mert kurvajó lesz, biztos!

Munka után edzés megvolt, most fürdés, szépítkezés, aztán irány a Margófeszt II. felvonás. A tegnapi program nagyon jó volt, a holnapiról lemondtam egyéb elfoglaltság miatt. Ma este viszont Háy meg Scherer. ♥ Mit is mondhatnék? Remélem, beférek!

Óh, csodálatos. Kemény gumikkal még szebb az élet, két nappal ezelőtthöz képes így egy körrel többet mentem ua. idő alatt, avagy a köridőm egyötödét lefaragtam. És el se fáradtam annyira. Széles vigyor.* Öt.

*Pláne ahhoz képest, ahogy másfél órája éreztem magam. Valamiért egész nap olyan feszült voltam, aztán még meg is koronáztuk hazafelé a napot...

Na a Quimbyről már inkább elmenekültünk: a fesztivál harmadik napjára elviselhetetlenre nőtt a tömeg. De ettől függetlenül tartalmas hétvége volt, mindhárom nap voltunk a Belvfeszten, aztán üldögéltünk mindenféle jófej emberekkel, ma megnéztük a Holdfény királyságot is - nagyon aranyos volt, de nekem Wes Anderson előző két filmje azért sokkal jobban tetszett - voltunk sugarshopban, ettem macaront -isteni volt a sós karamellás -, szereztem olcsón egy csomó könyvet, és még a Manierizmusban is jól bevásároltunk hihetetlen árakon.

Tündérgyári krédó

Na jó, azért ennyire nem, de átérzem. :) Heh, egyébként nem hiszitek el, múlt hétfő óta nem láttam, ami nagy teljesítmény ismerve a körülményeket, erre ma, már hazafelé nem összefutunk? És bumm. Egy lövés a fejbe, öt a testbe, mondhatnám. De igazából bánja fene. Csak azt max, hogy ilyen gyáva nyúl vagyok megint. Na mindegy, let's get the party started, sörök a hűtőben, és hamarosan irány a Belvfeszt.