Nagyon unom már, hogy mindenhonnan ömlik Katy Perry. Elsőre még jó volt, bár nem az én műfajom, de századszorra-ezredszerre? Na de ez így tényleg odabasz: http://comment.blog.hu/2009/03/30/az_ukran_teve_is_viccesebb_mint_a_magyar

Az a jó abban, hogyha egy olyan emberrel találkozunk, akivel 15-20 éve voltunk barátok, és most is jól érezzük magunkat együtt, akkor az egy tök jó visszaigazolás olyan szempontból, hogy az akkori önmagunkhoz képest még mindig hitelesnek érezhetjük magunkat. Gyerekkori énünk büszke lehet ránk.

Hú, de jó estém volt tegnap! Az úgy volt, hogy vagy másfél hete kinéztem magamnak ezt a Kisvakondos-Prágás programot a Millenárison, ámde a baráti körömből senki nem ért rá, így már teljesen beleéltem magam, hogy munka után haza vidékre, mikor olvastam Katzénál, hogy ő is pont oda készült, így végül összeszerveztük magunkat, és mentünk együtt. Ebben csak az az igazán izgalmas, hogy Katze általános iskolai osztálytársam volt, akivel kb. 8-9 éve annyi volt a max. történés közöttünk, hogy bejelöltük egymást a wiwen, és Zoli blogajánlójában találtam rá véletlenül a blogjára, kábé fél éve.
Megnéztük tehát a Kisvakond kiállítást (borzasztó bájos), majd beültünk Marximba, és órákon keresztül egymás szájából kaptuk ki a szót. Kicsit féltem előtte, mert ezek a találkozások gyakran sülnek el szarul, de nekünk sikerült ott folytatnunk, ahol abbahagytuk. Remélem, lesz folytatása, remélem, ez egy újból szárbaszökkenő barátság kezdete. :)

Merre is jártam mostanában? No próbáljuk visszafele rekonstruálni. Tegnap Rékával találkoztunk, lementünk az Instantba, de aztán mégsem volt hozzá kedvünk. (nem tetszik, amit a középső teremben csináltak, miért kell az embereket kényelmetlen bárszékekre kényszeríteni?), úgyhogy elindultunk a Nagymezőn, és hagytuk magunkat sodortatni az árral (vagy 10 métert :), majd a szemközti Cheho nevű helyen kötöttünk ki. Gyakorlatilag a neve fogott meg, de aztán nagyon tetszett nekünk. Trendi, iszonyú olcsó (3 kori sör a Nagymezőn 840!!), korrekt a kiszolgálás, szóval megyünk még oda. És nem mellesleg kurvajót beszélgettünk.
Szerdán Mankánál voltunk Adrien Brodyval, Andival, Judittal, lapcsánka-partyn, és nem mellesleg szereztem utitársakat a voltra Mansonra, szóval már csak pénzt kellene rá szereznem. :)

Múlt szombat KisÁ, mind opening, majd queen a csajokkal meg Mátéval. Nagyjából ennyi rémlik.
Néztem Ausztraliát (nem rossz, csak nagyon hosszú, kicsit ostoba, Kidmannel mint választás, nem értek teljesen egyet, viszont a kölyök gyönyörű (bár azt a beszédstílust nem kellett volna erőltetni, Hugh Jackmen meg szuperszexi), Funny Games-t (dobogós a legrosszabb filmek, amiket valaha láttam versenyben), meg Swingtown-t, Office-t, 30 Rockot.

I think I should watch less american series, 'cause it makes me speak in english.

30 rock

"Azért kerültél be a médiába, mert vicces, furcsa és szociálisan nyomorék vagy."

Erősen addiktív

I think, I really need a drink tonight.

4 napos oktatás nagy nehezen letudva, túlélve. Most kanapé, takaró, pizza, 30 rock meg office. De jó lesz.

A ma esti esőnek májusi eső illata volt.

sexy marin

De cukifül ez a Dj Zebra, hogy egy csomó mindent le lehet tölteni ingyen a honlapjáról. Ettől még jobban szeretem.

http://www.youtube.com/watch?v=BpYQ6ToOUys

Nem hittem volna, hogy van olyan film, amiben Billy Nighy és Mickey Rourke is szerepel. De jött a figyelmeztetés a filmkatalógus tv figyelőtől (nagyon hasznos szolgáltatás egyébként, ha regisztálsz, bejelölhetsz alkotókat, meg filmeket, és minden nap küldi az emailt, hogy milyen filmek lesznek a megjelöltekkel aznap a tévében), hogy este 8-kor 001 - Az első bevetés címmel lesz egy ilyen film a retekklubon. Tartalom és cím alapján necces, de belenézős. Amúgy is elég impozáns a szereposztása.

Update: buta kis film volt, de Billy Nighy még ebben is vicces.

Álmomban Toni Colette voltam, és egy Gabriel Macht szerű csávóval kavartam. De sose hagytak minket dugni, mindig közbejött valaki, vagy valami.

A múltkor egy negyvenes nő a kávéskaticában, most egy harmincas inglismen a metrón szólított le, hogy nem -e tartanék velük. Lehetne kérni valami minőségi váltást? (Csak mackós és önbizalommal telt magyar pasikra gondolok, szerintem nincsenek túl nagy igényeim.)

Azért ide elmennék: http://galambszer.extra.hu/alszeri_vendeghaz/K%C3%A9pek.html

" azért kíváncsi lennék Kenny szinkronhangja is ugyanannyit kap-e egy-egy adás után, mint akármelyik másiké" :D qdb rlz

És könyörgöm, mi a faszom értelme van ugyanezt a kibaszottszar filmet, szóról-szóra, hibáról-hibára, ugyanazokkal a jelmezekkel és díszletekkel (megkockáztatom ugyanott, bár csak beletekertem, mégegyszer megnézni nem vagyok hajlandó) leforgatni, mégha Ulrich Mühe helyett Tim Roth-tal, a főgonosz szerepében pedig Michael Pitt-tel is? (Csak a pénzét vállaltuk el kategória dobogósai.) Miért? Miért? Miért, basszájba?

Na ma meg egy harmadik díszpinttyel álmodtam. Ez modjuk vicces volt. Nem lehetne, hogy a tudatalattim is felfogja, hogy nem nosztalgiázunk, hanem a jelenben élünk, nincs ezekkel a pasikkal nekem már semmi feldolgoznivalóm.

Natasha, rest in peace! :(

Hát ezt kár volt két évig vadászni: halálosan idióta film a Furcsa játék. A két főszereplő srác totál hiteltelen és amatőr, ráadásul milyen már egy pszihothrillerben, hogy a gonosz főszereplő időnként belenéz a kamerába, és összekacsint a nézővel, alkalmanként még beszél is hozzá. (Sőt, mi több, SPOILER az egyik jelenetben az áldozat véletlenül megszerzi a fegyvert, és lelövi az egyik támadót, a másik meg fogja a távirányítót, és visszateker!! Ez paródia akar lenni, vagy mi?) Teljesen elveszik a feszültség. Idióták. :( Inkább olvastam volna.

Zene mostanában indie rock playlist 2008 december, ilyenek, mint The Good China: http://www.youtube.com/watch?v=GP2aOTAfb9Y (http://www.myspace.com/thegoodchinaband), Woodpidgeon, Blitzen Trapper: http://www.youtube.com/watch?v=bqtlcHiSHTE, Florence and the Machine: http://www.youtube.com/watch?v=1TwqE2X55Wg, Taken by Cars: http://www.youtube.com/watch?v=jp1u8VRw5sI, Tunng: http://www.youtube.com/watch?v=AI1NgFYJCN4, The Asteroids Galaxy Tour: http://www.youtube.com/watch?v=TGjl6ITkFqI. Király tavaszi zenék szerintem.

Ezt meg nagyon várom: http://www.youtube.com/watch?v=4mpLvUY8TUE
John Krasinski & Sam Mendes, nyámm. (Bár sosem tudok elvonatkoztatni attól, hogy John épp úgy néz ki, mint Máté)

Legyek egy kicsit gasztroblog is? Na jó. Gnocchiban (is) ász vagyok (ejtsd: nnnnyokki). Egszemélyes háztartásomba tökéletes a zacskós gnocchi (lidl), és a titka a mártásban van: feldarabolok pár fokhagymát és paradicsomot, először a fokhagymát egy kis olívaolajban megpirítom (mediterrán ételeket csak olívaolajjal főzünk!), majd rádobom a paradicsomot, tovább pirítom, szórok bele sót, bazsalikomot (ha minden igaz, hamarosan lesz friss, addig igénytelen módon zacskóból), majd paradicsompürét keverek bele. (Persze ha sok paradicsomunk van, mehet csak abból az egész.) Összerottyantom, igény szerint higítom vízzel. Ha van, teszek bele a végén minimozzarellát, de tényleg csak a legvégén, hogy ne olvadjon teljesen szét.
A gnocchit közben sós vízben megfőzöm, majd leszűröm, majd egy teflonedényben aramybarna kérget pirítok rá (olívaolajban). Tálaláskor még parmezánt szórok rá.
Már kinéztem a tésztának is receptet, majd megpróbálom valamikor azt is magam készíteni, kíváncsi leszek. Nyámm.

...arra gondoltam, hogy az lenne igazán vicces, ha Bear Grylls a Túlélés törvényei keretében elutazna egy tetszőleges magyar nagyvárosba, kapna egy devizahitelt, meg egy magyar átlagfizetést, és megpróbálná pár hónapig túlélni. Szerintem simán beleillene a műsor koncepciójába.

Ó, a kurva életbe, remélem annyira hiteles a hírt, amennyire a velvet szokott, mert nagyon kár lenne érte: http://velvet.hu/celeb/liam090318/ :(
Szorítok neked, Natasha Richardson!

...szóval tegnap este diplomás néző lettem, kijártam a Nézőművészeti Főiskolát. Remek volt, mondjuk már a Mulatsággal kapcsolatban is említettem, hogy nekem mindegy, mit csinál a Mucsi meg a Scherer, én kész vagyok, és röhögök. Hozzájuk jött még most harmadiknak a brilliáns Katona Laca, akit szintén eléggé kedvelünk a Krétakörös időkből. A darab egyébként Tasnádi, akitől láttam már számomra hátborzongatót (Finito). Ez meg Lujzi hátát borzongatta, eléggé kiakadt utána, de azt majd ő leírja (remélem, mert elég ritkán ír mostanában, és a rendszertelen bloggereket nem szeretem). Szóval a társaság véleménye enyhén szólva is megoszlott. Én jó szívvel mindenképpen csak a három szereplő igazi rajongóinak tudom, mert ez az ő three man show-juk. Abban igaza volt Endinek, hogy egyetlen ötletre egy kétórás darabot alapozni alapvetően nem szerencsés, tényleg elég lett volna ebből másfél óra, a vége eléggé leült, már nem volt annyira elsöprő. A Scherer meg... Végem van tőle, mint a botnak... :D
Előtte a Sandokan Lisboában ittam egy San Miguelt, utána a Queenben vezettük le az estét, és sikerült érett, felelősségteljes, felnőtt ember módjára 2 sör (meg egy hubi) után fél 11-kor hazamenni, pedig nagyon maradtam volna még. :( Majd szombat este folytatjuk.

Jövő szombaton ez lesz: http://www.origo.hu/programajanlo/20090316-kiallitas-nyilik-a-cseh-mesehos-kisvakond-kalandjaibol.html
Áprilisban meg kurvára elmennék kalandparkba, most beérném Csillebérccel is, csak menjünk.

Közben meg körülbelül 7 könyvet kéne kiolvasnom egyszerre, de legalábbis pár héten belül. Most nagyon ki vagyok egyébként éhezve az olvasásra, éjjel-nappal csak olvasnék, közben meg ma reggelre jött le végre felirathoz illően a Furcsa játék (Haneke), a tavalyelőtt elhunyt német kevinszpészivel, Ulrich Mühével (A mások élete, Ámen). Kb. két éve vadászom. Díjaznám, ha harminc órából állna egy nap. Minimum.

A tegnapi nap egyébként egyszerűen csodás volt, a legnagyobb gondom annyi volt, hogy milyen útvonalat válasszak. Szabin voltam, kialudtam magam, mégis emberi időben keltem, tettem-vettem, heverésztem, olvasgattam, mindössze 1 db Tudorst néztem meg egész nap, majd elriszáltam a terapeutámhoz (aka NagyÁ). Úgy éreztem magam kicsit, mintha én lennék gazdagember felesége. Vicces érzés volt. Ma meg hatkor ébredtem totálisan kipihenten, majdhogynem vigyorogva (csak később jutott eszembe, kikkel álmodtam), de még sikerült ráhúznom egy óra lustálkodást, majd mézeskávé, elindulás, hídon átsétálás, vigyorogva ala' BridgetJones. Pár óra múlva meg színház, Mucsi, Scherer, Katonalaca, mondjam még?

Úgy érzem magam, mint egy különösen kegyetlen és vérengző tömeggyilkos, de kurvajó; annyira földühödtem, hogy velük álmodtam az éjjel, nemcsak az egyikkel, hanem egyszerre mindkettővel, hogy colinfarellnek végre kitöröltem a számát, a másiknak meg az összes levelét, háhá. És most nekem kurvajó. Megtisztulás. Free yourself!

Ez cuki lesz: http://www.youtube.com/watch?v=HJjaGKAUubA
Jennifer Aniston, Steve Zahn, Woody Harrelson, nyámm

Tegnap nem kellett volna emberek közé mennem. Nagyon ritka, két-háromévente egyszer előforduló emberevő hangulatban ébredtem, és ezt még tovább fokozták az emberi interakcióim, miután kiléptem a lakásból. Egy szó, mint száz, Kie barátnőire minden bizonnyal borzasztó benyomást tettem, ezekután soha nem fogják elhinni, hogy javarészt fucking charming és funny vagyok, és nem Mrs. Hyde és Hannibal Lecter eltitkolt gyermeke. Never mind, végülis nem kell mindenkire jó benyomást tennem, lehet nekem is rossz napom. Szóval elmentem végül túrázni, de sok köszönet nem volt benne. Mondjuk jólesett, de az emberek nem estek jól. Ráadásul mikor útközben olyan ihlet tört rám, mint már évek óta nem (hi, darling, welcome back!), és elkezdtem a mobilomba quicknotokat pötyögni, akkor már tényleg ott tartottam, hogy a) hazamegyek, és leülök írni, b) berakom a zenét a fülembe, és otthagyom az egész társaságot, és egyedül megyek tovább. A probléma végül megoldódott kicsit később, mivel elkezdett esni az eső, és épp kereszteztük valami busz vonalát, így elköszöntem. Haza, megnéztem valami filmet, aztán Panni hívott, hogy menjek igyak velük egyet, így a Cézárban kötöttem ki végül.

Aztán este megnéztem még a Wrestlert, hát tényleg csóri Mickey Rourke-nak kellett volna kapnia az Oscart, ugyan a film maga annyira nem izgi, de ő maga mély alázatról tett tanúbizonyságot. És már azért megérdemelne egy életműdíjat, hogy mit művelt magából kicsit több, mint 20 év alatt. Bámulatos. Szexinkonból a bottal nem piszkálnám meg kategóriába, gratulálok (természetesen amúgy sem piszkálnék meg semmivel 57 éves bácsikákat, ez csak amolyan szófordulat). Mutatom:

Kiolvastam a Semmit és mindent, ami alapján a Slumdog készült. A film sokkal jobb. De persze azért az érdekesség kedvéért érdemes elolvasni.

Tegnap munka után haza, majd még majdnem annyi házimunka, mert ma-holnap nagy buli anyának meg a húgomnak. Kicsit fáradt vagyok, olyan mozgalmas álmaim voltak, fáradtaban ébredtem, mint ahogy lefeküdtem, pedig nem gondoltam volna, hogy lehet ezt még fokozni. Most dévánkozom, menjek -e holnap túrára, vagy maradjak még itthon. Inkább utóbbihoz lenne kedvem.

Tegnap nagy nehezen elintéztem az ajándékok vásárlását, tiszta karácsony feelingem volt. Közben véletlenül sikerült vennem egy cipőt, ami már igen időszerű volt. Mivel rá sajnos nem futotta: http://www.cipoexpress.hu/termek.php?modell_azon=098071019 (mely szerelem első és sokadik látásra), kénytelen voltam egy olcsóbbal beérni. De az olcsók között is régen láttam vállalható és kedves darabot, szóval összességében öröm van a lelkemben.

Az mcd zeneáruházzal pedig mindössze 3 problémám van: 1. Nem fogadnak el kártyát.
2. Nincs honlapjuk a kínálattal.
3. Előtte állva konstatáltam, hogy bezárt. :)

De a fókusz könyváruházat még mindig nagyon szeretem, folyamatos akciók, korrekt honlap, segítőkész eladók. (Bár az emelet kicsit túl van fűtve.)

Tartok tőle, hogy a vasárnapi teljesítménytúrából végül nem lesz semmi a sár miatt. Akkor meg akár otthon is maradhatnék vasárnapra is. És akkor meg mehettem volna A38-ra, Irie maffiára (kivel?), mert nem leszek hullafáradt. Bár a jegy árát elköltöttem cipőre, szóval így jártam.

Aztán volt még egy órám a mozi után, nagy bánatomban beültem a Nanába egy sörre, mert barom módon nem jutott eszembe, hogy ajándékokat kéne vennem, úgyhogy most mehetek, és intézhetem munka után, mert mégsem illene ezt holnap bonyolítani az egyik ünnepeltel. Szerencsére azért reggel óta nagyjából kitaláltam/kiderítettem, mit kapnak, szóval tök célirányos leszek. Aztán este lenyomom a No heroics másik felét.
Tegnap este meg Endinél voltunk csomóan, és nagyot és heveset beszélgettünk, kaptam kölcsön könyveket, és jobb kedvem lett a barátaimtól. Ja, erre valók? :) Többek között.
Holnap haza vidékre, szombaton nagy családi ünneplés, vasárnap teljesítménytúra. Kicsit sűrű lesz. Never mind.

Nem tudom, szerintem kevés ember van, aki konkrétan dühösen jön ki a Happy-Go-Luckyról, nekem sikerült. Ennek csak kisebb részben volt a film az oka, nagyobbrészt a közönség, akikkel meg kellett osztanom az élményt. Tudom, persze, elkényelmesedett, rigolyás vénasszony vagyok, akiket farkaskutyák fognak felzabálni. :) Nyilván rugalmatlanabb vagyok, mint korábban, bár az ilyesmiket korábban sem szerettem. Konkrétan sikerült egy nyugdíjas előadást kifognom. 15.45. hétköznap, Puskin, kisterem. 60 körül volt az átlagéletkor. Rosszabbak voltak, mint bármelyik plázás-nachosos közönség. Késtek, beszélgettek, kommentáltak, a késők rugalmatlanul arrébb küldtek fél sorokat, mert az az Ő helyük (szerintem ha késel, akkor tedd le a segged minél hamarabb, ahova tudod, és kussolj, basszájba).
De mindennek a tetejébe (na igen, ilyen kifejezéseket már tényleg csak a rugalmatlan vénasszonyok szoktak használni :), egy bácsika mellettem a film közben fülhallgatón rádiót hallgatott! Egy ideig nem tudtam, honnan jön az érzékelési határt pont elérő apró zaj, és aztán megértettem. Nem zavartatta magát. Nonszensz. Kénytelen voltam még egy sorral előrébb ülni, mert már annyira zavart.

A filmről pedig. Én az előzetes infók alapján valami olyasmi feelgood filmet vártam, mint az Amélie. Hát ehhez képest is legalábbis keserédesnek nevezném a dolgot. Ráadásul se füle-se farka, csak egymás utáni jelenetek sora, amivel alapvetően nincs igazán baj.
A sztori egy 30 éves londoni tanítónőről szól, aki határtalanul optimista, pozitivista (van ilyen szó?). A környező világ pedig folyamatosan szeretné ebből kibillenteni. A felkavaró az volt benne, hogy bizonyos jelenetek, párbeszédek ijesztően összecsengtek életemmel. Ez van, hogy tetszik (Egyszer, bankigazgatós jelenet), de most inkább zaklatott lettem tőle; Nekem is volt olyan barátnőm, akivel annyira együtt voltunk, hogy apának és anyának szólítottuk egymást, és örökbefogadtuk a baráti társaság többi tagját. Már nincs, elment, tán sose szeretett igazán. Never mind, life goes on.
A film elején buliznak a barátnőkkel, majd hazatántorognak, és hajnalban fáradtan-félrészegen szarrá röhögik magukat mindenen, na az a jelenet is annyira megvan feelingben.
A jelenetek a húgával vidéken pedig annyira-annyira... A beszélgetés mondjuk nálunk nem jellemzően a húgom és köztem zajlana, de a jelenetben annyira ott vannak az aktuális kérdések, és a szinglik és a pöffeszkedő családosok között feszülő kibékíthetetlen ellentét. (Ne vedd magadra, húg, itt alapvetően nem kettőnkről beszélek, csak a jelenségről.)
És ahogy bemutatja a két ember megismerkedését, a kapcsolat eleji bájos tapogatózást, az érzelmek bimbózását, a rácsodálkozást, a ki nem mondott kérdéseket, hogy "Talán te vagy az? Nem fogsz bántani? Igaz vagy, vagy csak illúzió?", na az annyira el van találva. (Én is valami ilyesmire vágyom, nem balekolásra és bénázásra.)
Szóval összességében egy nagyon eltalált finom film, rácsodálkozik az ember, hogy egy 66 éves bácsi honnan ismerheti ennyire a 30 körüli szingli lányok problémáit (persze ilyen kérdést nem teszünk fel Mike Leigh-gel kapcsolatban, hisz az összes korábbi filmje is különleges érzékenységről tanúskodott).
Csupa jót írtam, akkor miért is jöttem ki dühösen? Részint azért, mert felkavart és megpiszkált nem csak az egyéni érintettség miatt, hanem mert itt van ez a lány, példát kéne vennünk róla, ha mindenki úgy élne, mint ő, akkor sokkal szebb hely lenne a világ. És az emberek pedig folyamatosan hülyének nézik, vagy csesztetik, vagy beletörlik a cipőjüket, mind azt akarván elérni, hogy végre leolvadjon az arcáról a mosoly, és azt mondja, igen, igazatok van a világ szar hely. Mert az emberek ilyenek. Dögöljön meg a szomszéd tehene is.
És sok szempontból hasonlítok erre a lányra. Próbálom az élet napos oldalát keresni, igyekszem megtartani a gyermeki lelkesedésemet, észrevenni az élet apró csodáit... De persze sokkal többet vagyok dühös, rosszkedvű, deprimált, mert az emberek tényleg nem figyelnek egymásra, és egymásba törlik a cipőjüket. Szóval át tudom érezni Poppy helyzetét.
Sally Hawkins pedig tündéri kis nő, és tökéletes szerepválasztás, bár ha jól tudom, Mike Leigh kifejezetten rá írta ezt a filmet.

Összességében azért a polcon a helye.

http://origo.hu/filmklub/20090309-filmek-amiktol-jokedvu-leszel-sorgyari-capriccio-kincs-ami-nincs-oceans.html

Szeretem a nettó 5 órás munkanapokat.

Tegnap elkezdtem megnézni a No Heroics című angol sorozatot. Nekem tetszett. Nyilván nem egy magas művészet, de az ilyen szétesett estéken nincs másra agyam, erre tökéletes volt. A sorozat egy alternatív Londonban játszódik, ahol mindennaposak a szuperhősök, és este a saját törzshelyükön beszélik ki a nap eseményeit. Persze a négy főszereplő szuperképességeik ellenére mind totál lúzer, ez adja a komikum alapját. Sajnos mivel jelenleg csak 6 részt mutat az imdb is, attól tartok, megbukott a dolog, ezt valahol értem is, mert ötletnek nagyon jópofa, de valahogy nem sikerült kihasználni a sztoriban rejlő lehetőségeket.
Az is érdekes, hogy sikerült egy csomó olyan fazont összeszedni, akik totál ismerősnek tűnnek, de azt nem tudnám megmondani, honnan. (De imdb barátom segített; She-Force a Rómában epizódszerepelt, Timebomb (az őrjítően szexi (hangú)James Lance) pedig a bájos Éjjel-nappal fiatalokból rémlett. (Azt is újra kéne nézni.))

Aztán továbbképzés jelleggel elkezdtem nézni a Mocsok macsók meséit, nagyokat röhögtem rajta, azt a közeljövőben lenyomom, mert vicces. Csak kéne eredetiben, mert a magyar szinkron már kurvára idegesít, akkor is, ha jó, de ez még nem is jó.

Ma meg túlórákat kivevős, korábban lelépős, moziba menős (Happy-Go-Lucky) lesz, mivel sikerült elaludnom, és arra ébrednem, hogy megsülök, mert a hasamra süt a nap, ez nettó 5 óra munkát jelent. :) Aztán este Endihez megyünk, és ünnepélyesen átvesszük Zsééktől a meghívókat. Ez lesz.

Na jó, maximum görény vagy szurikáta. Csak mert azok ugye kisebbek, mint egy macska. De attól tartok, természetes élőhelyüknek mégannyira nem tekinthető a lakás, mint a macskának. Szóval ez még mindig zsákutca.

Most pedig Hattyúk tavára fogok almatortát sütni.

Valamiért ki akar jönni, tehát leírom, ezen ne múljon. Kis színes. Életem leghirtelenebb kiábrándulása főiskola második osztály, statisztika zh közben sikerült. Akkoriban már pár hete csorgattam a nyálam a szépszemű Laciért, mikor zh-n mellémült, és egy pillanat alatt belátatta velem, hogy nem csak végtelenül ostoba, de még pofátlan is. Tudniillik ostobán és pofátlanul próbált rólam másolni. De annyira ostoba volt, hogy nem is értette, mit kéne másolnia. Na ez már ott is nagyon vicces volt. (Nem kicsit alacsony a hülyeségtűrésem.) Szóval a szellemileg nem partner pasik nem partnerek.

Azért még mindig a családom tagjai tudnak leghamarabb az őrületbe kergetni. Ma példának okáért a nagyanyám hordott össze 7 perc alatt annyi marhaságot, hogy majdnem leüvöltöttem a fejét. Szerencséjére a munkahelyemen tette ezt a recepció mellett, szóval disztingváltam, majd menekültem.

És tegnap megint jól megbeszéltem Ditkével és Missel, hogy milyen jó lenne egy macska. Már pár hónapja vágyom rá, miközben persze féltucatnyi észérvvel győzködöm magam mindig, mikor elkezd gyötörni a kísértés. Tudniillik; egy macska drága (kaja, oltás, alom), koszt csinál, zajong, egy magamfajta egyedülálló személy, aki (kis túlzással) nem tudja, este, vagy reggel ér haza, nem engedheti ezt meg magának, mert az állattal foglalkozni kell, rendszeres időközönként etetni kell, és nem hagy aludni. Meg hazahurcolászni volánbuszon, ha megyek szülőkhöz. Meg felügyeletet keresni, ha pár napra elutaznék, vagy ilyesmi. Szóval még egy jó darabig nem lesz macskám. Macskánál kisebb szőrös állatok meg fel sem merülnek, mert diszgásztingok szerintem. Meg a célnak abszolút nem felelnek meg, mert nem lehet őket gyömöszölni, meg kicsik. Szummázva, túl sok lemondással járna az a kevés hozzáadott öröm, mit egy macska adna.

Nem, nem és nem. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, mi lehet a jó a tetovált szemöldökben.
Droidok, basszájba.

Ja, és hazafelé aztán végig azon vigyorogtam, hogy milyen jó, hogy már ilyen őszintén tudok vigyorogni Efzére, régmúltunk sötét foltjai ellenére.

Apropó, lányok! Magyar Adrien Brody hasonmás valakit nem érdekel? Mert én ismerem. Kedves, őszinte, nagyszívű, ha jönne végre valaki, szerintem a tenyerén hordozná.

(Ugyanitt szőke, nagydarab ámde nagylelkű és -szívű, meg -szájú, jó humorú, nevetős, tájékozott, sorozatfüggő, filmrajongó leány hosszú távra kiadó. :)

Aztán persze azon túl is hiába fogadkoztam, csak nem bírtam magammal. Így küldtem sms-t Ditkének meg Misnek, amiből az lett, hogy találkoztam először Missel, majd Ditke is csatlakozott a Szimla kertben (az ember tegyen azért, hogy megvalósuljanak az álmai), és meg kell mondanom, rég volt ilyen jó estém. Majd hazafelé felszállva a villamosra szélesen mosolyogtam Efzére, akire szintén majdnem küldtem ma smst, és tök jót dumáltunk a Jászaiig, tervbe helyezve egy közeljövőbeni találkozást. (Efzé ritka példány, azon kevesek egyike, akikkel nem egyszerre ugyan, de voltunk közösen szerelmesek szeretteimmel. Efzével közös Luj, meg a húgommal is volt közös, szerencsére több év eltéréssel, és ama személy mindkettőnkre érdemtelen volt. Amúgy szerencsére kurvára eltérő a pasiízlésünk szeretteimmel, ezen ritka esetektől eltekintve.)
Szimpla kert bájdövéj rlz, de nem értem, miért kell egy romkocsmába fotocellás vécéöblítő rendszer.

(Tudom, kurva közhelyes vagyok. Visszautalva, abba a pasiba húgom egyébként szerintem nem volt szerelmes, meg köztünk sem volt soha semmi. Nem a húgommal. Bár vele se. Asszem inkább lefexem.)

Aztán persze hiába fogadkoztam, csak küldtem egy emailt is, de csak azért, mert karmester úr szerintem nincs túl jó passzban.

No ez a hétvége is úgy elrepült, mintha sose lett volna. Mert ugye szombaton programkavalkád: nagy családi ebéd, majd (megvan a megfelelő kifejezés!) mind opening gyűlés KisÁval, majd Pannival és Mátéval 2 sör a fananában, majd rohanás Laciékhoz cointreau-buliba, ami remek volt, és kiderült, hogy irl is lehet blograjongókat szerezni. Buli okán, meg tekintve hogy a szervezetem már annyira ráállt a rendszerességre, hogy vasárnap reggel is kivet magából az ágy, egész vasárnap úgy kóvályogtam magam körül, mint egy betépett muslinca. Annyira nem volt jó. Próbáltam aktívkodni, de nem annyira ment. Azért főztem, mosogattam, számítógépet takarítottam, fotókat frissítettem, ültettem, meg néztem egy Tudorst (annyira nem jött be), meg az Extras második évadát lenyomtam, ami viszont nagyon vicces és mélyen emberi. Szeretem. Ja, meg Office 5/16. Az most egy kicsit leült.

De nem festettem mandalát a fürdőbe, nem bicikliztem, nem szinkronizáltam agyféltekéket. Never mind, majd legközelebb.

Egyik kollegina épp meg akar zajszennyezni, órák óta hallom épphogy a fülhallgatója mellett kiszökő basszust. Basszus. Én is már csak érzékenyebb leszek? Persze közben munka mellett még 3 dolgot csinálok egyszerre; blogot meg könyvet olvasok, meg blogot írok, meg készítem az előadásaimat a következő mind openingre.

Aztán gondolkoztam ám a korábban említett nagytiszteletűekről. Lehet, hogy inkább meg kéne nekik köszönnöm? Lehet, hogy annyira jók voltak, hogy észrevettek ők, csak meg akartak óvni attól, hogy egy szegény bölcsész legyek? Na mindegy, megbocsátok, akárhogy is volt, biztos úgy volt jó, úgy kellett lennie. Én kérek elnézést a korábbi heves kirohanásért.

Hadd meséljek egy kicsit az Extras -ról! (Magyarul Futottak még). Az a feltevésem, hogy a jelenetek/történetek javarészt Ricky Gervais élményein alapulnak, és a második évadban forgatott sorozat az Office megfelelője lenne.
A sorozat két főszereplője Andy és Maggie, a két ultralúzer statiszta (extra), és az alapszituáció a legtöbb esetlben az, hogy az aktuális forgatás során találkoznak valamely híres emberrel. Vannak meglepő szereplők, nem is avatlak be Titeket, nézzétek meg. Hozzá kell tenni, ez nem egy különösebben feelgood sorozat, bár lehet rajta nagyokat röhögni, de sokszor csak összefacsarja az ember szívét, hogy mennyire bénák és szerencsétlenek. Maggie konkrétan borzasztó buta, így a mérlegelés hiánya keveri olyan szituációkba, míg Andy a véletlent okolhatja legtöbbször. Aztán ott van a menedzser, Darran Lamb (szerepében Ricky Gervais hű alkotótársa, Stephen Merchant), aki Maggie-hez hasonlóan hírből sem ismeri a politikai korrektség fogalmát, rádásul tökéletesnek hiszi magát, mind mint férfi (ki ne ismerne ilyet? :), mind mint menedzser. Volt egy-két szereplő, aki nekem nem mondott semmit, de bőven kárpótolnak érte a többiek, komolyan, olyan csillagokat lehet látni komoly önreflekcióra, és magán nevetni tudásra utaló szerepekben, hogy még! Mindösszesen 6 óra az egész, bár most látom, van egy befejező duplarész, azt azonnal meg kell szerezni, azzal együtt akkor 7. Ennyit igazán megér.

Sűrű lesz a hétvége, addig pihenni is kéne, de már most érzem, hogy lábamban a bugi, mennék szimplakertbe, mert tavasz van. Nem mintha lenne kivel/megengedhetném magamnak. But who the fuck cares? :D

Mindegy, csak azt bírjam ki, hogy a már elküldött sms-nél ne tegyek többet, hogy legyen ehhez ma este partnerem, és akkor nem szegem meg a saját szabályaim. Az meg úgyis inkább köszöntés-köszönő sms volt, mint programszervező. Ha meg ennek ellenére beesik valami társaság, arról nem én tehetek.

De nem kell már sokáig várni, érzem, jön a tavasz, és ez más lesz, mint az előzőek. Ha meg nem, az sem baj, akkor is minden a legnagyobb rendben, és minden pont úgy kell legyen, ahogy van.

Ja, és nem szeretem a Tóth Orsit, bár ez őt valszeg kevéssé érdekli, de ebben nem beszél butákat: http://origo.hu/filmklub/20090307-toth-orsi-valami-matekozik-odafent-interju-a-delta-szinesznojevel.html

Egyéb: könyv: Vikas Swarup: Semmit és mindent
Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
zene: Rimszkij-Korszakov: Seherezádé és Spanyol capriccio, valamint Cher: Walking in Memphis és Strong Deformity, és Dj. Bootsie

Várom a Zöld pardont, a nyitott ablaknál alvást, az első hajnalka virágát. Jöjj el tavasz!

Kurvára vágyom napok óta a Szimplakertbe. Valaki?

Megint mélyen dekoltált felsőt vettem fel (nem volt már más tiszta/száraz nadrághoz illő tiszta/száraz felső). És megint meglepődtem, hogy ez milyen hatással van az emberekre. Még a lányok is közölték, hogy milyen csinos/elegáns vagyok, pé kolléga pedig, akivel szigorúan haveri a viszonyunk, ellőt két cekcuális jellegű viccet is. A dekoltázsommal világuralomra törhetnék.

Nem kéne ennyi Rómát néznem egyszerre: egész éjjel pasiztam álmomban. De már csak egy rész van hátra. Aztán jönnek a Tudorok szerintem. Nagyon vicces egyébként, hogy ez angolul lett leforgatva (nyilván), és Marcus Antoniust Mark Antonynak szólítják. (http://www.hbo.com/rome/cast/)

Kurva vicces lenne egy magyar történelem ihlette hasonló sorozat. Arpad Dynasty First Stephen-nel a főszerepben, vagy például a Hunyadis Matthias Corvinus-szal. (copyright) Szerintem tök vicces lenne.

Jájj, de kibaszottul jó ez a Róma. (2. évad vége fele járván) Micsoda színészek, micsoda alakítások, (micsoda férfiak!). Vér, szex, háború, jellemfejlődés, árulás, barátság, szerelem, halál, Lucius Vorenus és Titus Pullo, Antonius és Cleopatra, és James Purefoy, és az átható tekintetű Simon Woods remeklése (ki Mr. Bingley volt egy egészem másfajta szerepben a Bűszkeség & balítéletben), meg David Bamber, mint Cicero (ki Mr. Collins volt a BBC-s Büszk. és balít.-ben). Wow. Nem bírom abbahagyni. Nagyon beerősítettek így a végére.

Tegnap kiderült, hogy mégis mehetünk csapatosan Zséék esküvőjére. Ez nagy örömmel töltötte el szívünket. (magunkhoz képest meglepő módon).

Vasárnap Semmit és mindent fogok olvasni, meg lefolyótisztitók, meg elmegyek biciklizni. Reményeim szerint. Ha jó idő lesz. Meg meg kéne nézni a Watchment (kivel?). Moziban. A Happy-Go-Luckyt meg szerintem már holnap, munka után. Meg almatortát sütök. Vagy répát. Meg összehangolom az agyféltekéim. Meg ültetek. Meg kiheverem a szombat esti bulit, ahol megint nem lesz egyetlen heteró pasi sem. (közhelyes szingli vagyok, meleghaverokkal). (És ezen a bulin azt ígérték kapok cointreau-t, amit még sose ittam, és azt gondolom, az nekem nagyon jó lesz.)

Meg ki kéne törölni tavalyi leveleket, úgysem fogom sose újraolvasni őket, akkor meg minek őrizgetni.

Kie meg kiekadt tegnap, hogy milyen köcsög találmány a blog, mert fordítva kell olvasni. Én meg nem tudtam erre mit mondani.

Anya meg mindig lefáraszt. Mióta kólcenteres, egyfolytában kólcenteres hülyeügyfeles sztorikkal fáraszt. Én meg hárompercenként emlékeztetem, hogy három évig voltam én is kólcenteres, nem tud nekem újat mondani, ne fáradjon. Még telefonálni sem szeretek (már?). Sose értettem a sokáig telefonálósokat. Nekem a telefon arra van kábé, hogy holmikor? okéhellószia. Falmászó úr meg sokáig telefonálós, és szerintem sose érti, miért rázom le. De egy ideje nem hívott. (neishívjál, menjünk el sörözni, okéhellószia!). Meg Karmester úr is sokáig telefonálós.
A barátnőim közül meg senki. Max Lúj. Bár vele se beszélgettem az utóbbi időben. :(vasárnap ráérsz?). Remélem nem lesz sokáigtelefonálós pasim. Egyszer akarja velem eljátszani, hogy "nem, te tedd le", többet az életben nem lát, istenengemúgysegéljen. (kibekkelős szakítóstipp shopgirlhöz 1.:)

Egyik kolléga most hívta föl a tudakozót, hogy megkérdezze az elmü ügyfélszolgálat telefonszámát. Mobilról. Én meg megdöbbentem. Ott ül a gép előtt, internet, google? Mindig megdöbbenek, hogy mennyire nem tudják használni az emberek az erőforrásaikat. M kolléga is a múltkor indexet nézeget (naomiwattsos kebelvillantós cikket), és megjegyzi, hogy olyan ismerős neki ez a Naomi Watts, de nem tudja honnan. Nem kérdeztem meg tőle, hogy akkor internet, google, imdb, valami? Csak röhögtem rajta magamban, meg magamon, hogy mennyi fölösleges információ van a fejemben Naomi Wattsról. Még azt is tudom, hogy a férje honnan kapta a nevét, és miben fogom legközelebb látni. (Kardfogként, Wolverine-ben, egyébként, és odavagyok érte.)
Iszonyat rámszoktak mostanában, mintha kétlábonjáró filmajánló lennék. (ja?) Te, shop, milyen az a film, és miről szól, és ki játszik benne, és jó? Én meg nem tudom, ennek örüljek, vagy bosszankodjak. Többnyire nem válaszolok. Vagy annyit, hogy haggyálbékén, utálomazembereket. És ezen jót röhögünk. És nem mondom nekik, hogy filmklub, cinematrix, moziplussz, hagyjálbékén.

Ja, és anyám másik fárasztó új szokása, hogy vicces emailekkel bombáz. Három hónapja aktívkodik, és megkaptam tőle ezalatt az elmúlt 4-5 év viccesemailtermését. Elég lehangoló, és csöppet sem vicces. Pláne nem negyedszerrre-ötödszörre.

Anya 50 lesz ebben a hónapban. És egyre jobban szeretem. Meg büszke is vagyok rá.

El kéne mennem kozmetikushoz, mert burjánzik a szemöldököm.

Hazamegyek, gnocchit főzők, fagyiteszek.

Erre nem azzal álmodtam tök élethűt, akire Colin Farell emlékeztet? Feledni akarom, nem Esterházy tortával etetni álmomban. (Az egyik magyartanárnak a nagytiszteletűek közül meg a névnapja van ma. Pont ő már asszem nem él.)

És mostanában újra előjöttek a tavaly tavaszi szakítószenék szerencsére az élvezeti értéküket megtartva, ám a szakításra mostmár kevéssé emlékeztetve (úgymint http://www.youtube.com/watch?v=_FzhILVRcZk és http://www.youtube.com/watch?v=UV_JBr0iAZI). Gotan project rlz.

És ma este Endinél boroztunk, és odafele sétálva végig a IX. keren mondtam, hogy hűha, bazzeg, ez ám a rehabilitáció, bár nagyanyámék régi háza még áll. És kilépve a kapun, hazaindulván mellémszegődött egy fiú, majd mikor kiszedtem a fülemből a Trainspottingot, mondá, hogy X. Y., béerefká, melyik házból jöttem ki? Ösztönösen kezdtem hátrafordulni, hogy mutassam, mert fingomsincs, erre rámszólt, hogy ne forduljak hátra, és véletlenül se mutogassak. Még megijedni se volt időm. 16 vagy 17, mondtam, majd lelépett. Szar környékeken mozgok, ezexerint.

Ez most ilyen celebes bejegyzés lesz. (nemmagyar)

Annie Leibovitz és a Vanity Fair megint nagyot alkotott: http://www.vanityfair.com/culture/features/2009/04/comedians-portfolio200904
Én szeretem ezeket a majmokat. :)
És mikre lehet bukkanni, Vanity Fair-es fotóarchivumot böngészve: http://www.vanityfair.com/style/features/2009/03/hollywood-kids-slideshow200903?slide=4#globalNav
Az a nagyon helyes fiú a Dawsonból, akit évekkel ezelőtt kiszúrtam, Goldie Hawn fia, és Kate Hudson édestestvére! http://www.imdb.com/name/nm0005029/
De ebből a sorozatból ez a legjobb kép: http://www.vanityfair.com/style/features/2009/03/hollywood-kids-slideshow200903?slide=16#globalNav
Ez is egy igen jó sorozat: http://www.vanityfair.com/culture/features/2008/03/hitchcock_stills200803?slide=1#globalNav (a 7. képen RD Jr.:)

Ez is egy durva kép: http://www.vanityfair.com/fame/features/2006/12/van_retro_portfolio200612?slide=11#globalNav
meg ez is: http://www.vanityfair.com/fame/features/2006/12/van_retro_portfolio200612?slide=13#globalNav Tök fura, volt idő, mikor nem szerettem Penelopé Cruzt. Meg Colin Farellt se (http://www.vanityfair.com/fame/features/2006/12/van_retro_portfolio200612?slide=17#globalNav). Bár őt asszem csak azért nem, mert túlságosan emlékeztetett valakire.
http://www.vanityfair.com/fame/features/2006/12/van_retro_portfolio200612?slide=21#globalNav

Vannak egyébként sokan, akiket régen ki nem állhattam, most meg rajongom. Pl. Rudolf Péter. Meg a Gálffi. Meg a Brad Pitt, meg Alan Rickman.

Meg vannak, akiket évek óta nem tudok hova tenni, nem tudom, inkább kedvelem őket, vagy inkább irritálnak.

Ott van például Simon Baker. Mostanában indult nálunk új sorozata, a Mentalista (eddig lemaradtam róla, majd később belekóstolok, vagy szóljatok kommentbe, ha nem érdemes). Asszem az a bajom ezzel a pasival, hogy túl tenyérbemászó képe van. Nem vagyok meggyőzve róla, hogy tud komolyabb tehetséget felmutatni. Láttam mostanában az Ördög Pradát viselben, korábban a borzalmas Land of Dead-ben, és most látom csak, ő is a Szívtipró gimivel indult, rémlett.

A másik ilyen Deborah Kara Unger. Legutóbb a Crashben, és a Játsz/mában láttam, korábban a Napfény ízéből rémlik, aztán ott volt a Payback, a Silent Hill... Fura nő, szívesen vállal explicit jeleneteket.

Sokáig így voltam James Spaderrel, ő is szívesen játszik beteg/kattant karaktereket. Őt mostmár egyértelműen kedvelem, a Titkárnő óta (az egy kibaszottul zseniális darab! Mindenki mézze meg!). És mostanában láttam a Szex, hazugság, videót. Érdekes, elgondolkoztató film, jók benne a színészek, és az tetszett nagyon benne, hogy sok akkortájt készült filmmel ellentétben nem túlhaladott azóta sem (19 éve készült). No meg tanulságos, és tetszik a befejezése, hogy nem alkuszik meg a főszeplőnő egy kényelmesebb élet reményében, ami annyi mostanában készült filmben idegesített (pl. Apró titkok).

Érdekes dolog jött ki tegnap NagyÁnál a terápián. Megragadnám az alkalmat, hogy így utólag köszönetet mondjak annak a három magyartanáromnak, akik nélkül nem lehetnék most itt, akik első és harmadik gimi között keserítették az életemet, akik egy olyan osztályban osztogattak nekem ketteseket, hármasokat, ahol volt, aki egy összefüggő mondatot nem tudott helyesen leírni, nekem, aki soha sehol nem jelentem meg könyv nélkül a kezemben, és minden szünetet a könyvtárban töltöttem Klárinénivel.
Köszönöm, hogy nem vettétek észre az érdeklődésemet, a szorgalmamat, a lelkesedésemet, urambocsá' tehetségemet, sőt igyekeztetek a magatok begyöpösödött módján a saját hatalmatok és fontosságotok illúziójától eltelve mindezt ki is ölni belőlem, tétovázó, beszari ki kamaszlányból. Köszönöm, hogy totálisan elbizonytalanítottatok, hogy nálatok fontosabbak voltak az évszámok, meg a születési helyek, meg az, hogy a tankönyv szerint, meg szerintetek mit gondolt a költő, amikor AZT írta, mint egy önálló gondolat. Köszönöm, hogy nem vettetek észre, hogy nem támogattatok, nem bíztattatok, köszönöm, hogy többek között miattatok nem lettem bölcsész, hanem csak közgizda. Ha ti nem lettetek volna, esetleg lehetne, hogy most HIVATÁSOM van, és nem munkám, és még esetleg élvezném is. Kösz, hogy a saját elbaszott életetek miatti dühöt rajtunk éltétek ki, és ezt most nyugodtan vegye magára az összes szar pedagógus, aki ahelyett, hogy inspirálna, meg motiválna, hajtogatja a saját faszságait. (Tisztelet a kivételnek, tudom én, hogy ez egy nehéz szakma, de ezt sem kötelező csinálni.) Természetesen nem ti vagytok a kizárólagos bűnösök, de mint tegnap kiderült, igen sokat köszönhetek nektek. Totalitárus, náci szemetek, basszátok meg. Vigyen el titeket a Vörös Rébék, vagy a walesi bárdok.

(Bezzeg Domonkos tanárnő, egyetlen órára jött be hozzánk harmadikban helyettesíteni, a mai napig az ő hangján hallom a Vörös Rébéket. Milyen élete lehetett annak, akit ő tanított?! (Imádom az Arany balladákat, bájdövéj, mondtam már?) És szerencsére megkaptuk negyedikben a friss diplomás S. Zsuzsannát, köszi neki, hogy enyhítette az előző három év elnyomását, és visszaadta a reményt, hogy nem én vagyok a hülye. (Ki is rúgták év végén, ennyit a magyar oktatási rendszerről.))

Na, az új Terminátort majd lehet, hogy megnézem. Bár eddig nem sok közöm volt a sorozathoz. http://movies.yahoo.com/feature/terminator-salvation.html?showVideo=1

Szerencséjükre leszedték a hajdúpéteres óriásplakátot a trolimegállóból gyorsan, így nem indulnak a napjaim spontán dühkitörésből fakadó agyvérzéssel.

Ja, a berlini falas díszletet meg lebontották a mátyás térről, mire odaértem. :(

Ja, és reggel úgy döntöttem, kiscipő, kiskabát, újnadrág, erre 20 percig nem jött a troli. Kissé széjjelfagytam. Laci lebaszott, hogy hülye vagyok, mert tél van. Én meg mondtam neki, hogy ő a hülye, mert 10 fok= nemtél.

Asszem Frenkkel utaztam tegnap a metrón. Mostanában folyton híres emberekkel utazom együtt.

Kibújt egy hajtás a mosdó túlfolyójából. Lehet, hogy oda kéne beszórni egy marék magot, és nem ládában nevelgetni? :) Vagy gyakrabban kéne takarítani?

Ja, és van jövőképem is. Ha itt államcsőd lesz, és bedőlünk, vagy csak kirúgnak, akkor megyek El Caminóra. Azt szevasz.

Amíg vannak barátaink, akikkel megihatunk egy üveg sört/bort, amíg megismerhetünk tök véletlenül borzasztóan szimpatikus embereket, amíg ki tudjuk fizetni a hiteleinket, és mellette jut kenyérre/krumplira, amíg hozzájutunk jó filmekhez és zenékhez (http://www.youtube.com/watch?v=U0mL2gzy8dE), amíg egészségesek vagyunk, és jut idő és van alkalom tartalmas beszélgetésekre, addig válság ide vagy oda, nagy baj nem lehet.

Rómát nézek mostanában, második évadot. Zavarba hozott, de mégiscsak jól emlékeztem, hogy Antonius, meg Kleopátra majd kavarnak. Mert most, mikor a sorozatban először találkoznak, meglehetőst gyűlölik egymást. Persze nem várok történelmi hitelességet, de kíváncsi leszek, hogy fogják ezt levezetni a maradék 6 részben.
A magyar wikipédiától egyre jobban kapok agylobot egyébként, pl: http://hu.wikipedia.org/wiki/VII._Kleop%C3%A1tra.

pl: "Az ókori feljegyzések általában összevágnak abban, hogy vesztét egy áspiskígyó marása okozta, két szolgálójával együtt."

Két szolgálójával együtt halt meg, ugye, vagy a vesztét a kígyó meg a két szolgáló okozta? Gyönyörű. Hemzseg az ilyenektől az oldal, meg az egész wiki.

Rómára visszatérve, már rég tudjuk, hogy a tévé az új mozi, de hogy ebben mennyire jók a színészek; Ciarán Hinds már nem aktuális, mert az első évad végén meghal, de Lindsay Duncan, Polly Walker, James Purefoy, és a fő látványelem, Ray Stevenson..! Jó nézni.

Nem lehetne, hogy a kormány teljesen kihasználhatatlan lehetőségekről tárgyalna napokig a devizahitelesek megsegítése érdekében, hanem mondjuk erősítse a forintot, és teremtsen munkahelyeket?

Ez meg lol: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2009/03/02/meleg_guy_ritchie_sherlock_holmesa/
Nem indexes hír lenne, még el is hinném.

Holnap meg megnézem ezt, ha már úgyis arra járok: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2009/02/28/hollywoodi_ugynokfilmet_forgatnak_a_nyolcadik_keruletben/

Hétvége otthon, vidéken, ma meg nemremek estét sikerült eltöltenem Manka szervezésében régi közös kollégákkal. Az ún. nemgondolkodókkal. Mert az nekem nem gondolkodás, hogy hol veszek lakást, meg milyen kocsit, még az sem, hogy miből. Sznob -e vagyok? Régen rossz, ha valakivel annyi az össz közös témánk, hogy munkáról, meg munkahelyi pletykákról beszélünk. Ezt tettem napi 10 órában, nem vagyok hajlandó este is folytatni. Nincs velük semmi baj, aranyosak, kedvesek, de nem szeretnék több időt rájuk pazarolni. Ennél még két rész Róma megnézése is sokkkkal értelmesebb elfoglaltság. Épp ezért másfél sör után le is léptem, és most ezt fogom tenni.

Ja, anyámékra meg kurva büszke vagyok, mert nem én mondtam nekik, szóba se került, de elmentek maguktól megnézni moziban a Slumdogot! Na kinek vannak még ilyen királyfej szülei?